Bár családomban több a zenész az átlagosnál, jómagam - sajnos - nem játszom egyetlen hangszeren sem. Emlékeim szerint a jazz-zel azonban már elég korán sikerült megismerkednem. Természetesen az elején ki nem állhattam...

Ahogyan azt az egyik legnagyobb zenei kedvencem, Sting is kifejtette: a jazz nem egy "természetes" műfaj. Nem érez rá az ember csak úgy azonnal, zsigerből. A dallamvilág, a harmóniák, a hangszerelés és a rögtönzés terén tér el leginkább a populáris zenei stílusoktól. Kezdetben Sting például ki nem állhatta Thelonious Monk játékát. Majd minél többször hallgatta meg a fura zongorista lemezét, egyre inkább kíváncsivá tette, mire végül beleszeretett a zenéjébe. Azt követően már jazz-bőgősként zenélt Newcastle környékén, egészen a The Police megalakulásáig.

Sting zenéjével egyébként tizenéves korom elején ismerkedtem meg, aki akkoriban fogott bele szólókarrierje építésébe kitűnő New York-i jazz muzsikusok közreműködésével. Kezdetben nem tetszett amit művelt, majd valahogy idővel ráéreztem a lényegére... A másik löketet profi zenész és egyben hangmérnök keresztapám Jaco Pastorius és Weather Report iránti szeretete és tisztelete adta. Majd öcsémmel a Miles Davis által a '70-es és '80-as években felfedezett kísérőzenészek munkásságát kezdtük el felgöngyölíteni.

Az elmúlt 15 év során a jazzen belül az akusztikus, és még inkább a fúziós irányzat fogott meg. Az improvizációk és az előre megírt kompozíciók izgalmas elegye, a különböző stílusok kreatív és könnyed kombinácója jelenti számomra a legnagyobb zenei élményt. Több száz CD és több tucat koncertélmény hatására hobbi-szinten zenei újságíróvá váltam. De ez már egy egészen más történet...

Kedvenc előadóim rövid listáját lásd a jobb oldalon, a linkek között.

És Te hogyan kedvelted meg a jazzt?