GregJazzBlog

Robben Ford blues gitáros-énekes-zeneszerző 1951-ben született Californiában. A négy fivér édesanyja, Kathryn zongorista és énekesnő, édesapja, Charles country gitáros és énekes volt. Robben 10 éves korától szaxofonozott, majd 13 évesen gitárt vett a kezébe és autodidakta módon pengetni kezdett. Ford a ’60-as években gyakran járt San Franciscoban, ahol többek között Jimi Hendrix, Eric Clapton, a Led Zeppelin és B.B. King koncertekre látogatott el. Mindeközben zenei példaképeit a jazz élmezőnyéből is merítette, mint Ornette Coleman, Archie Shepp, John Coltrane, Wayne Shorter és Miles Davis. Testvéreivel megalakították a The Charles Ford Blues Bandet, ahol Robben gitározott és szaxofonozott, Patrick dobolt és Mark harmonikázott. Nem sokkal később Robben Ford csatlakozott az L.A. Express nevű formációhoz, valamint George Harrisonhoz és Joni Mitchellhez. Ford hívta fel például az énekesnő figyelmét a legendás basszusgitárosra, Jaco Pastorius-ra.

„George Harrison egy partiállat volt. Na, nem rossz értelemben! Bámulatos személyiség, rengeteg energiával.” - Robben Ford



1977-ban elkészült első szólóalbuma a The Inside Story címet viselte, s a zenésztársakból hamarosan egy új fúziós banda született, mégpedig a Yellowjackets. Tíz évvel később Tommy LiPuma producer mutatta meg Miles Davis-nek Ford ezen munkáit, s a mester három nap múlva személyesen hívta fel a gitárost, hogy megkérje, csatlakozzon a zenekarához. Robben és Davis közös munkája a Montreaux Box Seten hallható. Az 1988-as Talk To Your Daughter igazi kereskedelmi sikert és Grammy-jelölést is jelentett számára, az albumon olyan nagyszerű muzsikusok kísérték, mint Vinnie Colaiuta, Russell Ferrante és néhai Jeff Porcaro. Egy évre rá Marcus Millerrel közösen az NBC késő esti zenei műsorának házi zenekarához, a The Sunday Night Bandhez szerződött. A 2000-es évek elején Jimmy Haslippel és Vinnie Colaiutával megalapította a Jing Chi triót, akikkel két stúdió és egy élő progresszív jazz-rock stílusú albumot jelentetett meg. Játékát egyedi és dögös sound, virtuóz technikai tudás, a különféle stíluselemek könnyed összekötése jellemzi, meglehetősen jó énekhang mellett.

„Szomorú nap ez a mai, mivel Robben Ford utoljára játszik velünk.” - Miles Davis

Mr. Ford elsősorban három hangszert használ: Fender Robben Ford Signature-t, Gibson Les Pauls-t, illetve Sakashta gitárokat. Legutóbbi stúdiólemeze a 2007-ben megjelent Truth, amelyen egy Paul Simon-feldolgozás és egy B.B. Kingről szóló saját nóta is helyet kapott. Idei, legfrissebb CD-je, a Soul On Ten egy hangulatos live album, amelyet San Franciscoban rögzített 2009 áprilisában. A Musician magazin Fordot beválasztotta a 20. század 100 Legnagyobb Gitárosa közé. Robben felesége az énekesnő és színésznő, Anne Kerry Ford, akivel több közös munkájuk is készült a közelmúltban.



 

Mike Stern egy fáradhatatlan gitáros. Karrierjének két olyan sajátossága van, amellyel leköröz más fáradhatatlan gitárosokat: mindig a legjobbak vették maguk mellé, de később fordult a kocka, s ő vette maga mellé a legjobbakat. Gondoljunk csak bele, hogy kiknél kezdte a pályafutását? Blood, Sweat & Tears, Miles Davis, Jaco Pastorius, Brecker Brothers, Steps Ahead, Bob Berg stb. Azután kikkel folytatta, immár szólóban? Dave Weckl, Dennis Chambers, Bob Franceschini, Richard Bona, Vinnie Colaiuta, Chris Minh Doky, Yellowjackets stb. Az viszont nem mondható el róla, hogy 1985-ös első önálló albuma, a Neesh óta mindig teljesen meg tudott újulni, s soha nem ismételte volna saját magát... Viszont nyitottsága, alázata, kitartása és zsenialitása révén továbbra is ott van a topon, és személy szerint mindig nagyon várom az új megjelenéseit!

„A muzsika olyan mint egy nagy szomszédság - egy olyan környék, ahol bármi és minden megtörténhet.” - Mike Stern



Az idén augusztusban megjelent Big Neighborhood 11 trackje 2008 decembere és 2009 márciusa között került rögzítésre három helyszínen (New York, Los Angeles, Austin). Mindegyik szerzeményt Mike Stern írta, s a teljes albumot barátjának, a tavaly nyáron elhunyt Hiram Bullock emlékének ajánlja. Azonban - véleményem szerint - Stern ezen a lemezen kissé túlvállalta magát, már ami a „szomszédokat” illeti. Ugyanis olyan kaliberű előadókat hívott meg vendégszereplőként a lemezére, akik a fejére nőttek... De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, illetve halljuk a dalokat sorrendben (ez a cikk real-time CD-hallgatás közben íródott):

1. Big Neighborhood: Nagyon dögös rock-szám, Jimi Hendrix Voodoo Child-feelinggel. Stern rendesen teker, de kicsit uncsi rajta, a vendég Steve Vai viszont fantasztikus soundot és pazar virtuozitást prezentál. UFO a hapsi! Nem hiába alkalmazta Frank Zappa is... Mike próbál utána menni, de nem igazán sikerül neki. A doboknál Dave Weckl feszes tempót diktál, a régi társ, Lincoln Goines is on bass.

2. 6th Street: Nyugodtabb, visszafogottabb nóta, a Texas-i rock-gitáros Eric Johnson közreműködésével. Eléggé elnyújtott szerzemény. Az ő stílusa már jobban simul Stern játékához. A hangszíne és a skálázgatása is fergeteges. Az orgonánál a producer, Jim Beard parádézik.



3. Reach: Bona mester valószínűleg „reach”-en belül volt New Yorkban és felénekelte, illetve feljátszotta basszusgitárján ezt a dalt Mike-nak. Kellemesen bonás, multitrack vokállal, tenorszaxofonnal, ügyes dobbal, jó gitárszólóval. Egészen a Voices Stern-lemezre hajaz, de azon mégiscsak jobb nóták sorakoznak szerintem...

4. Song For Pepper: A lemez női-trilógiájának első darabja. A ritmusszekció nagyon bejön, Esperanza Spalding bőgőzik és énekel, valamint Herbie Hancock kedvence, Terri Lyne Carrington seprűzik. Stern végig visszafogottan kísér majd egy lírait imprózik, zongorán ismét Beard játszik. Kissé zavaróak számomra Esperanza mély lélegzetvételei a sorok között. Dehát, levegőt muszáj venni néha...

5. Coupe De Ville: Na, végre egy kis swing! A nagybőgőn ismét Esperanza, a doboknál továbbra is Terri. A szaxofon (Bob Malach) és a gitár felváltva szólózgatnak, a zongi hangulatos aláfestést szolgáltat. Ez igazi Stern-jazz, kb. mint amilyen a Give And Take-en hallható.



6. Bird Blue: Spalding kisasszony ismét a hangszálait (is) dolgoztatja. A csodálatos végeredmény egy érzéki vokál-gitár páros. Itt már nincsenek zavaró sóhajtások, a szintin Jim Beard kísér. A középrész is gyönyörű. Sajnálom, hogy Mike már régen vette elő az akusztikus hangszerét. Ide nagyon passzolt volna!

7. Moroccal Roll: Akár lehetne Way Out East folytatásaként is aposztrofálni a Voices-ről. Vibráló, nyugtalan, keleties stílusú hangzás. Steve Vai ismét nagyon kemény benne a szitár gitárral. Mike „CDs” Stern hozza a szokásosat. A Weckl is nagyon komolyan nyomja. Na, az a rövid szinti-szaxi rész azért nem kellett volna ott a közepénél... Mindegy, így is jó kis progresszív muzsika ez! A befejezésnél a szólópárbajt szerintem Vai nyeri újra.

8. Long Time Gone: A leghosszabb szerzemény a lemezen, s talán egyben a legvontatottabb is. Sok minden nem történik benne. A blues-os line-up: Mike Stern - gitár, Eric Johnson - gitár, Lincoln Goines - basszusgitár, Lionel Cordew - dob, Jim Beard - Hammond orgona.



9. Check One: Hihetetlen nagy ötlet volt összeereszteni Mike Sternt és Bob Franceschinit a Medeski Martin & Wood trióval! Az eredmény önmagáért beszél: funk-fusion ezerrel. Minden a helyén van! Ahogyan Billy Martin dobolása beindul, John Medeski clavinetezik, Chris Wood penget... Nagyon pazar! Öt csillag!

10. That's All It Is: A hajmeresztő MMW-s felállással játsszák ezt a számot is, amelyet Stern régebben csak I Don't Know-ként emlegetett. A jamelős slágert először 2007 októberében tolták bele az arcunkba az A38-on, és elég húzósan szólt már akkor is Miles Davis Jean Pierre-jével összeillesztve. Jó kis egyszerű téma és igazi örömzene! Egy orgona vs. gitár jelenet is szerepet kap benne. Franceschini ismét nagyot fúj. Tetszik, na! Ennyi az egész... :)

11. Hope You Don't Mind: De igenis bánom! Hiszen ezzel a darabbal sajnos vége a lemeznek! :( Randy Brecker muted trombitája Davist idézi. A főszerep emellett a gitáré és a zongorájé. A kicsit vicces refrén akár egy burlesk filmbe illő téma is lehetne. Brecker szordínó nélküli hosszabb szólója fenomenális. A bőgőnél a dán-vietnami Chris Minh Doky, a dobos pedig egy újabb csaj: Cindy Blackman, Lenny Kravitz egykori zenésze. A nóta legvége pedig egy igazi koncertszerű megoldás.

Elgondolkoztam azon, milyen lett volna ez a lemez, ha beteljesülnek Stern korábbi tervei, amiket egy tavalyi villáminterjúban említett nekem Gyulán. Hová fért volna még rá erre az anyagra John McLaughlin és John Scofield? Sehová! Így is túlzsúfolt a banda... Nem baj, talán majd legközelebb! Az a rövid véleményem, hogy a Big Neighborhood sokkal jobban sikerült, mint a Who Let The Cats Out?, de nem jobb mint a Voices vagy a Between The Lines. Mindenesetre, szerintem ez az idei év eddigi legjobb fusion albuma!

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a következő 12 darab közelmúltban megjelent vagy a közeljövőben kiadásra kerülő CD-t. Mindenki kedvére válogathat az előadók és a stílusirányzatok között!

Előadó(k): Bill Frisell
Cím: Disfarmer
Kiadó: Nonesuch
Megjelenés: 2009.07.21.
Komment: Frisell 26 emészthető, folkos nótája Michael Disfarmer fotográfus emlékére
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Brian Bromberg
Cím: It Is What It Is
Kiadó: Artistry Music
Megjelenés: 2009.08.25.
Komment: Sodró lendületű fusion zene a nagyszerű basszeros/nagybőgőstől
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Christian McBride
Cím: Kind Of Brown
Kiadó: Mack Avenue
Megjelenés: 2009.06.16.
Komment: Diana Krall és Pat Metheny tehetséges bőgősének új akusztikus albuma 
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): George Benson
Cím: Songs And Stories
Kiadó: Concord Records
Megjelenés: 2009.08.25.
Komment: A gitáros/énekes legenda friss feldolgozás-albuma sztárvendégekkel
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Harry Connick, Jr.
Cím: Your Songs
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2009.09.22.
Komment: Klasszikus dalok a New Orleans-i énekes/zongorista/színész tolmácsolásában
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Jan Garbarek Group
Cím: Dresden: In Concert (2 CD)
Kiadó: ECM Records
Megjelenés: 2009.09.22.
Komment: Jan Garbarek együttesének első hivatalos koncertlemeze 2007-ből
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): John Patitucci Trio
Cím: Remembrance
Kiadó: Concord Jazz
Megjelenés: 2009.08.04.
Komment: John Patitucci új formációja Joe Lovanoval és Brian Blade-del
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Krantz Carlock Lefebvre
Cím: Krantz Carlock Lefebvre
Kiadó: Abstract Logix
Megjelenés: 2009.08.18.
Komment: Wayne, Keith és Tim: egy újabb Jing Chi-szerű, progresszív jazz-rock trió
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Kurt Elling
Cím: Dedicated To You
Kiadó: Concord Records
Megjelenés: 2009.06.23.
Komment: Kurt Elling Coltrane-t és Hartmant énekel élőben
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Robben Ford
Cím: Soul On Ten
Kiadó: Concord Records
Megjelenés: 2009.08.11.
Komment: A californiai blues gitáros live albuma (San Francisco, 2009. április)
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Roy Hargrove Big Band
Cím: Emergence
Kiadó: Emarcy / Pgd
Megjelenés: 2009.08.25.
Komment: A kitűnő trombitás és 19 fős nagyzenekarának közös lemeze
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Sting
Cím: If On A Winter's Night...
Kiadó: Deutsche Grammophon
Megjelenés: 2009.10.27.
Komment: Gordon Sumner következő, téli témájú koncept-albuma
Link: http://www.amazon.com

Nos, Neked melyik CD díszeleg már otthon fent a polcon? :))

Itt van az ősz és itt van az újabb koncert-szezon! Nem is akármilyen jazz-produkciók látogatnak el hazánkba a közeljövőben, érdemes tehát így év vége felé a naptárra és az előadók neveire vetni néhány pillantást. Az alábbi válogatás csupán egy tucat az amúgy rendkívül széles választékból:



Előadó(k): Lars Danielsson Quartet
Komment: Svéd bőgős és lengyel zongorista a MOL Jazz Fesztiválon
Időpont: 2009.09.09. szerda, 19:30
Helyszín: Budapest, Művészetek Palotája
Jegyárak: 2.500 Ft
Link: http://www.mupa.hu/

Előadó(k): Oregon
Komment: Ralph Towner gitáros/zongorista és együttese a hajón
Időpont: 2009.09.21. hétfő, 20:00
Helyszín: Budapest, A38 Hajó
Jegyárak: 6.500 Ft, 7.000 Ft
Link: http://www.a38.hu/

Előadó(k): Etienne Mbappé
Komment: Richard Bona v2.0 életében először az A38-on
Időpont: 2009.09.24. csütörtök, 21:00
Helyszín: Budapest, A38 Hajó
Jegyárak: 2.000 Ft, 2.500 Ft
Link: http://www.a38.hu/

Előadó(k): Dominic Miller
Komment: Sting gitárosának turné-állomásai: Vác, Szeged, Budapest és Pécs
Időpont: 2009.09.27. vasárnap, 20:00
Helyszín: Budapest, Millenáris Teátrum
Jegyárak: 2.000 Ft, 2.500 Ft
Link: http://www.millenaris.hu/

Előadó(k): Richard Bona New Band
Komment: Bona visszatér: új banda, új lemez, új helyszínek (előző nap Debrecenben is!)
Időpont: 2009.10.22. csütörtök, 19:30
Helyszín: Budapest, Millenáris Teátrum
Jegyárak: 8.900 Ft
Link: http://www.jegy.hu/

Előadó(k): Spyro Gyra
Komment: Régi együttes, ahol az új dobos (Bonny B) a legnagyobb fazon!
Időpont: 2009.10.24. szombat, 20:00
Helyszín: Budapest, Budapest Kongresszusi Központ
Jegyárak: 6.500 Ft, 8.500 Ft, 9.500 Ft, 10.500 Ft, 12.500 Ft
Link: http://www.ticketpro.hu/

Előadó(k): Cassandra Wilson
Komment: Egy amerikai jazz díva Magyarországon
Időpont: 2009.11.05. csütörtök, 19:30
Helyszín: Budapest, Művészetek Palotája
Jegyárak: 4.000 Ft, 6.300 Ft, 8.300 Ft, 9.900 Ft
Link: http://www.mupa.hu/

Előadó(k): Chick Corea, Stanley Clarke & Lenny White
Komment: Return To Forever, ezúttal Al Di Meola nélkül
Időpont: 2009.11.07. szombat, 20:00
Helyszín: Budapest, Budapest Kongresszusi Központ
Jegyárak: 8.900 Ft, 11.900 Ft, 12.900 Ft, 14.900 Ft, 15.900 Ft
Link: http://www.jegy.hu/

Előadó(k): Branford Marsalis
Komment: A nagyszerű BMQ Debrecenben
Időpont: 2009.11.08. vasárnap, 19:00
Helyszín: Debrecen, Kölcsey Központ
Jegyárak: ??? Ft
Link: http://www.danubiusmusic.com/

Előadó(k): Tommy Emmanuel
Komment: Az ausztrál csodagitáros ismét a MüPában
Időpont: 2009.11.15. vasárnap, 20:00
Helyszín: Budapest, Művészetek Palotája
Jegyárak: 2.400 Ft, 4.500 Ft, 6.800 Ft, 7.900 Ft
Link: http://www.mupa.hu/

Előadó(k): Diana Krall
Komment: Még egy amerikai jazz díva Magyarországon
Időpont: 2009.11.18. szerda, 20:00
Helyszín: Budapest, Papp László Budapest Sportaréna
Jegyárak: 14.900 Ft, 19.900 Ft, 24.900 Ft
Link: http://www.kulturinfo.hu/

Előadó(k): Mezzoforte
Komment: Az izlandi jazzerek újabb kerti-partija hazánkban
Időpont: 2009.11.22. vasárnap, 20:00
Helyszín: Budapest, Millenáris Teátrum
Jegyárak: 9.900 Ft
Link: http://www.jegy.hu/



Jó szórakozást és kellemes koncertélményeket kívánok! :))

Wynton Marsalis trombitásról korábban már esett szó itt a blogon, aki 2009. július 26-án, vasárnap este először lépett fel hazánkban. A neves művész nem egyedül érkezett fővárosunkba, hanem elkísérte 14 társa is, azaz a Jazz at Lincoln Center Orchestra(JLCO), amely a neves Broadway-i Lincoln Center jazz zenekara. A borsos jegyáraknak, a rengeteg szponzornak, a rádiós Maloschik Róbertnek és rendezvényszervező feleségének, Szász Gabriellának köszönhetően egy igazi jazz ünnep vette kezdetét a Budapest Kongresszusi Központban!



Az első felvonásban rögtön két hangulatos nóta került terítékre Thelonious Monk munkásságából. Az egyik az altszaxofonos Sherman Irby által hangszerelt, swinges és vidám We See volt, amelyben maga a zenekarvezető szólózott, illetve banda feltehetően legidősebb tagja, Joe Temperely is előadott egy klarinétszólót. A másik, tipikusan monkos futamokat tartalmazó Light Blue című szerzemény volt, ahol a zongora-bőgő-dob trióba illeszkedett kényelmesen néhány fúvós szóló, majd a végén csatlakozott be a teljes és hangos nagyzenekar, s a halk zongora zárása. Ez a szám a harsonás Vincent Gardner munkáját dicsérte. A következő mű a szaxofonosok között helyet foglaló Ted Nash saját szerzeménye volt, amely Salvador Dalíról kapta a címét, s remek taps-szekció majd lábdobogás és egy dobszóló emelte a hangulatát az egyébként kellően elvont nótának. Egy újabb Monk-melódiában, az Ugly Beauty-ban a fúvósok közül csakis a legelöl helyet foglaló öt szaxofonos csillogtatta meg fantasztikus tudását. A számok között folyamatosan konferáló Marsalis elmesélte, hogy szeretik egymást rendkívül bonyolult, már-már lehetetlen arrangementekkel próbára tenni. Ilyen volt az 1938-as Duke Ellington-féle Braggin' In Brass, ahol a rezesek igazán kitettek magukért, torzított trombiták és harsogó harsonák csendültek fel hihetetlen vakmerőséggel. A rövid darabot egy szintén frappáns etűd követte, méghozzá Maurice Ravel Bolerojának slágeres átirata, Victor Goines klarinétjátékával a főszerepben.



A szünetet követően Wynton Marsalis ünnepélyes keretek között megkapta az Egyesült Államok Nagykövetségének Kulturális Diplomáciáért díját, amelyet Jeffrey Levine követségi ügyvivő adott át. Mindezek után az egész banda felállva és tapssal köszöntötte a Budapest Jazz Orchestra (BJO) tagjait, akik a közönség soraiban foglaltak helyet. A chicagoi születésű Vincent Gardner pozanos virgázós nagyzenekari szerzeményével, az Up From Downnal kezdődött a második felvonás, majd a Marsalis által a kanadai Victoria Jazz Fesztivál számára írt kompozíció hetedik tétele, a The Tree Of Freedom következett. A gyönyörű zongora intró után beindult az együttes többi tagja is, húzós groove-alapra játszott mindenki. Számomra kiemelkedően találóak és fülbemászóak voltak a szoprán-, illetve baritonszaxofonok hangulatos szólói a két fehér művész, Joe Temperley és Ted Nash előadásában. Egy rövid bőgő impró, valamint a mókásan szóló szordínós trombita-kórus is emlékezetes maradt még a Szabadság fájából. A harlemi Abesszín Baptista Egyház templomának 200 éves évfordulójára komponált három részes mű, az Offertory nem fukarkodott a stílusokban, free jazzből és funkos elemekből egyaránt építkezett. Ezután egy gyönyörű Duke Ellington-feldolgozás, a Single Petal Of A Rose következett, amelyet a fiatal Dan Nimmer és az idős Joe Temperley adott elő zongora-basszusklarinét duettben. Fantasztikusan szívhez szóló előadás volt!



Az első ráadásban a nagybőgős Carlos Henríquez hangszerelésében hallhattunk egy Joe Henderson-nótát, a Shade Of Jade-et. A vastapsot követően a big bandből már csak heten tértek vissza a színpadra. A felállás egy zongora, egy dob, egy bőgő, egy tenorszaxofon, egy harsona és két trombita volt, s a Blooz című, improvizáción alapuló igazi New Orleans-i csemegét adták elő. Wynton vicces, kalap-szerű szordínója segítségével játszott, és levonult a közönséghez trombitálni. Az örömzenélés közel húsz percig tartott, majd „standing ovation” következett a lelkes nézők részéről a sajnos közel sem tökéletes akusztikájú teremben. Így lett végül a koncert második blokkja közel kétszer olyan hosszúságú, mint az első, hiába hat-hat szám szerepelt a repertoárban. A JLCO tagjai (egy zongorista, egy bőgős, egy dobos, négy trombitás, három harsonás és öt szaxofonos) egyébként a legkülönbözőbb arcok voltak: öreg rókák és ifjú titánok gyülekezete. Észak-amerikai, afro-amerikai, latin-amerikai, skót és angol származásúak, egytől-egyig rendkívül képzettek és gyakorlott muzsikusok. Szóval, ilyen sokszínű a legprofibb és legfegyelmezettebb jazz orchestra a világon! A bandából négyen (Blanding, Nimmer, Henríquez, Jackson) egyébként szerepelnek főnökük legutóbbi, zenés-verses albumán, a He And She-n is. A szaxofonos Branford és öccse Wynton nemrég még a Fehér Házban játszottak testvéreikkel közösen az Obama család előtt. A zenei Purlitzer-díjas Wynton Marsalis, aki köztudottan Miles Davis és Keith Jarrett „mumusa” volt arroganciája és nagyképűsége miatt, a koncertet követően a színfalak mögött kedvesen osztogatta az aláírásokat, fényképezkedett és beszélgetett a rajongókkal kb. még egy órán át. Barátságos, szerény és őszinte ember benyomását keltette. Egyszóval, ennyit a városi legendákról...



A banda:

Wynton Marsalis - zenei igazgató & trombita
Sean Jones - trombita
Ryan Kisor - trombita
Marcus Printup - trombita
Vincent Gardner - harsona
Chris Crenshaw - harsona
Elliot Mason - harsona
Sherman Irby - altszaxofon
Ted Nash - alt- & szopránszaxofon, klarinét
Walter Blanding - tenor- & szopránszaxofon, klarinét
Victor Goines - tenor- & szopránszaxofon, basszusklarinét
Joe Temperley - bariton- & szopránszaxofon, basszusklarinét
Dan Nimmer - zongora
Carlos Henríquez - nagybőgő
Ali Jackson, Jr. - dob

A repertoár:

1. We See
2. Light Blue
3. Portrait: Dalí
4. Ugly Beauty
5. Braggin' In Brass
6. Bolero
(Szünet)
7. Up From Down
8. VII The Tree Of Freedom
9. Offertory I, II & III
10. Single Petal Of A Rose
Ráadások:
11. Shade Of Jade
12. Blooz



Fotók: © Greg