Izgalmas fej-fej melletti küzdelmet követően, az első magyar vonatkozású szavazás győztese Snétberger Ferenc gitáros-zeneszerző lett, maga mögé utasítva ezzel Kormos Jánost (Fusio Group, Szaniszló New Vibe Project, Tisza Bea, Zséda). Snétbergerről a Richard Bonával közös idei koncert kapcsán már sok szó esett itt a blogon. Éppen ezért, most inkább néhány érdekes interjú-idézetet és pár újabb MüPás videót szeretnék megosztani Veletek.
„Nálunk gitár volt otthon, de csak egy. A két bátyám már elég jól tudott gitározni, és nekem várni kellett, mikor játszhatok utánuk már én is. Szegény családból származom, ezért csak tizenhárom évesen kezdtem el zeneiskolában tanulni. Jazzgitáron tanultam klasszikus gitárt, a kezem nagyon fájt az acélos fémhúrtól, de mégsem tudtunk venni nejlonhúrosat. Hál' Istennek, már évek óta olyan helyzetben vagyok, hogy nekem készítik az egyedi hangszereket.”
„Biztos vagyok benne, hogy Bach nélkül nem alakult volna ki a mai jazz, vagy legalábbis nem ilyen lenne. Aki ma improvizatív zenét játszik, annak Bach zenéje alapvető fontosságú. Inkább csak érzem, hogy ez így van: talán a művek szépsége és elsősorban a logikus, tiszta szerkezet miatt. Ez az a fajta zene, ami csupán fütyülve is szép. Ezért van létjogosultsága csak gitáron is eljátszani, egyszerűen elvarázsol.”
„Bár imádom a klasszikus gitár hangját - itt a nejlonhúros gitárra gondolok -, nem nevezem magamat klasszikus gitárosnak. Nagyon szeretem a flamencogitár hangját: ezt és a brazil zenében hallható gitárt tartom az igazi gitár-soundnak. Ami a technikát illeti, úgy pengetek, mintha basszusgitáron játszanék. Ettől valószínűleg más a játékom hangzása, de mindig arra törekszem, hogy a hang kerek legyen. Akik nézik, gyakran gondolhatják, hogy nem így kell fogni a gitárt! Ha valaki engem szeretne utánozni, akkor inkább eltanácsolom, mert ilyen tartással nem lehet megtanulni gitározni.”
„A magyar jazzben valóban nagyon fontos szerepet játszott a Trio Stendhal, külföldön viszont sajnos nem sikerült 'bevezetni' ezt a zenekart. Akkoriban még sok zenész is idegenkedett attól, amit játszottunk, jóllehet a közönség teljesen a csodájára járt, nagyon emlékezetes koncertjeink voltak. Ennek ellenére a Trio Stendhal nagyon értékes és jó korszak volt az életemben, és a pályám folytatása sem alakult volna így, ha nem támaszkodhattam volna azokra a tapasztalatokra, amelyeket ebben a formációban szereztem.”
„(...) A zenével lehet békíteni. Én is ezen dolgozom. A világszerte elismert magyar jazz-zenészek nagy többsége roma származású. De abban az iskolában is sok lehetőséget látok, amit Magyarországon szeretnénk majd beindítani a hátrányos helyzetű cigány gyerekek számára.”
„Visszatekintve szerencsés embernek gondolom magamat a rossz időszakaim ellenére, mert az elmúlt tizenöt évben minden sikerült. Nem panaszkodhatok, mert azt csinálom, amit imádok, ráadásul meg tudok élni belőle, remélem, életem végéig. A feleségemmel éppen beszéltük, hogy nekem nem lesz nyugdíjam, addig kell gitároznom, amíg a hangszer ki nem esik a kezemből.”
Források:
H. Magyar Kornél: Nincs sorrend (Pesti Est, 2007.02.09.)
Munkácsy Márton: A zenével lehet békíteni (FigyelőNet, 2008.12.24.)
Végső Zoltán: „Nem így kell fogni a gitárt” (Magyar Narancs, 2007.02.22)
A szavazás győztese: Snétberger Ferenc
2009.07.05. 21:55 :: GregJazz
1 komment
Címkék: snétberger ferenc
A bejegyzés trackback címe:
https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr131153568
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.07.17. 00:08:56
Ettől a SnétBonától újra és újra kifekszem, ahányszor csak megnézem... :))
Utolsó kommentek