„A zene olyan, mint a drog. Addig használod, amíg bele nem fáradsz.” - Miles Davis

Márciusban a legtöbben Miles Davis-re adtátok le a szavazataitokat, azaz ő az a zenész, aki szerintetek a legnagyobb hatással volt a fúziós jazzre. Természetesen egyértelmű a végeredmény, ugyanakkor lehetetlenség őt egy poszton belül bemutatni. Megpróbálok így csakis arra az időszakra koncentrálni, amikor és ahogyan a fúziós jazz stílus, azaz a jazz és a rock elegye született - éppen 40 évvel ezelőtt.

Akár a keresztneve „Miles”, akár a vezetékneve „Davis” említésével milliók tudják világszerte, hogy kiről van szó. Miles Davis fogalom. És már életében is az volt... A vérében volt a muzsika, imádott kísérletezni, igazi innovátorként tevékenykedett, a világ legjobb zenészeivel játszott közel 50 éven át, különleges érzékkel rendelkezett ahhoz, hogy a fiatal tehetségeket maga köré gyűjtse és kihozza belőlük a maximumot. Nehéz, makacs és tüskés ember hírében állt, jó körülmények között nőtt fel, hatalmas egóval rendelkezett és adott a külsőségekre. Kezdetben bebopperként lett ismert, de a nevéhez három új stílusirányzat is kötődik: a cool jazz 1949-ből, a modális jazz 1959-ből és az elektronikus/fúziós jazz 1969-ből. John Coltrane 1967-ben bekövetkezett váratlan halálával a jazz válságba került. Ezzel egy időben egyre szélesebb körben vált népszerűvé a rock zene. Larry Coryell gitáros Free Spirits nevű formációja már 1966-ban elsőként próbálkozott a két stílus elegyítésével. Ezen a mezsgyén dolgozott Gary Burton, Charles Lloyd, Michael és Randy Brecker vagy a Soft Machine is. Ugyanakkor a rock zenészek is elkezdték beépíteni a jazz elemeit saját muzsikájukba, mint a Cream, The Jimi Hendrix Experience, The Greatful Dead, Blood, Sweat & Tears, Frank Zappa's Mothers Of Invention.

1969-ben, a Woodstock-i Fesztivál évében Miles Davis két korszakalkotó művel írta be magát a zenetörténelembe: a februárban rögzített In A Silent Way-jel és az októberben felvett Bitches Brew-val. A most tárgyalt In A Silent Way albumhoz Miles olyan fiatal, fantasztikus zenészeket hívott meg, mint Wayne Shorter, John McLaughlin, Chick Corea, Herbie Hancock, Joe Zawinul, Dave Holland és Tony Williams. A lemezfelvétel egészen egyedi, spontán módon és Teo Macero producer utólagos, újszerű vágási technikájával készült. Davis ekkor vette rá például Coreát és Hancockot az elektromos zongora használatára, akik kezdetben ódzkodtak az ötlettől. A szereplők alábbi idézetei felelevenítik a négy évtizeddel ezelőtt történteket, a hátteret, a munkafázisokat, az atmoszférát és az érzelmeket.

„Ellentétben a pop iránti érdeklődésével („a rock a fehér ember világa”, jelentette ki), Miles előmenetele e zenei irányzat felfedezésében lassú és elővigyázatos volt, nem a popos ritmusok alkalmazására helyezte a hangsúlyt, hanem inkább arra, hogyan lehet elérni azt a bizonyos hangzást, amit meghallott benne. Gil Evans jóval gyorsabban vette át a rockos elemeket, mint Davis, és 1969 elejére már felvételt készített elektromos zongorával, elektromos basszusgitárral és elektromos gitárral Blues In Orbit címmel. Teo Macero eközben nehezen fogadta el Miles új keletű érdeklődését a rock iránt, és egy darabig még a tradicionális jazz képviselőjeként tartotta számon. Elmondta a Music Makernek, hogy egyazon albumon szeretné felvenni Dave Brubecket, Miles-t és Charlie Byrdöt.” - John Szwed

„Azzal kezdődött, hogy Bécsben voltam a családommal. A gyerekeket szüleimnél hagytuk a Weinlechnergasséban és kivettünk egy szobát a feleségemmel az AEZ hotelben, kilátással a Stadtparkra. Ez volt az első eset, amikor az egész családom Bécsben volt, azt hiszem 1968. december 20-a volt. Havazni kezdett, feleségem már aludt, álltam az ablaknál és arra gondoltam, az élet csodás és megér minden fáradtságot. Ebben a hangulatban jegyeztem le a darabot két-három perc alatt egy darab papírra. In A Silent Way.” - Joe Zawinul

„Megváltoztattuk azt, amit Joe az In A Silent Way-ben írt, meghúztuk az akkordokat, és csak a dallamot használtuk fel. Rockosabb hangzást szerettem volna elérni. A próbákon úgy játszottunk, ahogy Joe megírta, de nekem ez nem jött be, mert nagyon egymásra torlódtak az akkordok. A hatalmas zsúfoltság elrejtette a dallamot, de én hallottam, hogy igazán gyönyörű. Felvétel előtt egyszerűen kihúztam az akkordokat, és mindenkit arra utasítottam, hogy csak a dallamot játsszák. (...) Joe sosem lelkesedett azért, amit a kompozícióival műveltem, és azt hiszem, ma sem rajong érte. De bevált, és igazából csak ez számít. Ma már sokan klasszikusnak, és a fusion kezdetének tekintik ezt a kompozícióját. Ha úgy hagyom a művet, ahogyan Joe megírta, nem hinném, hogy annyi dicséretet kapott volna a lemez.” - Miles Davis

„Nem tudtam, és senki más sem, így amikor elkezdett olyan sejtelmes célzásokat tenni, hogy például gitározzak úgy, mintha nem tudnék játszani... Tudod, kikészített, amikor elkezdett E-ben játszani az In A Silent Way-en. Én erre nagyon nyitottan játszottam E-dúrban. Miles egy pillanatig sem várt, amint kigyulladt a felvételi lámpa, elkezdtem játszani ezeket a borzasztó egyszerű dolgokat, aztán bejött Wayne a dallammal, utána meg Miles és Wayne együtt. Mikor Miles visszajátszotta a szalagot Teo Maceroval, teljesen megdöbbentem azon, hogy Miles olyan játékot hozott ki belőlem, amiről egyáltalán nem tudtam.” - John McLaughlin

„Amikor az In A Silent Way-t vettük fel, körbeadott egy vázlatot pár ütemmel és akkorddal, és ennyi volt az egész. Soha nem szólt hozzám egy szót sem. Adott nekünk valami halovány útmutatást, mi pedig lejátszottuk a számot. Azt hittem, hogy csak átfutjuk, és ugyanúgy gondolta Herbie és Joe Zawinul is, de kiderült, hogy ez lett a kész termék. Lehetővé tette a zenészeknek, hogy mindazt megalkossák, amit kihallottak vagy megéreztek belőle. Lehetővé tette, hogy létrejöjjön, és létre is jött.” - Chick Corea

„Tulajdonképpen nem egy adott felvételi napról volt szó. Nem sejtettem, hogy a különböző részletek ilyen irányba haladnak. Nagyon nyugodt, nagyon véletlenszerű összejövetel volt, egyfajta meglepetés, mert hiányzott a visszaszámlálás a piros lámpáig. A próbák álltak össze számokká.” - Dave Holland

„Zawinul továbbviszi azt az elgondolást, amit évekig mindketten osztottunk. Valószínűleg ezenfelül mindazokat az elgondolásokat is egyben, amelyeket legtöbb úgynevezett mai zenész még nem volt képes kifejezni. (...) Ahhoz, hogy ilyen zenét tudj írni, szabadnak kell lenned legbelül, és Joe Zawinulnak kell lenned két kreol gyerekkel, egy fekete feleséggel, két zongorával, bécsi származással, Rák csillagjeggyel és 'klisémentes' hozzáállással.” - Miles Davis

„Ezután saját zenekart akartam alapítani. Wayne Shorterrel elhatároztuk, hogy együtt csináljuk. Így lemondtam Miles-t. Később eljött New Yorkba az egyik első Weather Report koncertünkre - és az első rész végén állva tapsolt nekünk. Néhány nappal később Herbie Hancock elmondta, hogy Miles csak a Weather Reportról beszél. Ez az igazi zene - ez az, ami manapság a zenében történik.” - Joe Zawinul

„Miles az összes régi barátját meghívta, hogy még egyszer együtt zenéljenek a Jazz Festival Paris-on. John McLaughlin, Al Foster, Jackie McLean, Wayne Shorter, Kenny Garrett, Chick Corea és Herbie Hancock - mindegyikük úgy tíz-tizenöt percet játszott vele. Mi az In A Silent Way és az It's About That Time számokat adtuk elő. Két hónappal a halála előtt történt, már alig tudott járni. Ezen a fellépésen megmutatkozott a zene ereje: a színpadra egy rámpát építettek és abban a pillanatban, amikor ezen a színpadon állt, fiatal ember benyomását keltette. Nagy erőkifejtéssel játszotta végig a koncertet. Tudta, hogy már nem él sokáig.” - Joe Zawinul

„Miles nélkül mi, többiek, nem jutottunk volna el oda, ahol ma vagyunk.” - Joe Zawinul

Irodalomjegyzék:
Gunther Baumann: Zawinul – Életem a jazz (Aposztróf Kiadó, 2007), John Szwed: So What – Miles Davis élete (Cartaphilus Könyvkiadó, 2005), Miles Davis & Quincy Troupe - Miles Önéletrajz (Park Könyvkiadó, 2004)


Miles Davis & Friends: In A Silent Way (1991):