Az elmúlt évtizedek során számtalan előadó és együttes készített már karácsonyi témájú lemezt, és ezen belül a jazz feldolgozásoknak is se szeri se száma. A decemberi szavazás győztese nem véletlenül lett a Jingle All The Way a Béla Fleck & The Flecktones-tól. Az a profizmus és merészség, ugyanakkor lazaság és humorérzék amellyel vendégművészeikkel együtt nekiláttak ennek a projektnek, egyszerűen felülmúlhatatlan! 2008 őszén jelentette meg a csapat az anyagot a Rounder Records-nál, a Columbiával való szakításuk után. Már december 28-án felléptek vele a Late Night with Conan O'Brien show-ban, megszerezték a Billboard slágerlistájának első helyét a Top Contemporary Jazz Albumok között, 2009-ben pedig ezért a lemezért megkapták a Grammy-díjat a Best Pop Instrumental Album kategóriában. A kritikusok is üdvözölték az alkotást, egyesek úgy nyilatkoztak róla találóan, hogy Béla Fleck és bandája újból felfedezte a már megfáradt dalokat. „Minden, csak nem kiszámítható.” „Megtalálunk benne sok mindent, a klezmertől, a komolyzenén át egészen a tuvani torokénekesekig.” Két dolog, amelybe az újságírók bele tudtak kötni, az a lemez bárgyú címe, illetve a jellegtelen lemezborító volt. A címadásról a karácsonyi Schwarzenegger-film, a Hull a pelyhes jut eszembe, a lemez fotói viszont óriási poénokat tartogatnak, ha jobban megvizsgáljuk őket, csak meg kell vásárolni az eredeti CD-t!

„Mindig is szerettünk volna egy ilyen albumot készíteni... Idén kevesebbet turnéztunk, viszont nem akartunk új muzsika nélkül a színpadra kiállni. Lassú, de biztos projekt volt. A legtöbb hangszerelés például a koncerteken született meg.” - Béla Fleck

Aki esetleg még nem hallgatta volna meg az alkotást, az most szerintem ne olvassa tovább a cikket, inkább szerezze be a CD-t karácsonyig, mert tényleg egyedi élményben lesz része! Akik viszont ismerik, szeretik és rá is szavaztak, azoknak meg amúgy sem zsákbamacska az egész. A zenei gegek sokasága, az egymástól látszólag távol álló stílusok mesteri ötvözése, és az egyedi sound - erről szól a lemez mind a 16 száma.

A rénszarvasok helyett lónyerítés és patkódobogás hallatszik a Jingle Bells elején, majd beindul a tuvani (dél-szibériai) Alash Ensemble torokénekesek dalolása: „Sün Balázs, Sün Balázs, Sára Sün Balázs...” :)) Igazi kulturális fúziót jelent karácsonyi éneket hallgatni egy amerikai zenekar és egy Mongóliához közeli népcsoport előadóitól. A Silent Nightban a szokásos jazzes Flecktones-t kapjuk, a Sleight Ride a bluegrass jegyében került feldolgozásra, míg a The Christmas Song egy frenetikus, 3 perces basszerszóló Wootentől. A jól ismert nótáknak szinte csak a dallamai maradtak meg, a fantáziadús hangszerelési megoldások és a sok-sok zenei poén tényleg első osztályú. Az együtteshez Andy Statman klarinétos, Edgar Meyer bőgős és Sean Quirk tiszteletbeli tuvani torokénekes is csatlakozik a ragtime-os Twelve Days Of Christmas-ban. Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriumának előadása kifogástalan jazz hangszerelésben, a rövid Christmas Time Is Here és Linus And Lucy adaptációi szintén magas fokú professzionalizmustól tesznek tanúbizonyságot. A duettként visszatérő Jingles Bells témáját a The Hanukkah Waltz követi az extravagáns Future Man hihetetlenül jó ütős szekciójával, majd Csajkovszkij 1892-es balettjének, A diótörőnek egyik ismert részlete elevenedik meg előttünk. A What Child Is This, illetve az O Come All Ye Faithful tradícionális szerzemények bővelkednek a folkos elemekben. Az ezt követő Medley rendkívül hangulatos egyvelege a We Wish You A Merry Christmas, az It's Beginning To Look A Lot Like Christmas, a Rudolph The Red Nosed Reindeer, a My Favorite Things, a God Rest Ye Merry Gentlemen, a Little Drummer Boy és a We Three Kings-nek. A Have Yourself A Merry Little Christmas Hugh Martin és Ralph Blane szerzemény Judy Garland, majd Frank Sinatra előadásában vált ismertté, de természetesen a Flecktones is kitesz magátért. Victor Wooten funky basszuskísérete, Béla Fleck hangulatos pengetése, Future Man finom seprűzése, Jeff Coffin basszusklarinétje és Andy Statman kellemes mandolinjátéka teszi élménnyé a nótát. A refrén hangonként különböző hangszereken való előadása szintén nagyszerű ötlet! Az egyórás lemez utolsó trackje Joni Mitchell már oly sokak által feldolgozott, gyönyörű River című kompozíciója, amelyet Fleck ad elő bendzsóján, miközben zongorán kíséri saját magát, bele-bele szőve a korábban már játszott karácsonyi énekeket. Béláék jóvoltából az egész Jingle All The Way szerintem egy tökéletes munka, amelyhez csak gratulálni lehet!