A Detroitban született altszaxofonos, Kenny Garrett idén lesz 50 esztendős. Édesapja asztalos volt, aki csak hobbiból játszott tenoron, s egyszer vett a fiának egy műanyag játékszaxofont. Otthonukban főként Stanley Turrentine, Joe Henderson és Maceo Parker zenéje szólt. Kenny a michigani Fortune Music Schoolba járt, majd a középiskola befejezése után, 18 éves korában csatlakozott a nagyszerű Duke Ellington Orchestrához, majd Mel Lewis-szal és a Dannie Richmond Quartettel muzsikált együtt. Későbbi karrierje is fantasztikusan alakult, egykori kollégáinak névsora abszolút önmagáért beszél: Miles Davis, Art Blakey, Freddie Hubbard, McCoy Tyner, Pharoah Sanders, Brian Blade, Marcus Miller, Chick Corea, John McLaughlin, Herbie Hancock, Bobby Hutcherson, Elvin Jones, Ron Carter, Branford Marsalis, Pat Metheny, John Scofield, Michael Brecker.

Kenny Garrett szólókarrierje 1984-ben kezdődött Introducing Kenny Garrett című albumával, amelyet barátaival: Woody Shaw trombitással, Mulgrew Miller zongoristával, Nat Reeves bőgőssel és Tony Reedus dobossal rögzített. A folytatásban kiemelkedőek voltak az African Exchange Student (1990), a Black Hope (1992), a Triology (1995), Pursuance: The Music Of John Coltrane (1996), a Simply Said (1999), a 2001. szeptember 11. után rögzített Happy People (2002) és a Grammy-díjra jelölt, kínai hatásokat tükröző Beyond The Wall (2006).



Garrett, mint Miles Davis utolsó szaxofonosa a '80-as évek végétől a '90-es évek elejéig dolgozott együtt a Mesterrel. Híres kérdezz-felelek játékuk, vagy a Human Nature című nótában előadott 5-10 perces szólói máig megmaradtak a rajongók emlékezetében. Az egyedi hangszínnel rendelkező, fuvolán és billentyűs hangszereken is játszó, afrikai sapkákat hordó Kenny a legendás trombitással rögzítette az Amandla és a Miles & Quincy Live At Montreux című lemezeket.

„Miles bandájában játszottam öt éven keresztül. Azt hiszem, ez a címke örökre megmarad. Öt esztendő volt az életemből. Az egyetlen olyan zenei szituáció, amelyben hosszabb időt töltöttem el, mint egy év. Nagyon jó öt év volt! Megszoktam. Sokan Miles-on keresztül ismertek meg, és ezért később eljöttek a koncertjeimre. Azt hiszem, ez már része saját történelmemnek és büszke vagyok rá. Még mindig a saját nevemet és a saját zenémet próbálom farigcsálni. Minden alkalommal, amikor valakinek megemlítik a Kenny Garrett nevet, valószínűleg Miles Davis-re fog asszociálni, ugyanakkor Herbie Hancockot említve is mindig szóba kerül Miles Davis vagy Wayne Shorter. Valahogy hozzá lehet szokni ehhez.” - Kenny Garrett

Marcus Millerrel három stúdió albumot és két koncertfelvételt készítettek közösen, s jártak Budapesten is a néhai Hiram Bullockkal együtt. Garrett szólóban 1997 végén lépett fel először hazánkban, a Petőfi Csarnokban. Ekkor a Songbook című lemez bemutatóján egy nagyon komoly akusztikus műsort, s a végén pedig egy felszabadult, rappeléssel kiegészített örömzenét adott elő. Kenny Garrett legutóbbi alkotása a Sketches Of MD élő lemez, illetve szerepel Sting téli albumán is egy csodás szopránszóló erejéig. Friss hír, hogy 2010. január 31-én Grammy-díjat nyert a fenomenális Five Peace Banddel. Az utóbbi időkben Garrett ismét visszanyúl a fúziós irányzathoz, fiatal muzsikusokkal egyedi felállásban (szaxofon, basszusgitár, orgona, dob) nagyon feszes, funk-jazz stílusban ad elő koncertjein új és régi számokat egyaránt. Reméljük, hamarosan stúdiófelvétel is készül ebből a rendkívül innovatív, néha meditatív, ugyanakkor pörgős és pozitív hangulatú kísérleti muzsikából!