Kenneth David „Kenny” Kirkland, alias Doctone 1955. szeptember 28-án született Newportban és 1998. november 12-én hunyt el New York City-ben. A lenyűgöző tehetségű zongorista kezdetben a Manhattan School of Music-ban tanult klasszikus zenét, majd érdeklődése a jazz irányába terelődött. A '70-es évek végén kelet-európai muzsikusokkal, nevezetesen Michal Urbaniakkal, illetve Miroslav Vitoussal játszott együtt, majd jöttek sorra a hazai megbízások: Wynton Marsalis, Branford Marsalis, Jeff „Tain” Watts, Kenny Garrett, Hiram Bullock, Terence Blanchard, Michael Brecker, John Scofield stb. Nagy hatással volt rá többek között Herbie Hancock, Keith Jarrett, Thelonious Monk, McCoy Tyner és Bartók Béla munkássága, otthonosan mozgott a bebop, a blues, a funk és a calypso műfajokban.

Az igazi világhírnév mégis egy pop-rock előadóval érkezett el hozzá, amikor a szólókarrierbe kezdett Sting meghívta alakuló együttesébe. Kenny később fellépett a The Police-szal, majd Jay Leno műsorának, a The Tonight Show bandájának lett a tagja. Stinggel 1985 és 1996 között rögzítette a The Dream Of The Blue Turtles, a Bring On The Night, a ...Nothing Like The Sun, a The Soul Cages és a Mercury Falling albumokat, valamint a legtöbb világturnén részt is vett, mint billentyűs. Hazánkban 1988-ban a Népstadionban, majd 1996-ban a Kisstadionban lépett fel Stinggel, majd halála előtt pár hónappal a Hajógyári-szigeten járt Branford Marsalis Quartetjével. Egyetlen szólólemeze, amely a Kenny Kirkland címet viseli 1991-ben jelent meg a GRP Records gondozásában, és egy igazán sokszínű, zseniális alkotás.

Kenny egy rendkívül nyugodt, szerény és barátságos ember volt. 1998. november 7-én még jelen volt Branford Marsalis esküvőjén, majd november 13-án holtan találtak rá Queens-i lakásában. Szívelégtelenségben hunyt el, de más hírek heroin-túladagolásról szóltak. Legutolsó munkái a dobos Watts Citizen Tain, illetve a szaxofonos Marsalis Requiem albumain hallhatók. 


„1984. december 5-én történt. Kenny Kirkland besétált az 52. utcán lévő Sir Stúdióba sétabottal, kalappal a fején, világi mosollyal. Két napot késett. Branford könyörgött, hogy ne keressek mást amíg nem hallottam „Doctone”-t, ahogy őt mindenki ismerte. 'Úgysincs nála jobb. Majd meglátod.' Egy homályos történetet adott elő a Brooklyn Bridge-en lerobbant autójáról, noha azt, hogy egy ilyen eset hogyan emészthetett fel két teljes napot, sosem tudtuk meg. Kenny csak mosolygott, odaballagott a hangszeréhez, felakasztotta a botját és elkezdett játszani Omarral és velem egy háromakkordos rögtönzött kíséretre: C7, D7, E7. Doc mindössze négy ütemen belül szárnyalt.

Még mindig üdvözülten mosolyogva az ujjai meghosszabodni látszódtak, harmóniát keresve ebben az egyszerű kíséretben. Hamar tátva maradt a szám a mélyből érkező harmonikus és ritmikus könnyedségű dallamok hallatán. Branfordnak nem kellett mondania, hogy 'ugye megmondtam', ehelyett csak szélesen vigyorgott. Amit Kenny aznap játszott, számomra az elkövetkezendő 16 év fénypontja lett. Doc szólóját az utókor részére rögzítettük az élő albumon. A Bring On The Night a zene egy rendkívüli példája. Soha nem unom meg hallgatni a játékát. A barátom, kollégám és tanárom volt. 1998. novemberében hunyt el.” - Sting (Brand New Day Tourbook, 1999. szeptember 29.)

Köszönet Daninak a fordításért!





Nyugodjék békében!