Maceo Parker vitathatatlanul az egyik legnagyobb ma élő funk előadó. A 66 éves szaxofonos gyerekkorában Charlie Parker (csak névrokon), Cannonball Adderely és Ray Charles muzsikáján nőtt fel. Biztosan sokan hallották már a történetet, hogy főiskolás korában az egy évvel fiatalabb testvérére, a dobos Melvinre figyelt fel a „soul keresztapja”, azaz James Brown és munkát ajánlott neki. Az öcs beprotezsálta az akkor még tenoros Maceot is a bandába egy kegyes hazugsággal, miszerint baritonszaxofonon játszik... Ki az, akit ne indítana be a Sex Machine, az I Got You (I Feel Good) vagy a Papa’s Got A Brand New Bag? Mindegyik nótában a fáradhatatlan Maceo (is) fújja, aki 1964 és 1975, majd 1984 és 1988 között játszott Brownnal, közben a szólókarrier és a P-Funk vagyis a Parliament-Funkadelic (George Clinton, Bootsy Collins, Fred Wesley és a többiek) voltak a középpontban. Közben Maceo altra váltott és énekelni kezdett, saját együttese mellett muzsikált Ray Charles-szal, James Taylorral, Bryan Ferry-vel, Candy Dulferrel, a Red Hot Chilli Peppers-szel, a Living Colourral, a Dave Matthews Banddel, s az elmúlt időkben főként Prince-szel (New Power Generation). Egyedi stílusa, tiszta tónusa és félelmetes ritmusérzéke miatt Parker manapság is egyike a legtöbbet samplingelt zenészeknek.



„Maceo, I want you to blow!” - James Brown

Az est folytatásában, Will Boulware orgona intróját követően, kellemes latin ritmusok közepette Maceo menedzsere, az angol Natasha Maddison lépett a színpadra, hogy bemutassa az est második koncertjének szereplőit. A világ legnagyszerűbb és egyben legkisebb funk orchestrájának tagjai mind öltönyös-nyakkendős öreg rókának aposztrofálható. „Teacher” beharangozója így hangzott: „The funkiest saxophone player in the world. The one and only: Mr. Maceo Parker!” A következő két és negyed órában az következett, amire számítottunk: egy óriási funky buli! Zenéjével kapcsolatban Parker mindig így fogalmaz: „98% funky stuff, 2% jazz”. A kamaszoktól kezdve a 70 év körüli néniig mindenki folyamatosan ropta a küzdőtéren! A komikusi vénával is megáldott, jól táncoló, éneklő és rappelő szaxofonos hihetetlen kondícióban van még mindig! A jellegzetesen dallamos, szaggatott, amolyan lépegető szaxofonjátékát remekül egészítette ki a másik két fúvós, a Yorkshire-i harsonás Dennis Rollins és a New York-i trombitás Ron Tooley pontos kísérete, valamint egetverő improvizációi. Bruno Speight hihetetlen funky riffeket hozott, a nagydarab Rodney „Skeet” Curtis pedig hihetetlen tartásban, de nagyon profi basszus-kíséretet és slappeléseket művelt. A fekete showman és zenekara sok saját nótát játszott, de terítékre kerültek James Brown (Gimme Some More, Papa Don't Take No Mess, Pass The Peas) és Ray Charles számok is (pl. a Georgia On My Mind, mely szerzemény 1930-ban Georgia államban született, éppúgy, mint a dalt oly gyakran előadó, néhai világtalan muzsikus). A műsorban elhangzott Hamlet híres monológja a menedzser hölgy részéről, miközben Maceo fuvolán szólózott, illetve Paul McCartney My Love című lírai kompozíciója 1973-ból. James Brown egykori hattérénekesnője, Martha High adta elő a Think About It című remek dalt. Egy illuminált állapotban lévő rajongó a Children's Worldöt követelte fennhangon, de végül nem teljesült a kívánsága... pedig olyan beszólásokkal színesítette az amúgy sem unalmas műsort, mint az „I like you, Maceo!”, az „I understand!”, a „Yes, of course! Yes, of course!” és a „Hungarian funky!”. :)



Candy Dulfer zenekara egyébként a színpad mögül lelkes figyelemmel kísérte végig a bulit. Chance Howard skatelt egy jót a Gimme Some More-ban, illetve Dulfer kisasszony az Uptown Up-ban fújta végig sztárvendégként, ami a tüdején kifért. Nos, innentől kezdve szétesett az eredetileg tervezett műsor (a színpadon hagyott setlistet sikerült utólag megnéznem), és a spontaneitás vitte tovább a programot. A fergeteges buliból így sajnos kimaradt az eredetileg betervezett Advanced Funk, az I’m Gonna Teach You, a Rabbits In The Pea Patch vagy a What You Know About Funk. De azt hiszem, ezt senki sem bánja végül... Hihetetlen volt látni/hallani, ahogyan Maceo Parker idoljai szinte megelevenedtek a színpadon általa: Cannonball Adderely szólói, James Brown mozdulatai és nyögései, valamint Ray Charles énekhangja és napszemüveges image-e. Amúgy nincs a világon még egy olyan zenei irányzat, amely előadása során ne mondanák ki a stílus nevét ennyiszer és ilyen gyakran: „funk, funky, funk, funky”... A balkezes Jamal Thomas egy feszes dobszólóval fejezte be Gretsch-szerkóján az első felvonást. A kötelező ráadásban négy nóta csendült fel, köztük egy frenetikus medley-vel és egy Candy Dulferrel közös örömzenéléssel, aki ezúttal az egész együttesével jelent meg újra a színpadon. A show végén Maceo hálás köszönetet mondott saját és Candy együttesének, a menedzserének, a hangmérnököknek, a helyi szervezőknek és még a buszsofőröknek is... A koncert éjjel háromnegyed egykor ért véget, ekkor csendesült el teljesen a veszprémi vár és a belváros. Valószínűleg még sokáig emlegetni fogjuk ezt a két nagyszerű előadást! „We love you!” :)



A banda:

Maceo Parker - altszaxofon, fuvola & ének
Ron Tooley - trombita
Dennis Rollins - harsona
Will Boulware - billentyűk
Bruno Speight - gitár
Rodney „Skeet” Curtis - basszusgitár
Jamal Thomas - dob
Martha High - háttérvokál & ének
Neta Hall - háttérvokál
Natasha Maddison - szöveg

Vendégművészek:

Chance Howard - ének
Candy Dulfer - altszaxofon

A repertoár:

1. Funky Fiesta
2. Off The Hook
3. Make It Funky
4. To Be Or Not To Be
5. Gimme Some More / Papa Don't Take No Mess
6. My Love
7. Uptown Up
8. ???
9. Funky Good Time
10. Think About It
11. Georgia On My Mind
12. Shake Everything You’ve Got
13. Give The Drummer Some
Ráadások:
14. Baby Knows
15. Got To Get U
16. Pass The Peas / Soul Power / My Baby Loves You / Funky Fiesta
17. Come By And See

A fotóalbum lapozásához használd a jobb és bal nyilakat!



Fotók: © Greg & nAndra

Részletek a második konciból (Funky Fiesta / Off The Hook):



Uptown Up (feat. Candy Dulfer):