Az 52 éves svéd harsonás, Nils Landgren és a 69 éves amerikai billentyűs, a Joe Sample zenekarainak közös koncertjére 2008. július 21-én hétfőn este került sor a Millenárison. Landgren a klasszikus zenétől, a folkon és a popon át, a big banden keresztül jutott el a jazz-funk stílusig, amelyet Funk Unit nevű formációjával 1992 óta működtet. Pozanjátéka meghatározó jelentőségű, de nemcsak fújja a dalt, hanem énekli is, valamint Skandináviában színészként is ismert. A Texas-i születésű Sample 1960-ban a legendás Jazz Crusaders egyik alapító tagja volt, melynek 1971-ben rövidítették a nevét The Crusaders-re. Az együttesben még Larry Carlton gitáros is játszott egykoron... A két nagyszerű muzsikus jelenlegi turnéjának apropóját eddigi munkáik, illetve a 2006-ban megjelent a Creole Love Call című lemezük ihlette. A koncert rengeteg húzós funky témát és fergeteges bulit kínált mindenkinek.
Joe Sample Kurzweilen játszott, jellegzetesen gyors futamait élőben is megcsillogtatta. Sample kedves és beszédes ember (csak a mikrofonja mondta fel állandóan a szolgálatot), aki a számok között előszeretettel mesélt saját és zenekara karrierjéről egészen a ’60-as évekig visszamenően. A konkrét évszámok és helyszínek felidézésével bebizonyította, hogy a memóriája is remekül működik. Tenorszaxofonon a másik alapító Crusader, a szintén Texas-i Wilton Felder játszott fergetegesen. A The Crusaders jelenlegi felállásának további tagjai a következők voltak: a detroiti Ray Parker, Jr. hihetetlen riffeket szolgáltatott Gibsonjával, Joe Sample kedvenc basszusgitárosa, Nick Sample (Joe fia) biztosította Fenderjével a stabil alapot, Forrest Robinson raszta hajú dobos-fenomén (és mellesleg a Karizma tagja) végig mosolyogva, könnyeden virgázott, és természetesen a svéd showman, Nils Landgren harsonás-énekes volt a legtöbbet a középpontban. A rendszerint feszes jazz és funk nóták között felbukkant néhány igazi klasszikus, mint a Free As The Wind, az I Felt The Love, az A Ballad For Joe, a Sweet N’ Sour, a Way Back Home és a Put It Where You Want It, de volt pár egészen új szerzemény is mint pl. a Get Out Of My Life Woman és a Same Old Story.
A hangulat épp a tetőfokára hágott, amikor négy újabb zenész érkezett a színpadra, méghozzá Landgren Funk Unitjából: a konok tekintetű Magnum Coltrane Price basszusgitáros-rapper (akinek még a hangszerének húrjai is feketék voltak), Sebastian Studnitzky billentyűs-trombitás (a Mezzoforte egyik kísérőzenésze), Jonas Wall az új tenorszaxofonos, valamint Adam Karsnas dobos. A tíz fősre nőtt banda hatalmas partit csapott a színpadon, később még Joe Sample-lel kiegészülve, majd egyedül a Funk Unit folytatta az előadást. Főként legújabb lemezükről, a License To Funkról hangzottak el szerzemények mint pl. a House Party, a Freak U, a Stuff Like That és a For Those Who Like To Party. Szinte minden dal során volt valami érdekes momentum: Magnum rappelt és megénekeltette a közönséget (így megtarthatta az állását), de szárnykürtön is játszott, Sebastian Rhodes-on billentyűzött, Jonas pedig fuvolán is brillírozott. Nils Landgren az egyik nóta közben lejött a színpadról és végigmasírozott a zsúfolt nézőtéren, miközben szólózott. Nils végig hihetetlenül fújta piros Yamaha harsonáját és az énekhangja is kiváló volt. Hatalmas tüdeje van, az biztos! A ráadás előtt még egy nagy basszus-, és dobszólót is hallhattunk a The Crusaders két tagjától. A visszatapsolás után újra összeállt a két zenekar, és előadták Ray óriási filmslágerét, amely a ’80-as években a világ 52 országában került a toplisták élére, a Ghostbusters-t. A refrénben „szellemirtók” helyett természtesen mindenki „Crusaders”-t, illetve „Funk Unit”-ot énekelt, a közönség aktív közreműködésével. A második ráadással, a Street Life című híres nótával azonban tényleg vége lett a fantasztikus koncertnek.
A csaknem két és fél órásra sikerült funky-est, olyan volt mint egy hatalmas házibuli világsztár vendégekkel, amit egy ideig egész biztosan megemlegetünk...
A két banda:
The Crusaders:
Joe Sample - billentyűk
Wilton Felder - tenorszaxofon & ének
Nils Landgren - harsona & ének
Forrest Robinson - dob
Nick Sample - basszusgitár & ének
Ray Parker, Jr. - gitár & ének
Funk Unit:
Nils Landgren - harsona & ének
Sebastian Studnitzky - trombita, billentyűk & ének
Jonas Wall - tenorszaxofon, fuvola & ének
Adam Karsnas - dobok & ének
Magnum Coltrane Price - basszusgitár, szárnykürt, ének & rap
Ray Parker, Jr. - gitár & ének
Fotók: (c) Hekli Andi
Köszönet Hekli Andinak és a Zenesz.info-nak a koncertfotókért!
Koncert-beszámoló: Crusaders & Funk Unit
2008.07.25. 18:05 :: GregJazz
4 komment
Címkék: nils landgren the crusaders nils landgren funk unit joe sample
A bejegyzés trackback címe:
https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr90580730
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
B 2008.07.30. 21:03:18
szerintem az elején a crusaders nagyon langyos volt,elég plötty számokat játszottak. De szerencsére a funk unit sokkal jobb volt.
GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.07.31. 00:28:50
Kedves B! Ezzel asszem egyet kell értenem... Még inkább feldobták a hangulatot. Legalábbis az enyémet biztosan! :)
Tigris 2009.11.14. 03:43:23
Szeretnék vitatkozni, szerintem a Funk Unit volt egy kicsit limonádé, bulit csináltak, de egy kicsit a minőség rovására. Én spec. jobban élveztem Sample játékát, Landgren nekem kicsit túl fehér volt. Ha meg balhé és poénkodás, akkor meg inkább Ray Parker... Egy kis illusztráció: www.tigrincs.hu/hu/gallery/036.jpg
Herbie 2009.11.16. 19:49:00
Egyetértek teljesen. Amúgy jó rég volt :)
Utolsó kommentek