Az idén 67 esztendős Jack DeJohnette a világ egyik legelismertebb dobosa. A chicagói születésű Jack gyermekkorában 10 éven át tanult klasszikus zongorát, majd a gimnáziumi évei alatt választotta a dobolást. Játszott az R&B-től kezdve egészen a free jazzig sokféle stílust. Szülővárosában, az American Conservatory of Music-ban végzett, majd 1966-ban a jazz fellegvárába, New Yorkba költözött. Itt együtt zenélt John Pattonnal, Jackie McLeannel, Betty Carterrel és Abbey Lincolnnal. Ezek után csatlakozott Charles Lloyd szaxofonos kvartettjéhez, amelynek két másik tagja Keith Jarrett zongorista és Ron McClure bőgős voltak. Így turnéztak közösen az USA-ban, Európában, a Közel-Keleten, sőt az elsők között voltak, akik első amerikaiként felléptek a Szovjetunióban is. New Yorkban DeJohnette kísérte a legnagyobb beboppereket: John Coltrane-t, Thelonious Monkot, Freddie Hubbardot, Bill Evans-t és Stan Getz-et. 1969 augusztusában Jack DeJohnette váltotta a nagyszerű Tony Williams-et Miles Davis együttesében a Bitches Brew-sessionök idején, éppen akkor, amikor a fúziós jazz irányzat megszületett. A ’70-es évektől kezdve több saját jazz groupot is vezetett, ilyen volt a Compost, a Directions, a New Directions, a Gateway és a Special Edition. Húsznál is több albumot jelentett meg saját neve vagy formációi égisze alatt, olyan nagy presztízsű kiadóknál, mint a Milestone, az ECM, az Impulse! vagy a Blue Note.



Jack DeJohnette munkásságát a különböző triók mindig is markánsan meghatározták. Karrierjét a ’80-as évektől Keith Jarrett nagy jelentőségű és rendkívül sikeres triójában betöltött szerepe határozta meg, ahol a ritmusszekciót Gary Peacock nagybőgőssel együtt alkotják mind a mai napig. Kiadott közös lemezeik száma szintén már húsz felett jár. A dobolás mellett Jack fellépett Bobby McFerrinnel és Lyle Mays-zel is, a Voicestra trió tagjaként, amely projekt csak és kizárólag a vokális muzsikával történő kísérletezésről szólt. DeJohnette 2003-tól a Trio Beyond oszlopos tagja lett, Larry Goldings orgonista és John Scofield gitáros mellett, amely formáció a The Tony Williams Lifetime előtti tisztelgés okán jött létre. Jack mostanában együtt dolgozik Bruce Hornsby énekes-zongorista triójával is. Improvizációs képességei, rendkívül kifinomult stílusa és mérhetetlen muzikalitása miatt jogosan tartják Roy Haynes, Tony Williams és Elvin Jones méltó utódjának.



Jack szerepelt még két személyes kedvenc formációmmal, a Herbie Hancock-féle The New Standarddel (Hancock, Scofield, Holland, Alias és M. Brecker), valamint saját bandájával, a Parallel Realities-zel (Hancock, Metheny és Holland). Mindkettővel rendkívül színvonalas és példaértékű fúziós muzsikát játszottak. A fantasztikus dobos több alkalommal fellépett már hazánkban, többek között a Keith Jarrett Standards Trioval is. Talán legemlékezetesebb fellépései közé tartozott, amikor 2002-ben és 2003-ban, két egymást követő tehetségkutató verseny jazzgáláján díszelnökként vett részt a Budapest Kongresszusi Központban. Hazánkban közös felvételt készített John Patituccival közösen a Szakcsi Generation című lemezen, ahol a szupersztár ritmusszekció négy magyar zongoristát kísért: Szakcsi Lakatos Bélát, Szakcsi Lakatos Róbertet, ifj. Szakcsi Lakatos Bélát és Oláh Kálmánt.

Jack DeJohnette közreműködött Michael Brecker legutolsó, két évvel ezelőtt megjelent poszthumusz CD-jén, a Pilgrimage-en. Legújabb műve, a Music We Are (11 trackes CD és egy rövid DVD) ismét egy trió alkotás, méghozzá Wayne Shorter két jelenlegi zenésztársával, John Patituccival és Danilo Pérezzel karöltve, csakis ínyenceknek!