GregJazzBlog

Kedves Barátaim!

Több, mint tíz hónapos szünet után az alábbi jó hírrel szeretnék szolgálni Nektek:

2011. január 1-től a GregJazzBlog kicsit más néven és merőben más formában, de folytatódik tovább! :)

Látogassatok el az alábbi Facebook oldalra, „lájkoljatok” és kommenteljetek, hogy közösen építhessük a fúziós jazz hazai rajongótáborát!



Mindenkinek jó szórakozást, boldog és sikeres új évet kívánok!

Kedves Olvasóim!

Kétéves lett a GregJazzBlog és eljött a pillanat, hogy bezárja kapuit! A döntés már régóta érlelődött bennem, s higgyétek el, nem volt könnyű...

Azt hiszem, az elmúlt két esztendőben sikerült mindent megfogalmaznom kedvenc előadóimmal és zenéimmel kapcsolatban amit szerettem volna, s nem akarom ismételni önmagam. Pontosan 160 bejegyzés mutatja eddigi lelkesedésemet, mely sajnos az utóbbi időben némileg alábbhagyott. Véleményem szerint nem jó, ha egy hobbi szinte már kötelességgé válik, főleg, ha azt egyre nehezebb beilleszteni a magánélet és a munka közé. Ráadásul hamarosan apai örömök elé nézek - rögtön duplán -, úgyhogy biztosan nem fogok unatkozni! :) :)

Nagyon köszönöm minden Olvasómnak, hogy ellátogatott ide, szavazott, kommenteket írt, hasznos információkat és saját véleményeket osztott meg másokkal! Örülök, hogy olyan emberekkel találkozhattam e blog kapcsán, akiket ma már a barátaimnak tudhatok, és biztos vagyok benne, hogy ezek a kapcsolatok nem szakadnak meg a posztok leállását követően sem. Az összes kritikusomnak megbocsátok és üzenem nekik: tessék, lehet jobbat csinálni! ;) Tényleg szívből remélem, hogy a fúziós jazznek előbb-utóbb ismét lesz hazai webkettes bázisa!

Az Üzenőfal a továbbiakban is nyitva áll mindenki előtt, s néhány koncerten biztosan összefutunk majd a jövőben!

Minden jót és sok remek zenét kívánok Nektek!

Üdvözlettel:
Greg

Az az igazság, hogy Harcsa Veronika címben szereplő 2007-es lemezéről már a blogom indulása óta szerettem volna írni. Nos, ez eddig valamiért mindig elmaradt, most viszont bepótolom!

A 27 éves énekesnőnek annak idején már a bölcsődei üzenőfüzetében a következő bejegyzés szerepelt: „Veronika nagyon szépen énekel. Még nem szobatiszta.”. Hétéves korától zeneiskolába járt, először zongorázni, majd szaxofonozni tanult. Ezt követően a Fazekas Mihály Gimnázium speciális matematika-tagozatos tanulója volt. Sosem járt kórusba, egy gimis rock együttesben próbálta ki először a hangját, s utána nem is akarta abbahagyni az éneklést. Az érettségi után fordult a jazz stílus felé. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem informatikus hallgatójaként kezdte, majd végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén diplomázott 2008-ban. Az Erik Sumo Band egyik énekesnője, számos kortárs művészeti produkció résztvevője, saját zenekarát 2005-ben alapította. Első szólólemeze a nemzetközi feldolgozásokat tartalmazó Speak Low, a második a szóban forgó és saját dalokat bemutató You Don't Know It's You, a harmadik a Red Baggage című album 2008-ból. Kvartettjével bejárták már egész Európát, s Japánban megjelent lemezei anyagával turnéztak is az ázsiai országban, óriási sikert aratva. Vera gyakori fellépője a Budapest Jazz Clubnak, a Take Five-nak, a MüPának és az A38-nak. A 2009-es Fonogram díjátadón az év jazz-albuma a You Don't Know It's You lett. A szőke díva fellépett már olyan neves muzsikusokkal, mint az olasz acid jazz gitáros, Nicole Conte és a német trombitás, Thomas Siffling. Veronikát először élőben néhány évvel ezelőtt láttam a Dokkban, egy zártkörű céges rendezvény külföldi fellépői előtt, amikor többek között egy Sting-szerzeményt is előadott. Kedvenc előadói ugyanis: Sting, Dee Dee Bridgewater, Kings Of Convenience, E.S.T., Amy Winehouse stb. Azóta az énekesnő igazi hazai sztárrá vált, s neve összeforrt az igényes, visszafogott és divatosnak számító, egyfajta jazzes irányzattal. Véleményem szerint Harcsa Veronika zseniális dalszövegíró, ügyes zeneszerző és izgalmas énekes. Eddigi pályafutása alatt ezzel a Smart Music által kiadott lemezével nyűgözött le leginkább, amelyet nótáról-nótára haladva az alábbiakban így jellemzek:



1. Too Early: Harcsa Vera hangja és Oláh Zoltán bőgője nyitja a lemezt, majd Redő Dániel ütős és Gyémánt Bálint gitáros csatlakozik be a dallamos nótába. Hol fátyolos, hol érdes énekhang jellemzi a slágert, amelynek bridge-e kissé erőltetett, de a szövege remek, bármennyire is félreérthető...

2. What Is Our Love For: Dögös a beszámolás, itt már Veronika klasszikus kvartettje csendül fel, Blahó Attila (dalszerzőtárs) zongorázik és Majtényi Bálint dobol. Jó kis feszes ritmusú, funk-jazz szám, közepes zongi szólóval.

3. Play Me, Play Me: Sejtelmes intró, zongora-bőgő-perka, szexi szöveg, találó hasonlatok. Abszolút björkös éneklést hallhatunk ebben a szerzeményben, a fokozás után a dal kezdődik elölről.

4. If You: Vera játékos éneket produkál a legelején, jól eltalált Majtényi seprűzése. Nem egy tipikusan „ne hagyj el” jellegű mű, inkább pozitív hangulatot árasztó slágernek nevezném.

5. But I'm Not: Gyémánt Bálint vendégzenész intrójával nyit az ötödik nóta, amely egy lassú, kicsit szenvedős dal. Itt Vera stílusa Norah Jones-éra hasonlít leginkább. A seprűs dob folytatódik, majd a blues-os gitár később jazzes szólóra vált át.

6. Maybe Neverending: A címhez méltóan ez a lemez leghosszabb trackje (több mint 7 és fél perc). Egy jó kis jazz dalként jellemezném, ahol a gitár helyett ismét a zongoráé a főszerep. A szintén beugró Ávéd János nyers tenorja már-már kezd sok lenni, amikor Blahó Attila zongorájából is kijut a hallgatóknak. Ez egy teljesen egyszerű, egyujjas skálázgatással indul, majd úgy szélesedik ki előttünk a szóló.



7. All That You Say: Szép harsona nyitánnyal kezdődik ez a lassú, lebegős, Joni Mitchellre hajazó szám. Verának amúgy nagyon jó az angol kiejtése! Azért kíváncsi vagyok, hogy mikor készít egy teljes mértékben magyar nyelvű albumot... Korb Attila dícséreteset produkál pozan-imprójával a végén.

8. Nothing's Left: Egyik kedvenc számom a CD-ről, visszatér benne a suttogós, harcsaverás énekhang. Tetszik a kávás dob és a nagybőgő soundja. A reggae-s betét ötletes és kicsit váratlanul hat elsőre, a dalszöveg szintén szuper. A ritmusszekció a folytatásban is remekel.

9. Losing Ground: Leginkább monkos témaként jellemezném a disszonáns és egyre feszültebb, idegesebb éneket. Egy egész jó zongoraszólót is kapunk a nóta során, majd mintha az egész dal kezdődne elölről...

10. Luring: Újabb lírai hangvétel és újabb tenorszóló ebben a csábításról szóló műben, fekás hangszínnel kiegészülve. Szinte érezni lehet a süvítő, jeges szelet a muzsika közben, amelyben kicsit sok a szenvedés már a végén. A bőgőszóló OK.

11. Pirate Ballad: A kvartett zongoristájával közösen jegyzett nóta, egy kalóz történetét meséli el, marha jó bőgőfutammal (Hol volt eddig Oláh Zoli?), komolyzenei beütéssel, korrekt dobszólóval.

12. Something New: Noha a cím valami újat sejtet, sajnos azt kell, hogy mondjam, ebben a szerzeményben már nincsen semmi új. Egy rövid ének-bőgő duett, csupán ennyi.

13. You Don't Know It's You: A címadó dal (lásd a videót lent) egy profi, kiforrott munka. A dallamos szerzeményt zongi bevezető indítja útjára, a kávás ütéseket később fémes pergő váltja fel. A szöveg egy szép szerelmi vallomás, amely végül vagy elhangzik vagy nem a címzettnek, mindenestre újfent Veronika költői tehetségét csillogtatja meg.



Veronika második lemeze egy kellemes hangulatú, színvonalas stílusú, néha elektromos gitárral is kiegészülő, de alapvetően akusztikus hangszerelést felvonultató, szerelmes-dal gyűjtemény. A harmadik, Red Baggage című CD-ről bevallom, azért nem írtam, mert szerintem elment a tiszta és egyszerű zenétől a szándékosan túlbonyolított, így kevésbé értékelhető kompozíciók felé. Harcsa Vera legújabb projektje egyébként egy új, izgalmas trip-hop, nu-jazz banda, amely egy koreai mozifilm után Bin-Jip névre hallgat. Az együttes további tagjai: Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint és Józsa András alias Andrew J. Bemutatkozó koncertjük március 5-én lesz az A38-on!

„A szerelemmel különös a viszonyom. Vagy éppen szerelmes vagyok, vagy éppen nagyon vágyom rá. Más állapot nincs.” - Harcsa Veronika


 

Borlai Gergő barátom - kontinensünk egyik legjobb dobosa -, újabb nagy dobásra készül! Míg tavalyelőtt weboldala fórumán jelentette be kultikus bandája, a European Mantra feloszlását, tavaly pedig hasonló körülmények között tudatta a rajongókkal a K.L.B. Trio munkájának szüneteltetését, az élet nem állt meg körülötte, sőt nagyon is felpörgött...

Gergőre 2008 nyarán figyelt fel egy német hangszergyártó cég menedzsere, Norbert Saemann, aki hamarosan a Meinl cintányérok kiemelt endorserének szerződtette. Így történt, hogy 2009 tavaszán már fellépett a standjukon a frankfurti Musikmessén. Itt hallotta őt játszani Bernhard Castiglioni, aki feltette adatait nívós, nemzetközi dobos site-jára, a Drummerworldre. Ezzel Borlai lett ez első és eddig egyetlen magyar muzsikus, akit ilyen megtiszteltetés ért. 2009-ben készült el Gergőről egy egyórás portréfilm Páratlan ritmusok címmel Simonyi Balázs rendezésében, amely 2003-tól követi nyomon a dobos pályafutását egészen napjainkig. Idén januárban pedig Perpignon városában, Franciaország délkeleti részén tartott óriási sikerű, kétnapos dobkurzust konzervatóriumi növendékeknek.



Előző két szólólemeze, a 17 (1998) és a Sausage (2004) után, hamarosan jön az újabb alkotás, a 2010. február 21-én megjelenő és aznap este az A38 Hajón élőben is debütáló M.M.M. A lemez anyaga gyakorlatilag a Musikmessére írt dalokból állt össze (szám szerint kilenc), és a hazai zenészeken kívül igazi világsztárok is szerepelnek a CD-n! A keverés előmunkálatait Borlai Gergő és Lukács Peta végezték, a hangmérnök a Tribal Tech egykori billentyűse, Scott Kinsey volt. Egyébként kimondottan az ő tiszteletére írta Gergő az egyik nótát. Az albumon gitáron közreműködik Lukács Peta, Tátrai Tibor, Sipeki Zoltán, basszusgitáron Matthew Garrison, Gary Willis, Barabás Tamás, Giret Gábor, Papesch Péter, a billentyűszólókat Scott Kinsey, Kaltenecker Zsolt és Oláh Tzumo Árpád játssza, egy dalban pedig Fekete Kovács Kornél trombitál. Tíz nap múlva az A38-on mindezt élőben meghallgathatjuk, ráadásul aznap este állítólag a European Mantra is fellép a hajón!



Borlai Gergő lemezbemutató-koncert
2010. február 21. vasárnap 20:00, A38 Hajó
A belépőjegy ára: 3.000 Ft (a fellépés napján 3.500 Ft)

Aki esetleg még nem olvasta volna, annak sok szeretettel ajánlom 2008 szeptemberében itt a blogon megjelent interjúmat Gergővel!

 

A Detroitban született altszaxofonos, Kenny Garrett idén lesz 50 esztendős. Édesapja asztalos volt, aki csak hobbiból játszott tenoron, s egyszer vett a fiának egy műanyag játékszaxofont. Otthonukban főként Stanley Turrentine, Joe Henderson és Maceo Parker zenéje szólt. Kenny a michigani Fortune Music Schoolba járt, majd a középiskola befejezése után, 18 éves korában csatlakozott a nagyszerű Duke Ellington Orchestrához, majd Mel Lewis-szal és a Dannie Richmond Quartettel muzsikált együtt. Későbbi karrierje is fantasztikusan alakult, egykori kollégáinak névsora abszolút önmagáért beszél: Miles Davis, Art Blakey, Freddie Hubbard, McCoy Tyner, Pharoah Sanders, Brian Blade, Marcus Miller, Chick Corea, John McLaughlin, Herbie Hancock, Bobby Hutcherson, Elvin Jones, Ron Carter, Branford Marsalis, Pat Metheny, John Scofield, Michael Brecker.

Kenny Garrett szólókarrierje 1984-ben kezdődött Introducing Kenny Garrett című albumával, amelyet barátaival: Woody Shaw trombitással, Mulgrew Miller zongoristával, Nat Reeves bőgőssel és Tony Reedus dobossal rögzített. A folytatásban kiemelkedőek voltak az African Exchange Student (1990), a Black Hope (1992), a Triology (1995), Pursuance: The Music Of John Coltrane (1996), a Simply Said (1999), a 2001. szeptember 11. után rögzített Happy People (2002) és a Grammy-díjra jelölt, kínai hatásokat tükröző Beyond The Wall (2006).



Garrett, mint Miles Davis utolsó szaxofonosa a '80-as évek végétől a '90-es évek elejéig dolgozott együtt a Mesterrel. Híres kérdezz-felelek játékuk, vagy a Human Nature című nótában előadott 5-10 perces szólói máig megmaradtak a rajongók emlékezetében. Az egyedi hangszínnel rendelkező, fuvolán és billentyűs hangszereken is játszó, afrikai sapkákat hordó Kenny a legendás trombitással rögzítette az Amandla és a Miles & Quincy Live At Montreux című lemezeket.

„Miles bandájában játszottam öt éven keresztül. Azt hiszem, ez a címke örökre megmarad. Öt esztendő volt az életemből. Az egyetlen olyan zenei szituáció, amelyben hosszabb időt töltöttem el, mint egy év. Nagyon jó öt év volt! Megszoktam. Sokan Miles-on keresztül ismertek meg, és ezért később eljöttek a koncertjeimre. Azt hiszem, ez már része saját történelmemnek és büszke vagyok rá. Még mindig a saját nevemet és a saját zenémet próbálom farigcsálni. Minden alkalommal, amikor valakinek megemlítik a Kenny Garrett nevet, valószínűleg Miles Davis-re fog asszociálni, ugyanakkor Herbie Hancockot említve is mindig szóba kerül Miles Davis vagy Wayne Shorter. Valahogy hozzá lehet szokni ehhez.” - Kenny Garrett

Marcus Millerrel három stúdió albumot és két koncertfelvételt készítettek közösen, s jártak Budapesten is a néhai Hiram Bullockkal együtt. Garrett szólóban 1997 végén lépett fel először hazánkban, a Petőfi Csarnokban. Ekkor a Songbook című lemez bemutatóján egy nagyon komoly akusztikus műsort, s a végén pedig egy felszabadult, rappeléssel kiegészített örömzenét adott elő. Kenny Garrett legutóbbi alkotása a Sketches Of MD élő lemez, illetve szerepel Sting téli albumán is egy csodás szopránszóló erejéig. Friss hír, hogy 2010. január 31-én Grammy-díjat nyert a fenomenális Five Peace Banddel. Az utóbbi időkben Garrett ismét visszanyúl a fúziós irányzathoz, fiatal muzsikusokkal egyedi felállásban (szaxofon, basszusgitár, orgona, dob) nagyon feszes, funk-jazz stílusban ad elő koncertjein új és régi számokat egyaránt. Reméljük, hamarosan stúdiófelvétel is készül ebből a rendkívül innovatív, néha meditatív, ugyanakkor pörgős és pozitív hangulatú kísérleti muzsikából!