2009. szeptember 24-én egy régi álmom vált valóra, Etienne Mbappé és zenekara, a Su La Také az A38-on vendégeskedett. A basszusgitáros-énekes pályafutása sokban mutat közös vonásokat Richard Bonáéval. Mindketten Kamerunban születtek, majd Párizsba költöztek, közös példaképük Jaco Pastorius, s együtt játszottak Salif Keitával, Manu Dibangoval, Joe Zawinullal, valamint az újjáalakult Steps Aheaddel. A session zenészkedés után mindkét előadó saját karrierje építésébe kezdett, s azóta sikert sikerre halmoznak. Bár Bona inkább populáris irányba mozdult el, Mbappé továbbra is az igen bonyolult, gazdag hangszerelésű és nehezebben emészthető kompozíciók hagyományait követi. Énekhangja ércesebb, basszusgitár-játéka keményebb, s nótái nemcsak az élet örömeiről, hanem éppúgy a világ gondjairól is szólnak. A fekete frontember négy rendkívül tehetséges fiatal, fehér, francia muzsikussal lépett fel a hajón, – a szerény jegyárak ellenére – sajnos viszonylag enyhe érdeklődés mellett.
A nyitódal a Su La Také címmel tavaly megjelent, sorrendben második album egyik vidám hangulatú szerzeménye, az Aye (Yen’ Etomi) volt, amely a harmadik világ óriási adósságáról szól. A zenekar felállása valódi unikumnak számított: férfi és női ének, basszusgitár, gitár, hegedű és dob. A Mbappé lemezekről eddig megszokott hangszerek, mint pl. a szaxofon, a trombita, a harsona, a billentyűk, a cselló, a perka vagy a vibrafon mind hiányoztak a színpadról, mégsem lehetett érezni a hiányukat. Számomra érdekesség volt, hogy a folytatásban nyolc szám csendült fel egymás után, s mindegyik a Misiya című 2004-es debütáló CD-ről. A sorrendben második dal egy dob virgázással, és – egész nyugodtan Bona-alázónak nevezhető – basszer-szólóval indult. Mr. Mbappé kék testű öthúros hangszerén, rikító színű húrokon muzsikált, az immár védjegyévé vált fekete selyemkesztyűjében. A Mukanbilan (Remegés) kezdetben nyugis tempója gyors énekes résszel folytatódott, a speedy walking bass és újabb durva szóló mellett egy találó gitár-rögtönzés is helyet kapott. Az embernek a sok tempó- és stílusváltás hatására már-már olyan érzése támadt, mintha 4-5 dal lenne összegyúrva egyetlen szerzeménybe. A Malinga Ma Loba (Az istenek haragja) kissé zavaros startját felejtette a rockos folytatás, s a letisztultabb, slágeres refrén. A nagyon gyors éneket egy disszonáns hegedű-szóló, majd egy humoros basszus- kontra szólógitár párharc követte. A lassú és gyors betétek váltakozása végül egy egyszerű fináléban ért véget. Egy újabb M betűs című szerzemény, a Miso Ma Munami (A fiam szemei) lihegős kezdése hatalmas basszus groove-val párosult. Az énekesnő, Cate Petit sokat dalolt douala nyelven Mbappét kiegészítve, s ismét egy virtuóz, folkos hegedű-imprót hallhattunk Clément Janinet részéről, Nicolas Viccaro-féle csodás dob kísérettel. A gitáros Cédric Baud akusztikus hangszerén egy pár perces Pat Metheny-re hajazó intrót adott elő, mely egy nagyon szép lírai folytatásba, az O Mwititibe (Sötétségben) torkollott. Ezúttal nem volt sem dob, sem hegedű kíséret, Cate viszont végig szenvedélyesen énekelt, míg Etienne biztosította a háttérvokált és a visszafogott basszus-alapot, amely később egy rendkívül komoly technikai tudást felvonultató szólóban teljesedett ki.
A népszerű kameruni zenei stílust, a makossát tapasztalhattuk meg élőben a hangulatos Ambass előadása során. Perkás hangzású dob, slap bass és egy rövid hegedű megvillanás jellemezte a dalt. Ezután autentikus afrikai beatbox következett E.M. jóvoltából a Bewouki Bongoban (Nevetséges kérkedés). Az induló-szerű, törzsi-jellegű dobolás és a speckó basszus-technika kellemes sodrásúvá tette a nótát, melyet a közönség ritmusos tapsa segített, s valódi bonás vonásokat muatott. „Budapest, are you guys, OK?” – kérdezte Mbappé, aggódva a hangulat felől. Ők mindenesetre jól érezték magukat, s egy szuper groove-val folytatták a műsort, amely az első album első dala, az Ee To Kem (Igen vagy nem) volt. Leszámítva az eredeti verziót tarkító pénztárgép-scanner csipogást, a banda ismét jól ötvözte a stúdió verziót, valamint az ötletes élő hangszerelést. Volt itt rock-gitár és keleties női vokál is egyszerre. A Su La Také együttes ismét, szinte pihenés nélkül kezdett bele a következő nótába. Az Olo Iyot egy nagyon izgalmas harmóniákat felsorakoztató basszusgitár-intró nyitotta, amit egy annál is érdekesebb hegedű-nyúzás követett. A nehéz kezdet után már könnyedebb folytatást hallhattunk, keleties stílust árasztó, majd gyors reggae-ben kiteljesedő blokkot. A csúcspont mindenképpen a hatalmas hegedű produkció volt, óriási hangulatot teremtve. Szakadt farmeres előadótól én ilyet még nem hallottam! A fáradt közönségnek dedikált utolsó előtti szám (a koncert amúgy éjjel fél 11-kor kezdődött!) a fülbemászó Mangledi (Rozsda) volt, bonás bass-zel és dúdolással. A dal előadása során Cate Petit zavarba ejtő hastáncát és közben Paul Viccaro ötcsillagos dobszólóját csodálhattuk meg. Az egyetlen ráadást egy számomra idegesítően gyors és ismeretlen szerzemény jelentette, amely szerencsére nem felejtette az elmúlt több mint másfél órát.
Sajnálatos módon, a set listből kimaradtak az olyan alapvető slágerek, mint a Su La Také, a Your House, az Alane vagy a Misiya, és számomra érthetetlenül kevés track szólt a frissebb lemezről. A szerény, ugyanakkor profi tagokból álló zenekar – akik közül eddig csakis az énekesnő játszott korábban Mbappé-albumon – ötletes megoldásai igazán nagyra értékelendők. A frontember kivételes tehetségű zeneszerzői, basszusgitáros és énekes kvalitásai felejthetetlen élményt nyújtottak a jelenlévők számára. Richard Bonához képest egy nagyban eltérő jellegű, sokkal nehezebben emészthető, melankolikusabb hangulatú, ugyanakkor szintén hamisítatlan kameruni jazzt élvezhettünk, ezernyi más stílussal ötvözve. Bár a poénok nem repkedtek úgy a számok között mint Bonánál, s a hajó sem volt dugig tele rajongókkal, de kompromisszumoktól mentes, ősi erejű, gazdag és értékes muzsikát kaphattunk mindannyian útravalóul.
A banda:
Etienne Mbappé – basszusgitár & ének
Cate Petit – ének & tánc
Clément Janinet – hegedű
Cédric Baud – gitár
Nicolas Viccaro – dob
A repertoár:
1. Aye (Yen' Etomi)
2. Mukanbilan
3. Malinga Ma Loba
4. Miso Ma Muami
5. O Mwititi
6. Ambass
7. Bewouki Bongo
8. Ee To Kem
9. Olo Iyo
10. Mangledi
Ráadás:
11. ???
A fotóalbum lapozásához használd a jobb és bal nyilakat!
Fotók: © Greg
A koncert előtt Etienne Mbappéval készített interjúmat hamarosan elolvashatjátok itt a GregJazzBlogon! :)
Koncert-beszámoló: Etienne Mbappé
2009.10.14. 21:15 :: GregJazz
3 komment
Címkék: etienne mbappé
A bejegyzés trackback címe:
https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr891254086
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csacs666 2009.10.16. 10:42:55
Engem speciel nem idegesített az utolsó szám, sőt:)
Amúgy embertelen jó basszusgitározást és zenekart hallhattunk.Aki nem ismerné, Zawinul Faces and Places lemezén is ő játszik a legtöbb számban.Fergeteges.....
Amúgy embertelen jó basszusgitározást és zenekart hallhattunk.Aki nem ismerné, Zawinul Faces and Places lemezén is ő játszik a legtöbb számban.Fergeteges.....
Csereg 2010.01.07. 11:42:10
Nagyon jó koncert volt!
Viszont elég szomorú, hogy ennyire kevesen jöttek el egy ilyen szuper zenész koncertjére.. Kicsit szégyeltem is magam etienne előtt..
A zene nagyon progresszív volt, friss, fúzióz. Csak a nő volt számomra idegesítő.. Azt ki lehetett volna hagyni. (legalábbis a táncikálást)
Viszont elég szomorú, hogy ennyire kevesen jöttek el egy ilyen szuper zenész koncertjére.. Kicsit szégyeltem is magam etienne előtt..
A zene nagyon progresszív volt, friss, fúzióz. Csak a nő volt számomra idegesítő.. Azt ki lehetett volna hagyni. (legalábbis a táncikálást)
GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2010.01.07. 20:33:03
@Csere Gáspár: Egyetértek veled, nagyon-nagy koncert volt! Mbappé tudta, hogy Bona az A38-on vette fel a koncert CD-jét, így nagy volt benne a várakozás, de végül a hangulat és a közönség létszáma is kb. 1/5-e volt a Bona Makes You Sweatnek. Pedig tényleg hihetetlenül húzós muzsika volt!
Utolsó kommentek