2008. július 25-én elhunyt Hiram Bullock. Januárban gégerákkal diagnosztizálták. Március végén egyetlen blog-bejegyzésében még nagyon bizakodóan írt betegségével és gyógyulásával kapcsolatban, de sajnos szervezete nem tudta legyőzni a kórt.


A nagyszerű, egyedi hangzású, őrületes szólóiról híres gitáros 1955-ben született Osakában, Japánban. Két éves korában került Baltimore-ba, ahol kisgyermekként zongorázni tanult. Első szólókoncertjét 6 évesen adta. 11 éves korától szaxofonozni, majd basszugitározni kezdett. Gitárra 16 évesen váltott, hogy "még több csajjal találkozzon". Miamiban a zeneművészeti egyetemre járt, ahol együtt tanult Pat Metheny-vel. Karrierje hihetetlenül gazdag volt és változatos, többek között játszott Miles Davis-szel, Gil Evans-szal, Jaco Pastorius-szal, a Brecker Brothers-szel, Eric Claptonnal, Marcus Millerrel, David Sanbornnal, James Brownnal, Chaka Khannal, a Spyro Gyrával, valamint a '80-as évek elején szerepelt a Late Night with David Letterman zenekarában.

Saját szerzeményeit tartalmazó, legelső szólóalbuma 1982-ben jelent meg First Class Vagabond címmel, amelyet sorban még tizenegy követett, egészen a 2005-ös Too Funky 2 Ignore-ig. A 24th Street Banddel közösen három albumot adott ki. Stílusára a meghatározhatatlan sokszínűség volt jellemző: rockból, funkból, blues-ból, latinból és jazzből építkezett.

Hirammal kapcsolatban engedtessék meg pár személyes élmény:

Mindig is kedvenc gitárosaim között tartottam számon. Kb. 20 évvel ezelőtt figyeltem fel játékára, mégpedig Sting ...Nothing Like The Sun című albumán, amint a Little Wing című Jimi Hendrix szerzemény feldolgozásában szólózott egy hatalmasat. Később a TV-ből egy szlovák koncertfelvételt sikerült rögzítenem videóra, amelyet rengetegszer néztem/hallgattam meg annak idején. Bullock több ízben járt Magyarországon: a '90-es évek közepén kétszer is fellépett a PeCsában, egyszer szólóban, egyszer Marcus Miller bandájával. 2005 tavaszán A38-beli fellépése sajnos elmaradt, egy évre rá viszont, épp az 50. születésnapján Horváth Charlie sztárvendége volt a Kisstadionban. Végül - először és sajnos utoljára - a MüPában a tavalyi Soul Bop Band koncerten (Bill Evans és Randy Brecker formációja) sikerült élőben is megcsodálnom a viccelődő, táncoló, szaladgáló, hatalmas termetű előadóművészt. Azt hiszem, feljethetetlen élményt nyújtott mindenkinek! "Yaow!" - ahogyan mindig mondta.

Tíz évvel ezelőtt vele készítettem életem első interjúját, igaz csak e-mailben:

Greg: Hiram! Hogyan emlékszel vissza arra a Stinggel való
         felvételedre? (Little Wing)
Hiram: Greg! Az egész nagyon informális volt, valójában senki sem
           gondolta volna, hogy az a dal felkerül a CD-re.
Greg: Tavaly ősszel és idén tavasszal is jártál nálunk. Hogy tetszik
          Budapest?
Hiram: Szeretem a városodat! András, a promóter pedig egy
           nagyon kedves fickó. A város gyönyörű és szeretnék ismét
           fellépni ott, talán egy kicsit meghittebb környezetben.
Greg: Dolgoztál együtt valaha Mike Sternnel? Akár élőben, akár
          lemezen?
Hiram: Mike Sternnel régi barátok vagyunk (több mint 20 éve), és
           nagyon sokszor játszottunk együtt élőben. Az "igazi" első
           albumán is együtt dolgoztunk, amely Neesh címmel jelent
           meg, csakis Japánban.
           Remélem választ tudtam adni a kérdéseidre. Köszönöm,
           hogy a rajongóm vagy, és írd majd meg, hogy tetszik az új
           CD-m. Köszi!

Bullock fellépéseinek egyike 2007 végéről, Lengyelországból:




„A béke belülről fakad, és így terjed tovább másokra.
Ha nem vagy kibékülve önmagaddal, hogyan lehetnél békességben velem?” - Hiram Bullock, Peace

Emlékeddel együtt, gitárod és éneked hangja is örökre megmarad.
Nyugodj békében, Hiram!