November jazzere az 1971. január 1-én született Chris Potter. A kanadai színésszel össze nem tévesztendő amerikai multi- instrumentalista és zeneszerző az utóbbi idők egyik legsikeresebb, feltörekvő szaxofonosa. Chicagóban született, Columbiában gyerekeskedett, s már nagyon korán elkezdett zenével foglalkozni, elsősorban gitározott és zongorázott, majd 10 évesen átváltott szoprán-, alt- és tenor szaxofonra, valamint basszusklarinétra és fuvolára. A kis csodagyerek 13 évesen adta élete első profi koncertjét. 18 esztendősen már a veterán trombitás, Red Rodney kvintettjében fújta (aki egykoron Charlie Parker együttesében játszott). Joseph Christopher Potter egyébként a New York-i New School, majd a Manhattan School of Music növendéke volt. 



A post-bop szaxofonos karrierje a '90-es évektől kezdve leginkább egy tündöklő csillagéra hasonlít. Meghatározó jelentőségű munkákat készített Paul Motiannal, John Patituccival, az újraegyesült Steely Dannel (Donald Fagen és Walter Becker), Kenny Wernerrel, a Jazz Mentality-vel, a Mingus Big Banddel és Steve Swallow-val is. Potter impresszív diszkográfiával rendelkezik: 14 saját albumot jegyez, amelyeket 1994 és 2009 között rögzített, illetve több mint 100 lemezen szerepel kísérőként. Együttműködött az alábbi művészekkel: Patricia Barber, Marian McPartland, Ray Brown, Jim Hall, James Moody, Dave Douglas, Joe Lovano, Wayne Krantz, Mike Mainieri, Dave Holland, Joanne Brackeen és Christian McBride.

Saját zenekaraihoz mindig fantasztikus érzékkel válogatta össze a muzsikusokat, 1996-ban Brad Mehldau, Larry Grenadier & Billy Hart, 1997-ben John Scofield, Dave Holland & Jack DeJohnette, 2004-ben Kevin Hays, Scott Colley & Bill Stewart, illetve 2007-től egészen napjainkig (Underground): Adam Rogers, Craig Taborn & Nate Smith. A tradicionális jazz stílust Potternél fokozatosan felváltotta a sokkal inkább elektronikus, funk-alapú megközelítés. Érett hangzása, rendkívüli kreativitása és aktív munkássága miatt sokan óhatatlanul is összehasonlítják a nagyszerű, néhai Michael Breckerrel. Chris egy Grammy-díjjal (Steely Dan: Two Against Nature, 2000), illetve egy Grammy-jelöléssel is büszkélkedhet (Joanne Brackeen: Pink Elephant Magic, 1999).

Hazánkban tavaly júliusban Veszprémben Herbie Hancockkal, decemberben pedig az A38-on saját bandájával lépett fel, mindkét alkalommal óriási sikerrel. Talán kevesen tudják, de Potter egy Ménièr szindrómának nevezett betegségben szenved, amelynek hatására sajnos a bal fülére teljesen elveszítette a hallását. Chris magyar hölgyet vett feleségül és kisbabájukkal együtt New York City-be élnek együtt, bár sok időt töltenek Magyarországon is. Tehát az idén júniusban megjelent legutóbbi albumának sem véletlenül adott magyar címet: Ultrahang.