A novemberi szavazás győztese Wynton Learson Marsalis, 47 éves New Orleans-i trombitás és zeneszerző. Azon kevés jazzer közé tartozik, akit komolyzenészként is ismernek és elismernek világszerte.

„Azt a hatást akarom elérni, mint amikor én Coltrane-t hallgatom.” - Wynton Marsalis

Wynton Marsalis muzsikus családban született, édesapja Ellis, zongorista és zenetanár, akinek hat fiú gyermeke született: a szaxofonos Branford, a trombitás Wynton, a költő Ellis, III, a harsonás Delfeayo, az autizmusban szenvedő Mboya, és a dobos Jason. Wynton 6 éves korától trombitál, s már kisiskolás korában kivette a részét a helyi zenei életből. 14 évesen már a New Orleans-i Filharmonikusokkal dolgozott, 17 volt amikor felvételt nyert a New York-i Juilliard School of Musicra. Két esztendővel később már az Art Blakey & the Jazz Messengers-ben játszott, majd a '80-as években együtt lépett fel a legnagyobb legendákkal: Dizzy Gillespie-vel, Clark Terry-vel, Sonny Rollins-szal és Herbie Hancockkal is. Saját bandájával 10 éven keresztül évente 120 koncertet adott, valamint oktatott és workshopokat is tartott. Így fedezte fel a trombitás Roy Hargrove-ot, a szaxofonos James Cartert és a bőgős Christian McBride-ot is. Marsalis 1981 és 2008 között majdnem minden évben több új lemezt jelentetett meg, diszkorgáfiája közel 40 jazz (pl. Monk-feldolgozások, karácsonyi témájú lemez, duett édesapjával, Jack Johnson filmzene stb.) és csaknem 20 klasszikus albumot tartalmaz (köztük Mozart-, Haydn-, Händel-, Purcell-, Hindemith-, Poulenc-, Bernstein-, Ravel-művek, duett Kathleen Battle operaénekesnővel, valamint saját balettjei). A folyamatosan kemény és megfeszített munka meghozta a gyümölcsét: eddig 9 Grammy-díjat nyert jazz, illetve klasszikus kategóriákban, 1997-ben megkapta a zenei Purlitzer-díjat, számos egyetem tiszteletbeli doktora, az USA kulturális nagykövete, és évek óta a Broadway-en található intézmény, a Jazz at Lincoln Center művészeti igazgatója.

Ugyanakkor a művész igen nehéz és makacs ember hírében áll. Nagyon megorrolt például Stingre, aki 1985-ben leszerződtette a bandájából bátyját Branfordot és a zongorista Kenny Kirklandet. Előtte Miles Davis-szel többször is összetűzésbe keveredett, egy alkalommal Davis szó szerint lezavarta a színpadról, amikor Wynton hívatanul megjelent egy fellépésen és megpróbálta leszólózni a Mestert.



„Nagyon kedveltem Wyntont, mikor megismertem. Még mindig rendes, fiatal hapsi, csak bizonytalan. Tudtam, hogy pokolian tud klasszikusokat játszani, és virtuóz technikával fújja a trombitát. Ahhoz viszont, hogy valaki igazán jó jazzt játsszon, ennél több kell. Kellenek hozzá érzések, és kell hozzá életbölcsesség, amit csak élettapasztalatokból meríthet az ember. Mindig is úgy véltem, hogy Wyntonnak erre volna szüksége. De sose voltam féltékeny rá vagy ilyesmi. Francokat. Érted. A korától akár a fiam lehetett volna, és a legjobbakat kívántam neki.” - Miles Davis

Wynton Marsalist számos kritika érte Ken Burns Jazz című, 10 részes, egyenként 2 órás dokumentumfilm-sorozatában végzett munkája miatt, amelyben nem kaptak kellő hangsúlyt Duke Ellingtonon és Louis Armstrongon kívül más meghatározó muzsikusok. Támadások kereszttüzében állt művészeti igazgatóként betöltött pozíciójához járó, közel 1 millió dolláros éves fizetése okán is. 2005-ben a pusztító erejű Kathrina hurrikán sújtotta New Orleans megsegítésére azonban példaértékű és sikeres gyűjtéseket és rendezvényeket szervezett más ismert zenészek bevonásával, Higher Ground néven.



„Teljesen irreális azt feltételezni, hogy az a hatalmas zenész, aki tudja, hogyan kell gyorsan játszani vagy hogyan kell 5000 féle stílusban előadni. (...) Wynton túl jól imitálja mások stílusát. Nem lehet megtanulni másokat utánozni igazi veszteség nélkül. Még sosem hallottam semmit előadni Wyntontól úgy, hogy az bármit is jelentett volna. Wyntonnak nincs hangja és nincs kiállása.” - Keith Jarrett

Wynton legutóbbi filmszereplése Lesie Woodhead Saving Jazz című, szintén New Orleans-témájú dokumentumjában látható, legfrissebb lemeze pedig az idén nyáron megjelent Two Men With The Blues CD, melyen Willie Nelson country énekes/gitárossal alkot páratlan párost.

Ritka pillanat, a „hónap jazzere” és a „szavazás győztese” együtt: