Borlai Gergő barátom, a fantasztikus tehetségű, szédületes karriert
befutott dobos és zeneszerző, az írásban feltett kérdéseimre
e-mailben válaszolt. Valójában egy olyan exkluzív interjú kerekedett
ki levélváltásunkból, amelyet kezdetben még én sem igazán reméltem,
s amit most feltétlenül meg kell, hogy osszak Veletek! Gergő
személyisége, szerénysége és tapasztalatai nagyon sok zenész
számára példaként szolgálhatnak ma Magyarországon. Íme blogom
legelső, tisztán hazai vonatkozású írása:

Greg: Hét évvel ezelőtt „beszélgettünk” így utoljára egymással. Hogy vagy? Milyen meghatározó dolgok történt Veled 2001 nyara óta?
Gergő: Nagyon jól vagyok, köszönöm! Rengeteg dolog történt az elmúlt hét évben, hiszen ez hosszú idő. A legfontosabbakat, illetve a meghatározókat említeném inkább. Saját zenekarom, a European Mantra kultikus lett, ami jó, bár a koncertek mennyiségét tekintve nem olyan hálás feladat. Mindenesetre, valamilyen formában a fiatalabb generáció egy részének zeneileg meghatározó zenekara lett. Újra lett Kaltenecker Trio, ugyan folyamatosan változó felállásban, de a Zsoltival való közös út
           töretlen. Megjártuk Japánt, két évente turnézunk 2-3 hetet a
           határokon túl, ami nagy dolog. Nekem megjelent a második
           CD-m Sausage címmel 2004-ben, ami egy jó lenyomata lett
           az első CD-t követő hét évnek. Illetve létrejött egy projekt,
           BL néven Ladányi Andrea táncművésszel, aki a kortárs tánc
           egyik legmeghatározóbb, nemzetközi hírű alakja. Ez egy tánc-
           dob duett, egy egészen speciális szemlélettel.
Greg: Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb és miért?
Gergő: A BL-re. Fenekestül felfordította a zenei-, illetve az
           életszemléletemet. Teljesen máshogy közelítek a
           hangszerhez, a doboláshoz, egyáltalán a hangokhoz.
           Nagyon nehéz és nagyon nemes feladat. Valamit elkezdtem
           felfedezni, aminek csak a legelején tartok, és ez nagy erővel
           tölt el a jövőt illetően.


Greg: Milyen zenéket hallgatsz mostanában a munkádon kívül?
Gergő: Kevés zenét hallgatok, mert nem nagyon van időm.
            Leginkább autóban van rá lehetőségem. A utóbbi időben
            megint sok Yes-t hallgatok. Illetve sokat hallgatom Zappa
            Buffalo című albumát. Az elmúlt pár napban pedig Steve
            Vai Sex And Religionjét hallgattam rongyosra, ahogy
            tettem 15 éve is...
Greg: Mi újság Vinnie Colaiutával, mint az egyik legmeghatározóbb
          példaképeddel?
Gergő: Köszönöm, jól van! :-) Régen nem hallgattam a munkáit, de
            most a Buffalo CD kapcsán megint rájöttem, hogy a
            Zappánál töltött évei számomra mindent visznek.
Greg: Szeretnék pár személyes véleményt hallani Tőled néhány
          zenészről, akikről gyakran esik szó itt a blogon! Frank
          Zappa?
Gergő: Az őrangyalom. Mostanában azon gondolkoztam, hogy azért
            tudom maradéktalan élvezettel és odafigyeléssel hallgatni a
            zenéjét 20 éve, mert mindentől független, kvázi hatásmentes
            koncepcióval hozta létre a saját zenéjét. Persze rá is hatott a
            kortárs, a rock, a jazz, de mindezt annyira sajátságosan
            tálalta, hogy nincs benne mit megunni, mert független az
            időtől.
Greg: Jaco Pastorius?
Gergő: Elolvastam a róla szóló könyvet és szomorkodtam jó pár
            napot. Képtelen volt kezelni a saját zsenialitását. Viszont
            teremtő volt. És ez így is marad.
Greg: John Scofield?
Gergő: Azon kevés előadók közé tartozik, akinek az összes albuma
            megvan. Számomra ő az egyik olyan zenész, aki mindig jó
            lemezt és mindig jó koncerteket ad. Az utolsó nagy amerikai
            zenei továbblépést ebben a műfajban nekem Scofield
            teremtette meg az Überjammel.
Greg: John McLaughlin?
Gergő: McLaughlinról majdnem ugyanazt tudom mondani, mint
            Scofieldról. Szintén megvan az összes lemeze, bár nem
            mindegyik tetszik annyira, persze ez szubjektív. Azt
            gondolom, hogy a világ egyik legjobb ritmusérzékű
            zenésze, és a világ legjobb ritmusérzékű gitárosa.
Greg: Richard Bona?
Gergő: Bona üstökösként robbant be a zenei világba. Én azokat
            a pillanatait szeretem, amiket a Mike Stern lemezeken
            csinál. Jó pár koncertjét láttam, és az a fegyelem és
            profizmus, ami belőle árad, példaértékkel bír.
Greg: Herbie Hancock?
Gergő: Hancocknak én a Miles Davis-nél, illetve a közvetlenül
            utána jövő korszakát szeretem. Illetve amikor másodszorra
            láttam, az pont a Miles Davis emlékturné koncertje volt
            (Tony Williams-szel!) és ott... hát... beszartam
            Hancocktól.


Greg: Hiram Bullock?
Gergő: Volt szerencsém játszani vele és fantasztikus élmény volt!
            Tele volt életerővel, úgy gitározott, mint az állat és olyan
            hangja volt, hogy a szívet szaggatta. Előtte láttam őt
            párszor koncerteken pl. Marcus Miller, illetve a saját
            zenekarával, és azok is nagy élmények voltak. Imádtam,
            ahogy viselkedik a színpadon. Megrendített a halála.
Greg: Németh Ferenc?
Gergő: Ferire csak büszkék lehetünk, hogy kitartóan alakítja az
            életét ott, ahol álmodni akart. Úgy veszem észre, hogy az
            álmai sorra megvalósulnak, és ez nagy dolog.
Greg: Sting és a The Police?
Gergő: Amikor Sting a Police visszatérése előtt járt az Arénában,
            örültem, mert gyakorlatilag végig csak a gyors és a legjobb
            számait játszották. Nyilván ez egy előszele volt a Police-
            nak, de akkor is jó volt látni, hogy – az idő vasfoga ellenére
            – igenis, lehet gyorsan játszani. Nem csak letranszponálni a
            dalokat, hogy ki tudjuk énekelni, és szarni az épp aktuális
            zenei trendekre. A Police-t illetőleg igazából sajnáltam,
            hogy visszatértek, mert egy ilyen visszatérés sosem
            ugyanaz, mint volt...
Greg: Mike Stern?
Gergő: Mike-nak azok a lemezei tetszettek meg, ahol Bona belépett
            az életébe. Egyrészt gyönyörű dalokat írt, másrészt valahogy
            összejött minden: Bona elképesztően basszusgitározik,
            csodálatosan énekel, Vinnie lenyűgözően dobol és
            tökéletesen lélegzik együtt mindenki. Ezek briliáns lemezek.
            Egyszer játszottunk előtte a Mantrával az A38-on. Egyrészt
            kipróbálta Peta gitárját, majd nem értette, hogy azon 7
            húr van... „Oh, this is a fucking seven strings guitar...!”
            Másrészt megnézte a bulit a színpad széléről egy széken, és
            magasba tartotta a kezeit a nagy szólóknál. Harmadrészt mi
            is megnéztük hátulról az ő buliját, és az nagy élmény volt.
            Az első nóta egy 35 perces gyors blues volt, és az a
            negyedórás gitárszóló nagyon odabaszott...


Greg: Dennis Chambers?
Gergő: Dennis... Mester Miki odaadta még évekkel ezelőtt a Sausage
            című CD-met, és mivel tetszett neki, lemásolta Bob
            Franceschininek, Lionel Cordew-nak és még egy pár
            kinti zenésznek, akik amikor errefelé jártak már úgy hívtak:
            „The Sausage Man”. Dennis előtt is volt szerencsém játszani
            – szintén Mester Mikinek köszönhetően –, amikor ő volt a
            Sternnel az A38-on. Azért az felemelő érzés egy dobosnak,
            ha Dennis Chambers nézi végig a buliját, nem? Utána
            szórakoztunk egy nagyot a backstage-ben...
Greg: Oláh „Cumo” Árpád?
Gergő: Cumo az én testvérkém. Sajnos baromi ritkán játszunk
            együtt, de ha még csinálok egy másik zenekart, azt vele
            szeretném. Imádom a mélységét és a folyamatos
            változatosságát a játékának. Igazi zenész. Világszínvonalú
            zenész.
Greg: A munkád melyik részét szereted jobban: a stúdió felvételeket
          vagy a koncertezést?
Gergő: Sajnos a stúdiózás jelentősen leredukálódott a
            lemezeladások csökkenése miatt, így nincs már az a session-
            pörgés. De ha van, azt szeretem. Mindig jó alkotni, vagy
            dolgozni másnak a stúdió körülményei között. De azért az
            élő előadás mindent visz!
Greg: Milyen projekteken és kikkel dolgozol jelenleg, illetve milyen
          bejegyzések szerepelnek a naptáradban a jövő évre?
Gergő: Mint már említettem az elején, Kalteneckerrel van a
            legintenzívebb zenei életem. Alakult egy trió K.L.B.
            (Kaltenecker-Lukács-Borlai) néven, ahol a Zsolti hozza
            bal kézzel a basszust és a Peta gitározik. Így megyünk két
            hétre Csehországba az ősszel. Lesz Presser koncert is.
            Jövőre pedig nagyon szeretném a BL előadásra fektetni a
            hangsúlyt.


Greg: Tervezed már a következő szólólemezedet? Ha igen, kb.
          mikor fog megjelenni?
Gergő: Egyelőre most nem gondolkozom ezen. Gyűjtöm az
            információt, hogy legyen mit mondanom egy lemezen a
            saját nevem alatt, és ami előrelépés az előzőhöz képest.
Greg: Mikor és hol léptek fel legközelebb a főként Police-
          feldolgozásokat játszó Hazugmagazinnal?
Gergő: Hát ezt nem tudom! Tavasszal és ősszel szoktunk játszani
           a Fészek Klubban.
Greg: Kivel játszanál még szívesen a hazai zenészek közül, akivel
          eddig esetleg nem sikerült? Van ilyen?
Gergő: Várom az új generáció kiemelkedő alakjait, mert érdekel a
            látásmódjuk. Egy szaxofonos már megütötte a fülemet...
Greg: Foglalkoztál már a külföldi – akár tengerentúli – tanulás vagy
          munka lehetőségével?
Gergő: Persze! De most úgy látom, hogy máshogy működik a világ.
            Én is másban látom az előrelépést, mint ahogy külföld felé
            is már máshogy kell közelíteni.
Greg: Ha van egy kis szabadidőd, azt milyen hobbinak szenteled?
Gergő: Mozgok. Tréningezek. Ebben gyakorlatilag ki is merül.
Greg: Szoktad olvasni a GregJazzBlogot?
Gergő: Akár hiszed akár nem, igen! Jó dolog egy ilyen esszenciális
            zenei hírközvetítés. Hálánk érte!
Greg: Nagyon köszönöm a válaszaidat, Gergő! További jó munkát
          és sok sikert kívánok Neked!