2008. július 8-án nagy örömünkre ismét az A38 vendége volt a Wooten-család. A tavaly októberi felállásuk annyiban változott, hogy új billentyűs, a Nashville-i Karlton Taylor került Joseph Wooten helyére, mivel ő épp a Steve Miller Banddel turnézik. A banda set-listje az új album, a Palmystery megjelenésével egészen átformálódott. Az új lemez 12 nótájából az első nyolcat mutatták be a hazai rajongóknak, illetve néhány igazi csemege, egy vadiúj szerzemény és természetesen végeláthatatlan hangszeres szólók kaptak helyet a repertoárban.

A koncert Victor Wooten basszusgitár improvizációjával és a zseniális felépítésű 2 Timers-szel indult, amelyben a fúvós-szekciót Saundra Williams varázslatos hangja helyettesítette. A kezdést a Cambo szerzemény követte, ahol a kemény és pattogós basszus-alap keleties hangzású vokállal egészült ki. A zúzást követően, a nem véletlenül ”The Voice”-nak becézett Saundra már ismerős két dala következett, Marcus Miller Tutujának alapjára helyezett George Gershwin, illetve Bill Withers standardek, a Summertime és az Ain’t No Sunshine egyvelege. A banda tagjainak bemutatása után Victa Richard Bona nevét említette, hiszen eredetileg ő vokálozik az I Saw Godban, itt azonban a kameruni muzsikus angyali hangja csak konzervként volt jelen. A vallási témájú slágerbe az együttes összes tagja lelkesen beszállt mind énekléssel, mind narrációval. A magyarul meglepően jól beszélő Karlton önálló keyboard-szólója sejtelmes kezdéssel indult, majd Monk-szerű résszel folytatódott, illetve a végén R&B jammé fajult. Joseph Wooten tavalyi szólója és éneklése azért számomra sokkal meggyőzőbbnek tűnt... A sorban Regi utánozhatatlan produkciója következett, amelynek a Sifu című nóta adta az apropót. Az ezúttal villám alakú metál-gitárt nyűvő, élő látványosságnak sem utolsó ”The Teacher” mindent megtett hangszerén, amit valaha Jimi Hendrix elkövetett, így nem maradhatott el a húrok foggal való tépése sem. A totális sokkot Victorék egy teljesen új, sodró ritmusú, funky szerzeménnyel próbálták oldani, amelynek refrénje így szólt: „Your Money Don’t Hurt No More”. Mindez a Funky Sensation című Gwen McCrae-örökzölbe csapott át, óriási hangulatot varázsolva a hajó belsejében. Derico Watson az eredetileg három dobost és Mike Sternt is felvonultató Left, Right, & Center nóta elején és végén is hatalmasakat szólózott, s a speciális effektek sem voltak utolsók, mivel több színben világító verőkkel játszott a sötétben. Ezt követően Victa ejtett ámulatba mindenkit négyhúros Yin Yang Fodera basszgitárján előadott közel fél órás, a The Lessonra épülő szólójával. Az elején hallhattunk tőle improvizációba becsempészett Bizet, Grieg, Rimszkij-Korszakov részleteket és egy kis Suzanne Vegát is. :) A loop részben pedig hangonként tett hozzá mindig egyet-egyet, és így állt össze a mű, majd később a totális káosz... Nyilvánvaló, hogy Victor bármit képes eljátszani, mindezt páratlan, egyéni tapping és slapping technikájával fűszerezi meg. A színpadot később a másik basszeros, a szigorú tekintetű kis izomember ”Flex”, azaz Anthony Wellington vette át öthúrosával, és a róla elnevezett dalt adták elő, Miles Davis Jean Pierre klasszikusának többszöri felidézésével. A szám közben Regi a gitárját az első sorban álló Titti barátomnak nyújtotta át, hogy tartsa fel neki vízszintesen, amíg ő szólózik rajta. Nem lehetett egy hétköznapi élmény! :)

A ráadás előtt a zenekarvezető még elmagyarázta a közönségnek, hogy miért nem szeretik, hogyha videóra rögzítik a koncertjeiket és azt felteszik az internetre: „Szeretünk minden fellépésen új anyagokat előadni, de ez csak nektek szól, arra az estére.”. Az encore a tavaly már bemutatott, Miss U volt, ahol sajnos ezúttal hiányzott a vendég-szaxofonos, Bob Franceschini, valamint Victa lányának és managerének közreműködése. Az örömzene azonban így is megvolt, és Saundra ismét kieresztette fantasztikus hangját. A több mint két órás koncert zárásának forgatókönyve a szokásos volt, a muzsikusok egymásra mutogatva hülyéskedtek, majd az I Got The Feelingre kezet ráztak a rajongókkal.

A tavalyi SmartMusic Fesztivál Victor Wooten Band fellépéséhez képest, ez a show az új lemez anyagával nyújtott többet, azonban számomra eléggé hiányoztak a régi, hatalmas slágerek.


A banda:

Victor Lemote Wooten - basszusgitár & ének
Regi „The Teacher” Wooten - gitár & ének
Karlton Taylor - billentyűk
Derico Watson - dob
Anthony „Flex” Wellington - basszusgitár & ének
Saundra „The Voice” Williams - ének

A repertoár:

1. 2 Timers
2. Cambo
3. Summertime / Ain’t No Sunshine
4. I Saw God
5. Karlten Solo
6. Sifu (Regi Solo)
7. Your Money Don’t Hurt No More / Funky Sensation
8. Left, Right, & Center (Derico Solo)
9. The Lesson (Victor Solo)
10. Flex (Anthony Solo)
Ráadás:
11. Miss U


Fotók: (c) Hekli Andi & Greg

Köszönet Hekli Andinak és a Zenesz.info-nak a koncertfotókért!