GregJazzBlog

Júniusi jazzerünk Béla Fleck, a világ egyik leghíresebb, legvirtuózabb és legsokoldalúbb bendzsóművésze. A tiszteletbeli magyar címet viselő muzsikus 51 évvel ezelőtt született New Yorkban, s keresztneveit (Béla Anton Leoš) a klasszikus zene iránt rajongó édesapja adta neki Bartók, Dvořák és Janáček zeneszerzők után. Első bendzsóját 15 évesen a nagyapjától kapta. A bendzsó az Amerikában élő fekete rabszolgák tipikus hangszere volt, és jelenlegi formája több törzsi hangszerből alakult ki. E kerek testű, hosszú nyakú zenei eszközből rengeteg fajta létezik: plectrum, tenor és cello; 4-, 5-, 6-, sőt 12-húros; amelyeket pengetővel vagy ujjakkal játszanak.



Béla Fleck szülővárosában a High School of Music and Artba járt és kürtön tanult, későbbi bendzsó mestere Tony Trischka volt. Az iskola elvégzése után azonnal Bostonba ment és előbb a Tasty Licks, majd a Spectrum nevezetű zenekarokkal kezdett dolgozni. Időközben megjelentette első szólólemezét, a Crossing The Tracks-et, amely bluegrass muzsika volt a javából. A stílus tulajdonképpen a country egyik ága, amely az ír, skót, wales-i és angol hagyományokra épít. Ezen népek bevándorlói hozták létre a bluegrass-t a második világháború után az USA keleti partjainál. A tipikus hangszeres felállás húros, akusztikus hangszerekből tevődik össze: hegedű, gitár, nagybőgő, mandolin és bendzsó. Az irányzatnak számos alstílusát különböztetik meg, mint például tradicionális, progresszív, gospel, neo-tradicionális stb. Béla a későbbiekben is közreműködött bluegrass zenekarokkal: Strength In Numbers, New Grass Revival, Sparrow Quartet.

Fleck 1988-ban a basszusgitáros Victor Wootennel létrehozta a Béla Fleck & The Flecktones nevű együttest, kiegészülve az extravagáns külsejű és egyedi drumitaron játszó szintis-ütőhangszeres Future Mannel (Roy Wooten), illetve kezdetben a harmonikás-billentyűs Howard Levy-vel, akit később a fantasztikus tehetségű szaxofonos-fuvolás-klarinétos Jeff Coffin váltott. A bandának ez idáig összesen egy tucat albuma jelent meg. Magyarországon eddig először és utoljára 2007 januárjában jártak az A38-on, ahol egy este leforgása alatt két hihetetlen élményt nyújtó koncertet adtak. Utánozhatatlan fúziós zene a védjegyük (viccesen blu-bop), amely során akár egy nótán belül játszanak bebopot, folkot vagy Bach-ot. Béla Fleck egyaránt penget akusztikus és elektromos (MIDI) bendzsót is, melyek mind-mind Deering márkájúak.

„Ha eszembe jut egy új melódia, olyankor mindig felhívom magam telefonon és eléneklem a dallamot az otthoni üzenetrögzítőnek.” - Béla Fleck



1995 és 2008 között Béla Fleck 9 Grammy-díjat nyert jazz, country, klasszikus és pop kategóriákban, mely bizonyítja sikerességét és sokoldalúságát. A rendkívül szimpatikus és példaértékű zenei alázattal rendelkező művész olyan nevekkel működött együtt, mint Bruce Hornsby, Shawn Colvin, Dave Matthews Band, Ginger Baker, Edgar Meyer, McCoy Tyner, Chick Corea, Stanley Clarke és Jean-Luc Ponty (The Rite Of Strings és Al Di Meola helyett Trio! néven). Folyamatosan fellép country és bluegrass fesztiválokon, részt vesz komolyzenei projektekben is. 2007-ben Chick Coreával alkotott duót, együtt készítettek lemezt The Enchantment címmel s közösen koncerteztek, majd 2008 végén a The Flecktones összehozott egy szenzációs karácsonyi témájú albumot, a Jingle All The Way-t. Béla idén folytatta a Tales From The Acoustic Planet projektjét, amelynek harmadik darabja a Throw Down Your Heart címet viseli. A bendzsós visszatért a gyökerekhez, Afrikába utazott s bejárta Ugandát, Tanzániát, Gambiát és Malit, ahol helyi zenészekkel rögzítette lemezét.

2009-ben külön-külön Oumou Sangaréval, Toumani Diabatéval, Abigail Washburnnel, Edgar Meyerrel és Zakir Hussainnel turnézik, s év végére ismét összeáll a The Flecktones egy ideig Jeff Coffin helyett az eredeti negyedik taggal, Howard Levy-vel.

The Flecktones (feat. Paul Hanson, Andy Narell & Sandip Burman):



Béla Fleck Chick Coreával és Bobby McFerrinnel:

Néha a legnagyobb jazzerekkel is előfordul, hogy a kortárs könnyűzenéhez, azaz a pop-rock stílushoz nyúlnak hozzá. A következő öt videóban Michael Jackson, Peter Gabriel, ABBA, Faith No More és Oasis számokat láthattok/hallhattok érdekes jazz-interpretációkban Miles Davis, Herbie Hancock, Nils Landgren & Viktoria Tolstoy, Paul Jackson, Jr., valamint a Brad Mehldau Trio előadásában.

Ajánlom figyelmetekbe mindegyiket!









 

Te is ismersz még ilyen dalokat? Oszd meg velünk kommentben!

Ismét egy tucat friss megjelenésű CD-t szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amelyeket érdemes lesz a nyaraláshoz magatokkal vinni! Az előadók között ott vannak a jazz nagy öregjei, de a felsorolásban ugyanúgy helyet kapnak a fiatal, feltörekvő tehetségek is. 

Előadó(k): Béla Fleck
Cím: Throw Down Your Heart
Kiadó: Rounder / Umgd
Megjelenés: 2009.03.03.
Komment: A „mi Bélánk” afrikai projektje, visszatérés a bendzsó gyökereihez
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Candy Dulfer
Cím: Funked Up & Chilled Out
Kiadó: Heads Up
Megjelenés: 2009.05.12.
Komment: A szexi holland szaxis dupla CD-s kiadványa funky & chill out stílusokban
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Charnett Moffett
Cím: The Art Of Improvisation
Kiadó: Motema Music
Megjelenés: 2009.05.12.
Komment: A Marsalis fivérek által felfedezett bőgős legújabb gyöngyszeme
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Chuck Loeb
Cím: Between 2 Worlds
Kiadó: Heads Up
Megjelenés: 2009.03.24.
Komment: A New York-i gitáros feat. Dave Weckl, Will Lee, Gerald Veasley
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Gary Burton
Cím: Quartet Live
Kiadó: Concord Jazz
Megjelenés: 2009.05.26.
Komment: A vibrafonos kvarettjének élő CD-je Metheny-vel, Swallow-val és Sanchezzel
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Jack DeJohnette
Cím: Music We Are
Kiadó: Golden Beams / Kindred Rhythm
Megjelenés: 2009.04.07.
Komment: Jack DeJohnette vadiúj triójának bemutatkozása CD-n és bónusz DVD-n
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Joe Lovano
Cím: Folk Art
Kiadó: Blue Note Records
Megjelenés: 2009.05.05.
Komment: A legendás szaxofonos Us Five nevű bandája Esperanza Spaldinggal és társaival
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): John McLaughlin & Chick Corea
Cím: Five Peace Band Live
Kiadó: Concord Records
Megjelenés: 2009.04.28.
Komment: A fantasztikus kvintett 2 CD-s koncertje Herbie Hancock vendégszereplésével
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Miroslav Vitous
Cím: Remembering Weather Report
Kiadó: ECM Records
Megjelenés: 2009.07.07.
Komment: A cseh bőgős visszaemlékezése egykori, világhírű fúziós bandájára
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Return To Forever
Cím: Returns
Kiadó: Eagle Records (Fontana)
Megjelenés: 2009.03.17.
Komment: A tavalyi újraegyesülés megörökítése egy dupla CD-s koncertfelvétellel
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): Spyro Gyra
Cím: Down The Wire
Kiadó: Heads Up
Megjelenés: 2009.04.28.
Komment: A smooth jazz császárainak idei pörgős és lírai lemeze egyben
Link: http://www.amazon.com

Előadó(k): The Stanley Clarke Trio
Cím: Jazz In The Garden
Kiadó: Heads Up
Megjelenés: 2009.05.12.
Komment: A nagyszerű bőgős/basszeros szupertriója először hanghordozón
Link: http://www.amazon.com

Neked vajon melyik lemez jön majd be a legjobban?

Előző havi szavazásunkban a legnépszerűbb női énekesek mérkőztek meg az olvasók kegyeiért. A nagyon szoros küzdelemben a 12 indulóból Diana Krall szerezte meg a végső győzelmet.

A művésznő Kanadában született British Columbia provincia Nanaimo városában. Muzsikus család sarjaként 4 évesen már zongorázni tanult és 15 éves korától adott rendszeresen koncerteket. Két évvel később már a Berklee-re nyert ösztöndíjat, így Bostonba költözött. Miután végzett a rangos zeneiskolán Los Angeles-be költözött, ahol Ray Brown bőgőssel, Jeff Hamilton dobossal és Jimmy Rowles zongoristával dolgozott, s egyben rengeteget tanult tőlük. Rowles győzte meg Krallt, hogy használja ki kontraalt (tenor és mezzoszoprán közötti) hangját és énekeljen is. Diana 1990-ben a jazz fellegvárába, New Yorkba költözött, hogy ott kezdjen karriert. 1993-ban jelentkezett első albumával, egy kis kanadai lemezkiadó vállalat jóvoltából, Stepping Out címmel. Ezt követően figyelt fel rá Tommy LiPuma producer, akivel rögzítette a második, Only Trust Your Heart című CD-jét. Egy Nat King Cole-nak dedikált, valamint egy szerelmes, majd egy karácsonyi témájú korong megjelenése után az Impulse!-tól a Verve-höz szerződött. A választás sikeresnek bizonyult, hisz tulajdonképpen az 1999-ben megjelent When I Look In Your Eyes-zal robbant be a köztudatba, és lett Grammy-díjakkal elismert szupersztár. Ez a hanghordozó olyan standardokat vonultatott fel, mint például a Let's Face The Music And Dance, a Let's Fall In Love, az I've Got You Under My Skin és a Why Should I Care?.

Diana Krall eddigi pályafutása során többek között fellépett Tony Bennett-tel, Ray Charles-szal, majd férjével, a szintén zenész Elvis Costelloval is, akivel közösen nevelik két hároméves iker fiaikat.

A későbbiekben olyan elismert és ünnepelt jazzerek kezdték kísérni az énekesnő-zongoristát, mint a gitáros Russell Malone, az ütős Paulinho Da Costa, a dobos Peter Erskine és a nagybőgős Christian McBride. A 2002-es híres Live In Paris CD-je és DVD-je után egy best of és három egyéb lemezt követően idén ismét egy új CD-vel, a brazil ritmusokat megzendítő, bossa novás, suttogós Quiet Nights-szal, illetve egy koncert DVD-vel jelentkezett, a Live In Rioval.



A művésznő 2004 decemberében már járt nálunk a Budapest Sportarénában, idén november 18-án ismét ellátogat hozzánk ugyanerre a helyszínre, s így valószínűleg hazánkban ünnepli két nappal korábban esedékes 45. születésnapját.

Az 56 éves Mike Stern megjárta már a Blood, Sweat & Tears-t, a Steps Aheadet, játszott Miles Davis-szel és Jaco Pastorius-szal is. Szólókarrierje 1986-ban kezdődött, amelyet fantasztikus albumokkal, nagyszerű együttesekkel és hihetetlen koncertekkel tett emlékezetessé. Mindezidáig két DVD tanúskodik mindenkori és tehetséges zenekaráról, s mindkettő ugyanazon a helyszínen került rögzítésre, méghozzá a párizsi New Morningban. Az első egy 2004-es felvétel és 2006-ban jelent meg Richard Bona, Dennis Chambers és Bob Franceschini közreműködésével, Mike Stern Live: The Paris Concert név alatt. A második, szóban forgó anyag 2008-ra datálható és idén márciusban adta ki a Heads Up International, Mike Stern Band: The Paris Concert címmel.

Stern az utóbbi három évben, néhány kivételtől eltekintve (pl. közös projekt a Yellowjackets-szel) szinte kizárólag ugyanazt a repertoárt hozta a nagyérdemű elé. Ez a Who Let The Cats Out? CD után született műsor számos különböző, jobbnál-jobb kvartettet megélt már, mint például a Stern-Doky-Thompson-Franceschini (A38, 2005), a Stern-Jackson-Chambers-Franceschini (A38, 2007), a Stern-Doky-Weckl-Brecker (Debrecen, 2008) vagy a mostani Stern-Kennedy-Weckl-Franceschini kombináció. Aki ismeri Mike Sternt, az minden bizonnyal látta/hallotta a szédítően profi Bob Franceschini tenorszaxofonost is. Sokak kedvence, a dobos Dave Weckl nem mai gyerek, közös munkái révén neve már összeforrt a fúziós jazz legnagyobbjaival, mint például Chick Coreáéval. Tom Kennedy bőgős/basszusgitáros talán kevésbé ismert, ugyanakkor figyelemreméltó muzsikus. Korábban fellépett a Steps Aheaddel, Michael Breckerrel, Steve Gadd-del, Al Di Meolával, Lee Ritenourral, Joe Sample-lel, és az utóbbi hat évben a Dave Weckl Banddel.



Az ülőhelyes, de amolyan A38-as, családias légkört árasztó New Morning klub rengeteg koncertfelvételnek adott már otthont (leginkább a Mezzo csatorna számára forgattak itt). A szokásosnak mondható, közel húsz perces fúziós neo-bebop nótával, a Tumble Home-mal kezdődik a videó. Itt már rögtön minden tag megcsillogtatja a tehetségét az egyéni improvizációik során. Stern, Franceschini és Weckl is rendesen gyűrik Yamaha hangszereiket, míg Kennedy sem kíméli öthúros Foderáját. A második dal, a csodálatos dobos lányról, Kim Thompsonról szóló KT, amelynek Dave és Tom reggae-s alapot kölcsönöz. Stern és Bob - szokásukhoz híven – hatalmasat szólóznak egymás után, őrületes köröket játszva, és a végén mindig jól jönnek ki a dologból... Egy igazi Weckl virgázás zárja a sort. A Wishing Well című gyönyörű sláger az ismert gitár-basszus duettel kezdődik, melynek feelingje szintén nagyon kellemes, akárcsak a Bonával, Anthony Jacksonnal vagy Chris Minh Doky-val előadott változat. A szerzemény folytatása szintén parádésra sikerül. Ezek után a Voices CD-ről egy másik lírai szám, a What Might Have Been következik a sorban, ahol a bevezetőben Dave kézzel dobol a pergőjén. Mike Stern végig veszélyesen játszik, folyamatosan teker, újabb és újabb ötletekkel jön elő, ugyanakkor a tőle jól megszokott frázisokat szintén viszonthallhatjuk.



A lelassulás után kellő dinamizmust hoz egy kis free intró, majd a Chatter címet viselő nóta a These Times-ról. Nem tudom hogyan csinálja, de Bob a lelkét is kifújja ebben a jazzbe oltott metálban. Sőt, egy kiadós Weckl dobszóló is belefér még zárásként. A korábban Stern részéről csak I Don’t Know-ként emlegetett vicces témájú szám (That’s All It Is) valószínűleg rajta lesz az idén augusztusban megjelenő új albumon, a szupersztárokat felvonultató Big Neighborhoodon is. A dallam adja magát és sikerül becsempészni némi Jimi Hendrix- és Miles Davis-témát a közepén, illetve a végén. A koncert finisében felcsendül még az egyik személyes kedvencem, a Wing And A Prayer az 1996-os Between The Lines-ról, majd az annál régebbi Chromazone zárja ráadásként a pörgős show-t. A lemezen extraként még interjúkat és részleteket tekinthetünk meg a banda beállásáról is… Na, nem a koncert utániról, hanem az azt megelőzőről! :)

A DVD hangját egyébként Dave Weckl keverte, s véleményem szerint a dobos remek munkát végzett. Akinek a koncertfelvétel felkeltette az érdeklődését, az keresse a zene-boltokban, valamint látogasson el július 9-én este a Millenárisra, ahol ugyanebben a felállásban lép fel a Mike Stern Band! Mi is ott leszünk! :)

Íme egy amatőr videófelvétel a koncertről: