GregJazzBlog

Hírek, érdekességek, CD- és DVD-ajánlók, valamint koncert-beharangozók és beszámolók elsősorban a tengerentúli kortárs fúziós jazz világából.

Utolsó kommentek

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

4th dimension (1) adam deitch (1) ahmad jamal (2) al di meola (2) al jarreau (3) andy narell (2) anna maria jopek (2) bb king (1) béla fleck (2) béla fleck & the flecktones (2) billy cobham (3) bill evans (2) bill frisell (2) bill frisell trio (1) biréli lagréne (2) bob james (1) borlai gergő (3) brad mehldau trio (1) branford marsalis (2) branford marsalis quartet (2) brian bromberg (1) candy dulfer (3) cassandra wilson (1) charlie haden (2) charnett moffett (1) chick corea (9) christian mcbride (1) chris botti (3) chris potter (1) chuck loeb (1) cotton club singers (1) dave holland (1) dave holland sextet (1) dave koz (2) david sancious (1) diana krall (3) dominic miller (4) duke ellington (1) elek istván (1) esbjörn svensson (1) esbjörn svensson trio (1) esperanza spalding (4) etienne mbappé (4) five peace band (4) fourplay (2) frank zappa (1) freddie hubbard (1) freddy cole (1) gary burton (1) gary peacock (1) gary willis (1) george benson (3) george duke (2) george gershwin (1) gerald toto (1) gereben zita (1) hajdu klára (1) harcsa veronika (1) harry connick jr (4) herbie hancock (6) hilary james (1) hiram bullock (2) horgas eszter (1) incognito (1) jack dejohnette (3) jaco pastorius (1) james brown (1) james taylor (1) jamie cullum (3) jan garbarek group (5) jazz at lincoln center orchestra (1) jeff lorber (1) jim hall (1) joe lovano (1) joe sample (3) joe zawinul (5) john mclaughlin (5) john patitucci (1) john patitucci trio (1) john scofield (4) jonathan butler (2) joshua redman (3) kaltenecker zsolt (2) keith jarrett (3) keith jarrett trio (1) kenny g (2) kenny garrett (2) kenny kirkland (1) kevin kastning (1) kirk covington (1) krantz carlock lefebvre (1) kurt elling (1) lars danielsson (1) lars danielsson quartet (1) lenny white (2) leszek mozdzer (2) lionel loueke (3) living colour (1) lokua kanza (1) louis armstrong (1) maceo parker (2) manu katché (3) marcus miller (7) marc copland (1) mccoy tyner (1) medeski martin & wood (2) mezzoforte (2) michael brecker (1) michael bublé (2) micheller myrtill (1) michel camilo trio (1) mike stern (7) mike stern band (6) miles davis (5) miroslav vitous (1) msmw (1) nils landgren (3) nils landgren funk unit (2) norah jones (2) oregon (3) oscar peterson (1) paolo vinaccia (1) pat metheny (3) pat metheny trio (3) paul jackson jr (1) piety street band (2) ralph towner (1) randy brecker (2) randy crawford (2) raul midón (1) rebekka bakken (1) return to forever (3) richard bona (23) robben ford (2) ron carter (1) roy hargrove big band (1) salif keita (1) scott kinsey band (1) smv (6) snétberger ferenc (3) sonny rollins (1) soul bop band (1) soul insiders (1) spyro gyra (4) stanley clarke (7) steve gadd (1) steve lukather (1) steve vai (1) sting (6) szabó gábor (1) szabó sándor (1) take 6 (2) tal wilkenfeld (2) the crusaders (2) the derek trucks band (1) the manhattan transfer (1) the police (1) the rippingtons (1) the stanley clarke trio (1) the syndicate (1) the zawinul syndicate (2) tomasz stanko quintet (1) tommy emmanuel (1) toto bona lokua (2) tower of power (1) uehara hiromi (1) victor bailey (1) victor bailey group (2) victor wooten (7) victor wooten band (2) viktoria tolstoy (2) vinnie colaiuta (4) wayne shorter quartet (2) weather report (1) wynton marsalis (5) yellowjackets (4) zakir hussain (1) Címkefelhő

Koncert-beszámoló: Branford Marsalis Quartet

2009.12.15. 20:00 :: GregJazz

„Debrecenbe kéne menni...” - szól az ismert népdal. Szokás szerint, ilyenkor télen ismét elutaztam a cívisvárosba, hogy a Kölcsey Központban az igazi jazz muzsikának hódoljak. 2007 végén Chris Botti, 2008 végén a Mike Stern Band2009. november 8-án pedig a Branford Marsalis Quartet adott hihetetlen koncertet. Aki szereti ezt az irányzatot, az biztosan hallott már a New Orleans-i Marsalis-családról, s a legidősebb fiúról, a szaxofonos Branfordról. A jövőre 50 éves, háromszoros Grammy-díjas muzsikus/szerző/ zenekarvezető a post bop generáció egyik legkiemelkedőbb tagja. Art Blakey, Lionel Hampton, Clark Terry, Dizzy Gillespie, Miles Davis és Herbie Hancock együttesei után szólókarrierbe kezdett, megalkotva saját zenekarát, miközben más zenei stílusok felé is kacsingatott. A '80-as évek közepétől együtt dolgozott Stinggel, majd Jay Leno show-jának zenekarában töltött be vezető szerepet, világhírnevet szerezve magának mindkét projekttel. Buckshot LeFonque hip-hop formációjával is sikereket ért el, amelyhez olyan neveket gyűjtött maga köré, mint Roy Hargrove, Mino Cinelu, Frank McComb, Darryl Jones és Victor Wooten. Mindezen kívül a klasszikus zene területén is fel-fel bukkant, hasonlóan öccséhez, a trombitás Wynton Marsalis-hoz.

Branford Marsalis Live

A Branford Marsalis Quartetben a '90-es évek végén a detroiti bőgős Robert Hurst helyét a Los Angeles-i Eric Reeves vette át, aki korábban Betty Carterrel is turnézott. Az 1998-ban elhunyt briliáns zongorista, Kenny Kirkland utódja az olasz-amerikai Joey Calderazzo lett, aki előtte Michael Breckernél és Bob Bergnél is bizonyított. A zenekar eddigi motorja, a dobos Jeff „Tain” Watts az idén szállt ki Branford kvartettjéből, akinek helyét - nem kis meglepetésre - a Berklee első éves növendéke, a mindössze 18 éves Justin Faulkner töltötte be. A banda új lemezének, a Metamorphosen megjelenése apropójából turnézott Európában, s így jutottak el - más hazai koncerthelyszínt nem is érintve - Debrecenbe. A BMQ, azaz a Branford Marsalis Quartet legújabb formációját teltház és fantasztikusan lelkes közönség fogadta az ország egyik legnagyszerűbb koncerttermében. A kvartett tagjai lazán és magabiztosan lépdeltek ki a színpadra, s tisztán hallható volt, hogy valamiért „Oh, my God!” felkiáltások kíséretében tették mindezt. Egy rövid „Köszönöm!” után a főnök már az elején bemutatta a tagokat, s bele is vágtak új anyaguk nyitányába, a The Return Of The Jitney Man című hard bop nótába, amelyet még az előző dobos, Watts írt (a lemezen is még ő játszik végig). A leírhatatlanul dinamikus kezdet őrült jazzben bontakozott ki, olyan tenor-ugrálással, amelyhez nagy lélek és óriási tüdő kell. Calderazzo zongora-részei is elég vadak voltak, az újonc dobos pedig azonnal elnyerte a hallgatóság tiszteletét, hiszen gyakorlatilag végig szólózott a kb. 10 perces számban, nem is akárhogyan! A második nóta Thelonious Monk Teo című mókás szerzeménye volt, amelybe a muzsikusok többször ügyesen beleszőtték az 1930-as George Gershwin-szerzemény, az I Got Rhythm témáját. A zongorista kellően elborult szólókkal igyekezett fokozni a hangulatot, míg a nagybőgős egy egyedi felfogású és visszafogott walking bass-t adott elő szóló gyanánt. A harmadik dal egy csodaszép Calderazzo-ballada volt, szintén a friss albumról, a The Blossom Of Parting. Marsalis tenorszaxofonját lecserélte szopránra, mely tényleg gyönyörűen szólt. A fokozás és az érzéki játék mintapéldánya volt ez a kompozíció, klasszikus zongorabetéttel kiegészítve. Örültem volna, ha az egyik mögöttem ülő, faragatlan nézőnek nem szólal meg kétszer is a mobiltelefonja közben...

Branford Marsalis Quartet Live 1

Branford nem volt a szavak embere, inkább folyamatosan, egymás után játszották a jobbnál-jobb dalokat. A folytatásban jött az In The Crease, tipikusnak mondható BMQ-szám a 2000-ben megjelent Contemporary Jazz című albumról. Emlékezetes volt benne a perka-hatású dobszóló, a zongi-impró és a latinos feelingű rész. A nóta végén, mintha Steepnél megakadt volna a lemez, s percekig ugyanazt a négy hangot fújta, miközben Faulkner csaknem szétverte a szerkóját. A rajongók részéről óriási taps volt a jutalom mindezért a nem mindennapi produkcióért. Ötödikként következett a Sir Roderick, The Aloof érdekes szerzemény a Braggtown CD-ről, amelynél kezdetben szintén a szopránszaxofon kapta a főszerepet. A darab lassan és dallamosan indult, majd bővelkedett a free elemekben, s a Bartók-szerű hatásokban. Marsalis illedelmesen a háttérbe húzódott, míg a trió csaknem lebontotta a koncerttermet. Érdekes volt hallgatni, hogy a tagok egymást bekiabálásokkal lelkesítették közben. A zenekarvezető később ismét becsatlakozott Selmerjével, kellően elvont előadásmóddal. A nóta vége olyan volt, mint amikor elül a nagy vihar... Az utóbbi két kompozíció egyébként 2007 tavaszán Budapesten is felcsendült e kvartett részéről.

Joey Calderazzo Live

Egy újabb Monk-szám, ezúttal a rettentő gyors 52nd Street Theme került terítékre, melyet korábban Joe Lovano is előszeretettel dolgozott fel. A kis Joey egy óriási zongoraszólót nyomott le, már-már ragtime-ba hajló stílusvilággal. Eric kellemes és dinamikus bőgő-futammal, Justin pedig egy újabb őrületes dobszólóval kápráztatta el a nagyérdeműt. A hamisítatlan bebop után vastaps, majd az első ráadás következett. Ez nem volt más, mint a Gloomy Sunday, azaz a Szomorú vasárnap Branford Marsalis Eternal című CD-jéről. Az 1933-ban Seress Rezső által írt szerzeményt később rengeteg sztár dolgozta fel, többek között Billie Holiday, Sarah Vaughan, Genesis, Ray Charles, Elvis Costello, Sinéad O'Connor, Marc Almond, Björk és a Kronos Quartet. A híres magyar dal azért vált hírhedtté, mert állítólag a hatására világszerte számos ember vetett véget életének. Marsalis-ék csodás verzióban adták elő a hazai közönségnek a nótát, amelyet lassú, dörmögő bass és szép zongora-rész jellemzett, közben a 'Round Midnight akkordjait frappánsan belecsempészve. Különösen gyönyörűnek bizonyult a bridge-rész... A hangulatot feloldva a St. Louis Blues-zal zárta a koncertet, amely egy igazi örömzene 1914-ből William Christopher Handy szerzőtől. Branford szopránja mintegy klarinétként szólalt meg, s felidézte a régi idők korát. Óriási taps és füttykoncert hozta a művészek tudtára, hogy egy újabb felejthetetlen estét szereztek minden jelenlévőnek, hihetetlenül változatos és professzionális muzsikával. A fellépés után lehetősége nyílt a rajongók maroknyi elszánt tagjának odaférkőznie a zenekarhoz a színfalak mögött. Branford igazi úriember volt, sokakkal beszélgetett, mindenfélét dedikált, közösen fényképezkedett, sőt az egyik újságíró kollégának még a teljes setlistet is leírta egy cetlire. Így ez a vasárnap Debrecenben végül egyáltalán nem volt szomorú.

Branford Marsalis Quartet Live 2

A banda:

Branford Marsalis - tenor & szoprán szaxofon
Joey Calderazzo - zongora
Eric Revis - nagybőgő
Justin Faulkner - dob

A repertoár:

1. The Return Of The Jitney Man
2. Teo
3. The Blossom Of Parting
4. In The Crease
5. Sir Roderick, The Aloof
6. 52nd Street Theme
Ráadások:
7. Gloomy Sunday
8. St. Louis Blues

Branford Marsalis Signature

Fotók: © Greg

2 komment

Címkék: branford marsalis quartet

A bejegyzés trackback címe:

https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr721426080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

luzo 2009.12.15. 22:00:37

én sügér barom meg nem mentem el (20 percre gyalog vagyok)!
Már kedzem elfelejteni erre egy ilyen beszámoló..... köszi :)

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.12.16. 01:08:57

@luzo: És a jegyárak is elég barátiak voltak... 3000 Ft alatt! :) Bocs! :(
süti beállítások módosítása