Júniusi jazzerünk Béla Fleck, a világ egyik leghíresebb, legvirtuózabb és legsokoldalúbb bendzsóművésze. A tiszteletbeli magyar címet viselő muzsikus 51 évvel ezelőtt született New Yorkban, s keresztneveit (Béla Anton Leoš) a klasszikus zene iránt rajongó édesapja adta neki Bartók, Dvořák és Janáček zeneszerzők után. Első bendzsóját 15 évesen a nagyapjától kapta. A bendzsó az Amerikában élő fekete rabszolgák tipikus hangszere volt, és jelenlegi formája több törzsi hangszerből alakult ki. E kerek testű, hosszú nyakú zenei eszközből rengeteg fajta létezik: plectrum, tenor és cello; 4-, 5-, 6-, sőt 12-húros; amelyeket pengetővel vagy ujjakkal játszanak.



Béla Fleck szülővárosában a High School of Music and Artba járt és kürtön tanult, későbbi bendzsó mestere Tony Trischka volt. Az iskola elvégzése után azonnal Bostonba ment és előbb a Tasty Licks, majd a Spectrum nevezetű zenekarokkal kezdett dolgozni. Időközben megjelentette első szólólemezét, a Crossing The Tracks-et, amely bluegrass muzsika volt a javából. A stílus tulajdonképpen a country egyik ága, amely az ír, skót, wales-i és angol hagyományokra épít. Ezen népek bevándorlói hozták létre a bluegrass-t a második világháború után az USA keleti partjainál. A tipikus hangszeres felállás húros, akusztikus hangszerekből tevődik össze: hegedű, gitár, nagybőgő, mandolin és bendzsó. Az irányzatnak számos alstílusát különböztetik meg, mint például tradicionális, progresszív, gospel, neo-tradicionális stb. Béla a későbbiekben is közreműködött bluegrass zenekarokkal: Strength In Numbers, New Grass Revival, Sparrow Quartet.

Fleck 1988-ban a basszusgitáros Victor Wootennel létrehozta a Béla Fleck & The Flecktones nevű együttest, kiegészülve az extravagáns külsejű és egyedi drumitaron játszó szintis-ütőhangszeres Future Mannel (Roy Wooten), illetve kezdetben a harmonikás-billentyűs Howard Levy-vel, akit később a fantasztikus tehetségű szaxofonos-fuvolás-klarinétos Jeff Coffin váltott. A bandának ez idáig összesen egy tucat albuma jelent meg. Magyarországon eddig először és utoljára 2007 januárjában jártak az A38-on, ahol egy este leforgása alatt két hihetetlen élményt nyújtó koncertet adtak. Utánozhatatlan fúziós zene a védjegyük (viccesen blu-bop), amely során akár egy nótán belül játszanak bebopot, folkot vagy Bach-ot. Béla Fleck egyaránt penget akusztikus és elektromos (MIDI) bendzsót is, melyek mind-mind Deering márkájúak.

„Ha eszembe jut egy új melódia, olyankor mindig felhívom magam telefonon és eléneklem a dallamot az otthoni üzenetrögzítőnek.” - Béla Fleck



1995 és 2008 között Béla Fleck 9 Grammy-díjat nyert jazz, country, klasszikus és pop kategóriákban, mely bizonyítja sikerességét és sokoldalúságát. A rendkívül szimpatikus és példaértékű zenei alázattal rendelkező művész olyan nevekkel működött együtt, mint Bruce Hornsby, Shawn Colvin, Dave Matthews Band, Ginger Baker, Edgar Meyer, McCoy Tyner, Chick Corea, Stanley Clarke és Jean-Luc Ponty (The Rite Of Strings és Al Di Meola helyett Trio! néven). Folyamatosan fellép country és bluegrass fesztiválokon, részt vesz komolyzenei projektekben is. 2007-ben Chick Coreával alkotott duót, együtt készítettek lemezt The Enchantment címmel s közösen koncerteztek, majd 2008 végén a The Flecktones összehozott egy szenzációs karácsonyi témájú albumot, a Jingle All The Way-t. Béla idén folytatta a Tales From The Acoustic Planet projektjét, amelynek harmadik darabja a Throw Down Your Heart címet viseli. A bendzsós visszatért a gyökerekhez, Afrikába utazott s bejárta Ugandát, Tanzániát, Gambiát és Malit, ahol helyi zenészekkel rögzítette lemezét.

2009-ben külön-külön Oumou Sangaréval, Toumani Diabatéval, Abigail Washburnnel, Edgar Meyerrel és Zakir Hussainnel turnézik, s év végére ismét összeáll a The Flecktones egy ideig Jeff Coffin helyett az eredeti negyedik taggal, Howard Levy-vel.

The Flecktones (feat. Paul Hanson, Andy Narell & Sandip Burman):



Béla Fleck Chick Coreával és Bobby McFerrinnel: