Oscar Peterson, a világhírű és meghatározó jelentőségű kanadai jazz zongorista pontosan egy évvel ezelőtt, 82 esztendős korában hunyt el.

Az Ontarioban született Peterson először édesapjától, majd nővérétől tanult zenélni. Ötéves korában TBC-je miatt a trombita helyett a zongora felé fordult. Gyermekkori tanárai közül kiemelkedő volt a magyar származású Paul de Marky szerepe, aki főként a technikára és a gyors ujjakra helyezte a hangsúlyt. De Marky Thomán István diákja volt, aki viszont a 19. században az egyik legnagyobb zongoraművésztől, Liszt Ferenctől tanult. A klasszikus zenei képzéssel egyidőben Oscar Emmanuel Petersont egyre inkább foglalkoztatni kezdte a jazz, a ragtime és különösképp a boogie-woogie. Kilencévesen már lenyűgözte játékával a profi zenészeket, mindössze tizennégy volt amikor saját maga is annak állt. Apja egyetlen feltétellel engedte meg, hogy abbagyja az iskolát: ő legyen a legjobb jazz zongorista. O.P. legnagyobb zenei példaképei között éppúgy megtalálhatjuk Art Tatumot és Nat „King” Cole-t, mint Johann Sebastian Bach-ot vagy Sergei Rachmaninoffot.



Peterson 68 éven át tartó karrierje példátlanul gazdag volt minden tekintetben. Számtalan elismerésben és kitüntetésben, 7 Grammy-díjban és Grammy-életműdíjban is részesült. Páratlan tehetségéről több mint 200 lemezfelvétel árulkodik. Többek között együtt játszott Charlie Parkerrel, Coleman Hawkins-szal, Count Basie-vel, Dizzy Gillespie-vel, Lester Younggal, Louis Armstronggal, Stan Getzzel, kísérte Billie Holiday-t, Ella Fitzgeraldot és Fred Astaire-t. Korszakai feloszthatók formációi szerint: duók (pl. Joe Pass-szal, Herbie Hancockkal), triók (pl. Ray Brownnal & Herb Ellis-szel, Joe Pass-szal & Niels-Henning Ørsted Pedersennel) és kvartett felállások (pl. triói kiegészülve Ben Webster szaxofonossal, Clark Terry trombitással vagy Milt Jackson vibrafonossal), vagy akár csoportosíthatók hangszerei alapján: játszott Steinway & Sons, Bösendorfer, Yamaha, Baldwin zongorákon, illetve - sokan talán nem is gondolnák, de - clavichordon, Hammond orgonán, Fender elektromos zongorán és különféle szintetizátorokon is.

Ha irányzatban nem is, de technikában Oscar Peterson mindenképpen újat hozott a jazz világának. Merész, dinamikus, villámgyors és egyedi játéka korának és hazájának vitathatatlanul nagy ikonjává tette. A '90-es évek elején-közepén öcsém egyik Peterson dupla koncert CD-jét hallgattuk unos-untalan, sosem tudtunk betelni gazdag hangzásvilágán, utánozhatatlanul eszeveszett futamain, s mindig elámultunk energiáján és virtuozitásán.

„Nemcsak a saját hangszeredet kell jól ismerned, ismerned kell a többieket, és azt, hogy hogyan támogasd őket mindvégig. Ez a jazz.” - Oscar Peterson

Fiatal korától kezdve arthritisben szenvedett, így még ingjének begombolása is nehezen ment. 1990-ben csípőprotézist kapott, 1993-ban egy súlyos stoke miatt a bal oldala lebénult, majd két évig lábadozott. A tavalyi évben egészségi állapota rohamosan romlani kezdett, amit tovább fokozott túlsúlyossága is. 2007 karácsonya előtt veseelégtelenségben halt meg a kanadai Mississaugaban. Hét gyermeke és negyedik felesége gyászolja.

Nyugodjék békében!