GregJazzBlog

Hírek, érdekességek, CD- és DVD-ajánlók, valamint koncert-beharangozók és beszámolók elsősorban a tengerentúli kortárs fúziós jazz világából.

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

4th dimension (1) adam deitch (1) ahmad jamal (2) al di meola (2) al jarreau (3) andy narell (2) anna maria jopek (2) bb king (1) béla fleck (2) béla fleck & the flecktones (2) billy cobham (3) bill evans (2) bill frisell (2) bill frisell trio (1) biréli lagréne (2) bob james (1) borlai gergő (3) brad mehldau trio (1) branford marsalis (2) branford marsalis quartet (2) brian bromberg (1) candy dulfer (3) cassandra wilson (1) charlie haden (2) charnett moffett (1) chick corea (9) christian mcbride (1) chris botti (3) chris potter (1) chuck loeb (1) cotton club singers (1) dave holland (1) dave holland sextet (1) dave koz (2) david sancious (1) diana krall (3) dominic miller (4) duke ellington (1) elek istván (1) esbjörn svensson (1) esbjörn svensson trio (1) esperanza spalding (4) etienne mbappé (4) five peace band (4) fourplay (2) frank zappa (1) freddie hubbard (1) freddy cole (1) gary burton (1) gary peacock (1) gary willis (1) george benson (3) george duke (2) george gershwin (1) gerald toto (1) gereben zita (1) hajdu klára (1) harcsa veronika (1) harry connick jr (4) herbie hancock (6) hilary james (1) hiram bullock (2) horgas eszter (1) incognito (1) jack dejohnette (3) jaco pastorius (1) james brown (1) james taylor (1) jamie cullum (3) jan garbarek group (5) jazz at lincoln center orchestra (1) jeff lorber (1) jim hall (1) joe lovano (1) joe sample (3) joe zawinul (5) john mclaughlin (5) john patitucci (1) john patitucci trio (1) john scofield (4) jonathan butler (2) joshua redman (3) kaltenecker zsolt (2) keith jarrett (3) keith jarrett trio (1) kenny g (2) kenny garrett (2) kenny kirkland (1) kevin kastning (1) kirk covington (1) krantz carlock lefebvre (1) kurt elling (1) lars danielsson (1) lars danielsson quartet (1) lenny white (2) leszek mozdzer (2) lionel loueke (3) living colour (1) lokua kanza (1) louis armstrong (1) maceo parker (2) manu katché (3) marcus miller (7) marc copland (1) mccoy tyner (1) medeski martin & wood (2) mezzoforte (2) michael brecker (1) michael bublé (2) micheller myrtill (1) michel camilo trio (1) mike stern (7) mike stern band (6) miles davis (5) miroslav vitous (1) msmw (1) nils landgren (3) nils landgren funk unit (2) norah jones (2) oregon (3) oscar peterson (1) paolo vinaccia (1) pat metheny (3) pat metheny trio (3) paul jackson jr (1) piety street band (2) ralph towner (1) randy brecker (2) randy crawford (2) raul midón (1) rebekka bakken (1) return to forever (3) richard bona (23) robben ford (2) ron carter (1) roy hargrove big band (1) salif keita (1) scott kinsey band (1) smv (6) snétberger ferenc (3) sonny rollins (1) soul bop band (1) soul insiders (1) spyro gyra (4) stanley clarke (7) steve gadd (1) steve lukather (1) steve vai (1) sting (6) szabó gábor (1) szabó sándor (1) take 6 (2) tal wilkenfeld (2) the crusaders (2) the derek trucks band (1) the manhattan transfer (1) the police (1) the rippingtons (1) the stanley clarke trio (1) the syndicate (1) the zawinul syndicate (2) tomasz stanko quintet (1) tommy emmanuel (1) toto bona lokua (2) tower of power (1) uehara hiromi (1) victor bailey (1) victor bailey group (2) victor wooten (7) victor wooten band (2) viktoria tolstoy (2) vinnie colaiuta (4) wayne shorter quartet (2) weather report (1) wynton marsalis (5) yellowjackets (4) zakir hussain (1) Címkefelhő

A szavazás győztese: Keith Jarrett

2009.01.25. 23:40 :: GregJazz

Poll Results 2008-12A decemberi Jazzvéleménykutatás minden szempontból nagyon izgalmasan alakult. Az eddigi legtöbb szavazat gyűlt össze (számszerint 84 db), s a versenyt vitathatatlanul Keith Jarrett nyerte, ezáltal ő lett a GregJazzBlog olvasóinak kedvenc zongoristája.

Jarrett 1945-ben Allentownban, Pennsylvania államban született, szláv származású családban. Az abszolút hallással rendelkező csodagyerek 3 éves korában kezdett el zongorázni, első tanára édesanyja volt. 6 éves korától már önálló koncerteken lépett fel, amelyeken klasszikus darabokat és saját szerzeményeket adott elő. Tizenévesen az Emmaus High Schoolban tanult jazzt, s Dave Brubecket és Oscar Petersont nevezte meg példaképeinek. Ekkortájt Jarrették kedvesen elutasították a francia professzor asszony, Nadia Boulanger ajánlatát, hogy Keith nála tanuljon zeneszerzést. Párizs helyett inkább Bostont és a Berklee School of Music-ot választotta, melynek elvégzése után New Yorkba ment, ahol kezdetben a híres Village Vanguard klubban játszott. Egyidőben volt tagja az Art Blakey's Jazz Messengers-nek és a Charles Lloyd Quartetnek, mely utóbbi formációban találkozott Jack DeJohnette dobossal. Első önálló albuma 1967-ben jelent meg Life Between The Exit Signs címmel, Charlie Haden bőgős és Paul Motian dobos közreműködésével. 1970 és 1974 között tagja volt Miles Davis zenekarának, amelyben egy darabig Chick Coreával játszott együtt. Bár Jarrett sosem szerette az elektromos hangszereket: „olyan mintha műanyag brokkolit enne az ember...”, viszont ekkortájt Fender Contempon és Fender Rhodes-on kísérte Davis-t, akivel összesen öt lemezfelvételt rögzítettek.

„Később, mikor Keith Jarrett nálam játszott, ő is ezt a hülyeséget csinálta. Ha ott ült a felesége, mindig nekiállt produkálni magát, az asszony meg úgy nézett rá, mint a világ legnagyobb menőjére. Az én fülemben viszont csak túlspilázott bűvészkedésnek hangzott, és kénytelen voltam megmondani Keith-nek, hogy nem vagyok elájulva tőle. Akkor abbahagyta.” - Miles Davis

Keith Jarrett

Mindeközben 1971 és 1976 között létrejött az American Quartet formáció, ahol Jarrett, Haden és Motian kiegészült egy szaxofonossal, Dewey Redmannel, s alkalmanként bevettek még egy ütőst és egy gitárost. Keith Jarrett ekkortájt zongorán kívül játszott még szopránszaxofonon és ütőhangszereken is. Ez a formáció 12 lemezt készített együtt, többek között a jól ismert Expectations, a Death And The Flower, a Mysteries, az Eyes Of The Heart és a Bop-Be albumokat. A zenekar stílusa egyedi egyvelege volt a free jazznek, a straight-aheadnek, a post-bopnak és a gospel muzsikának. Jarrett European Quartetje 1974 és 1979 között működött, a norvég szaxofonos Jan Garbarekkel, a svéd bőgős Palle Danielssonnal és a szintén norvég dobos Jon Christensennel. Négy megjelent albumuk közül a Belonging és a My Song voltak stúdiófelvételek, a másik kettő, a Personal Mountains és a Nude Ants viszont élő koncertek.

„Fizikai kapcsolatom van a zongorával. Az orvosok figyelmeztettek: vigyázzak a gerincemre. Igazuk volt. Nem értem, mi történik velem, amikor zongorázom. (...) Olyan igényes vagyok, hogy az egészségem megsínyli. Nem egészséges mesterség ez. Nem tesz jót az embernek, ha ő a bábu és a hasbeszélő is egyszerre.” - Keith Jarrett

Vitathatatlan, hogy Keith Jarrett legnagyobb elismeréseit és sikereit teljesen egyedi, főként rögtönzéseken alapuló szóló koncertjeivel, illetve ezek lemezfelvételeivel aratta. Első ECM-nél kiadott lemeze, az 1971-es Facing You-n szintén csak egy szál zongorán játszik, azonban ez még stúdióban rögzített anyag. A The Köln Concert, a Dark Intervals, a Vienna Concert és a La Scala is a zenetörténet meghatározó művei. Mindez annak dacára, hogy előfordult olyan, amikor hol maga a művész, hol a hangszer, hol a környezet nem volt a legtökéletesebb az adott este. Érdekesség, hogy az 1986-ban készített Spirits című lemezét teljesen egyedül vette fel otthon, hangmérnöki segítség nélkül, és minden hangszeren ő játszik. Jarrett a világ egyetlen olyan művésze, aki olyan legendás színpadokon tartott improvizatív jellegű előadásokat, mint a New York-i Metropolitan, a milánói Scala vagy a bécsi Operaház.

The Standards Trio

A zongorista ikon legtermékenyebb formációjának a The Standards Trio számít. Az 1983-ban életre hívott együttes - Jack DeJohnette dobossal és Gary Peacock bőgőssel - minden bizonnyal beírta magát a zenei történelemkönyvekbe. Több mint 20 CD és 4 DVD dokumentálja hihetetlen összhangukat és páratlan profizmusukat, ahogyan a műfaj klasszikus szerzeményeit interpretálják. A Standards Vol. 1-2, a Changes, a The Cure, Bye Bye Blackbird, a Whisper Not, az Up For It vagy épp ezekben a napokban megjelenő Yesterdays is mind ide tartoznak. Kiemelkedő jazz pályafutása mellett Keith Jarrett a komolyzenében is jeleskedett. 1984-től 1996-ig tíznél is több lemezt adott ki, többek között Bach, Händel, Sosztakovics és Mozart műveivel.

A géniusz Jarrett védjegye, hogy zongorázás közben átszellemülten énekel, nyögdécsel, görcsösen vonaglik, feláll és leguggol. A botrányairól és arrogáns viselkedéséről is hírhedt művész rendkívül háklis a közönség mindennemű zavaró tevékenységére (köhögés, zörgés, tapsolás, fotózás, videózás stb.), s olykor a zenekritikusoknak is roppant lenéző stílusban tud válaszolni egy-egy őt érintő írásra reagálva. Keith Jarrett 1996-tól közel két éven át krónikus fáradtság szindrómával küszködött, képtelen volt zenélni, egész nap ágyban feküdt. 1997 karácsonyára azonban meglepte második feleségét, Rose Annt a The Melody At Night, With You felvételével, amely végül lemez formájában kiadásra is került. Jarrették hárman vannak testvérek, Keith két fivére szintén muzsikus. Bátyja, Scott Jarrett zeneszerző-producer. Öccse, Chris Jarrett pedig Németországban élő zongoraművész.

„A betegséget zenévé változtattam. Most kevesebbet komponálok. Probléma van a vállammal, a karommal, a gerincemmel. De az egyetlen dolog, amire szükségem van, hogy tudjak zenélni, megvan.” - Keith Jarrett

The Standards Trio live

Az ECM jóvoltából Jarrett minden élő felvételét rögzítik, így minimum száz kiadatlan koncertanyaggal rendelkezik. Hazánkban több alkalommal járt már, s mindig életre szóló élményt okozva a publikumnak: fellépett 1972-ben Székesfehérváron Hadennel és Motiannal, 1985-ben a Budapest Kongresszusi Központban szólóban, 1989-ben a Zeneakadémián szintén szólóban, 1991-ben az Erkel Színházban Peacockkal és DeJohnette-tel, majd legutóbb 2007-ben a MüPában újfent szólóban.   

Jarrett-et mindenképpen a világ egyik legbefolyásosabb zongoristájának, illetve zeneszerzőjének kell tekintenünk. Zenéje senkiére sem hasonlít, számos alkalommal iránymutatóként szolgált már más művészek számára, szinte feldolgozhatatlan az a mennyiségű művészi tartalom, ami a zenéit átszövi. Többször újraírta a zongoráról alkotott általánosan elfogadott vélekedéseket. Játékát és improvizációit tekintve a változatosság, a dinamika, a kiszámíthatatlan kezdeményezések és következmények, hangsúlyok, átfedések, kitörések és lezárások, szünetek és egységek egyedi ötvözete építi fel. Szólókarrierje nem válik el élesen a The Standard Trióétól, a korai amerikai kvartett és európai világzenei formációi, sőt, még klasszikus zenei darabjai sem térnek el nagyban egymástól üzenetüket tekintve. Ugyanakkor ezen különböző darabjait meghallgatva, mintha csak egy teljesen más ember játszana egy teljesen más korban. Az üzenet mindig ugyanaz: neki semmi különleges nem kell, csak a játék csodája; mindösszesen ennyire van szüksége.

„Remélem, meg tudjátok őrizni a kultúrátokat! Hiszen annyi ország dobta már el magától...” - Keith Jarrett

Néha így is tud viselkedni Jarrett... (Umbria, 2007. július):



Meg így is... (The Standards Trio: Butch & Butch):



És persze így is... (Over The Rainbow):




Köszönöm Daninak a kiegészítő értékes gondolatokat!

27 komment

Címkék: keith jarrett

A bejegyzés trackback címe:

https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr70852142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turorudi · http://check.blog.hu 2009.01.29. 23:18:04

Szeretném még ajánlani az amerikai kvartettjétől a Survivor's Suite c. albumot. Nekem az a kedvencem, bár ezt kevesebbszer emlegetik - remek folyamatzene. És akkor Jarrett még játszott szopránszaxofonon is!
A magyar koncertekhez kiegészítésképpen: 1986-ban az Erkel Színházban láttam, és emlékszem, a jegy 1000 Ft volt (összehasonlításképpen a Queen-re a ledrágább jegy ugyanabban az évben 250Ft volt a Népstadionban). Sztem a 85-ös Kongresszusi Kp.-beli koncert ezzel van összekeverve, mert mintha a KKP-ban nem játszott volna (de javítson ki,aki biztosan tudja).
Egyébként ez az umbriai eset rettenetes! Mondjuk ugyanígy jártam Debrecenben James Carterral, csak ő egy fokkal elegánsabb volt, viszont személyesen nekem mutogatott és egy csarnoknyi meredő szempár előtt elkezd azért feszengeni a megszégyenített ember ember. Zavaromban el is felejtettem kikapcsolni a felvevőmet :)))

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.01.30. 07:59:51

Köszi a kiegészítéseket! A Survivor's Suite két trackjén Dewey Redman is közreműködik. Fiának, Joshának épp mostanában jelent meg az új lemeze:
www.amazon.com/gp/product/B001L5J5CM/ref=s9_subs_c1_s5_p15_i2?pf_rd_m=ATVPDKIKX0DER&pf_rd_s=center-1&pf_rd_r=07D4B3PHFYM27EYGQAYS&pf_rd_t=101&pf_rd_p=463383351&pf_rd_i=507846

A hazai Jarrett koncerteket innen vettem. A '85 vagy '86-os fellépésben ők sem biztosak, a BKK-t én hallottam úgy, hogy egyszer ott is fellépett:
www.keithjarrett.org/past-concerts/

syba61 2009.01.30. 10:25:05

Sajnos ez az ember már régóta nem normális. Szomorú ezt leírni, de nekem ez a véleményem. Nincs meg benne az alázat a zene,és legfőképp a közönség iránt. Aki tavaly ott volt Herbie Hancock koncertjén, az tudja, hogy mire gondolok, láttuk, hogyan kell zseniális zenét játszani úgy, hogy ELSŐ a néző !!! Arról nem is beszélve, hogy Jarrett "csalja" a zenét, az utóbbi évtizedek indigóval másolt CD-i már semmit nem tesznek hozzá a zenetörténet fejlődéséhez. Ez már a céltalan önmutogatás kategóriája. Jarrett fellépése "esemény" és nem koncert.
Jómagam néhány éve Kölnben hagytam ott az első percek után, és kértem vissza a belépő árát (85 EUR), több tucat nézőtársammal egyetemben, az olasz esethez hasonló gusztustalanság miatt. Ráadásul Jarrett megtagadta mesterét, hiszen többször nyilatkozta, hogy Miles Davis zenéje semmilyen nyomot nem hagyott benne. Két hete vettem meg a "Miles In Berlin '71" című DVD-t, amin Keith - Jimi Hendrix frizurával - kifordult szemekkel csépeli a fender zongorát. Nem úgy néz ki, mint aki nincs a zene hatása alatt. Zseniális zongorista VOLT. Ma egy pszihiátriai kezelésre szoruló őrült.
Elnézést a Jarrett rajongóktól, de én így látom. Jómagam Hancock-ra szavaztam.

V.G. 2009.01.30. 22:03:32

Ajajajj... Az, hogy nem normális nem cáfolom; ugyanis ennek semmi köze a zenéhez (szerintem azért Miles-ra és Hancock-ra is csak mérsékelten lenne ajánlott a "normális" jelző használata.)
De az, hogy, idézem: "Nincs meg benne az alázat a zene iránt" (...) "Jarrett 'csalja' a zenét" (...) "a céltalan önmutogatás kategóriája" nem tudom, hogy hova tegyem. Nem is igazán értem ezeket! Komolyan mondom, hogy szerintem biztosan csak viccelhettél, vagy különben tényleg nem értem. (???)

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.01.31. 22:16:46

Jarrett szerintem sem 100-as, de talán épp a zene tette azzá! Abba őrült bele, hogy mindig tökéletes szeretett volna lenni. Ez pedig lehetetlen, mivel ilyen ember nem létezik... Nyilvánvalóan a muzsikára tette fel az egész életét és az egészsége is ráment, viszont a közönséget alázni és terrorizálni tényleg nem szép dolog, mivel akárhogy is nézzük, belőlü(n)k él.

Az umbriai esetet is csak azért tettem a posztba, mert nagy nemzetközi visszhangja volt. Egy normális és higgadt művész kb. így intézte volna el az esetet: "Sajnos nem beszélek olaszul, ezért kérem az angolul tudókat, tolmácsolják tiszteletteljes kérésemet a többi néző felé akik éppen kameráznak, hogy kapcsolják ki azokat, mivel tilos felvételt készíteni a koncert időtartama alatt. Köszönöm!".

V.G. 2009.01.31. 22:32:50

Teljesen mindegy mi történt Umbriában és mi történik akkor, amikor nem zenél. A focirajongók sem azt szokták megbeszélni, hogy Christiano Ronaldo hogyan vieselkedik matta részegen szabadidejében, hanem hogy milyen szép gólokat rúg a ManU színeiben.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.01.31. 22:42:12

A szabadidejében valóban azt csinál mindenki, amit akar. Csakhogy Umbriában Jarrett nem a szabadidejében borozgatott Gary-vel és Jackkel sűrű káromkodások közepette, hanem több ezer rajongót sértegetett pár hülye miatt.

Ha C. Ronaldo az egyik meccsén csúnyán beintene a saját szurkolóinak, máris nem lenne olyan cuki pofa... :))

syba61 2009.02.01. 08:10:43

Ha már a focinál tartunk és a MU-nál, vegyük inkább Eric Cantona esetét, őt is addig szerették, amíg mellbe nem rúgott egy nézőt mérkőzés közben. Az a néző sértegette, bekiabált neki. DE! Ő egy profi labdarúgó, aki , ha kimegy a pályára, tudja, hogy van ott jó néhány ember, aki a balhé kedvéért van ott. Jarrett esetéhez ez hasonlít inkább. Volt ott pár néző , aki a zenére volt kíváncsi, nem pedig erre az ocsmány felvezetésre. Hozzáteszem: és akkor mi van, ha egy telefonnal, vagy egy mini felvevővel pár perces film készül? Brutális anyagi, jogi veszteség éri Jarrett-t. Voltatok már sok koncerten, az értelmesebbek csak azt kérik, hogy vakut ne használjon senki...A mai jegyárakba egy 2 megás nagyságú felvétel nem férhetne bele? Mike Stern miért nem tiltakozik, ha fotózzák? Vagy Bona? Vagy Hancock?
Jarrett egy őrült, aki saját magának játszik jó pénzért, a nézőire pedig nagy ívben tesz. Persze hozzáteszem ez az én véleményem, és lehet, hogy tévedek.

V.G. 2009.02.01. 22:25:41

Még ezek után sem fog senki meggyőzni engem arról, hogy Jarrett (csak azért mert őrült, bár ezt eddig sem cáfoltam) nem nagy művész, nem nagy zenéket komponál és hogy nem tök mindegy, hogy kinek mikor és mit mond, mutat, "rúg" vagy akár arról, hogy valami ilyesmi miatt nem kell őt szeretni. Ő a legnagyobb és kész! :)

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.01. 22:49:19

Egyértelemű! Emberfeletti. Inkább a másik két videót nézegessük, ne az elsőt!!! :))

Celebkiller 2009.02.03. 20:23:34

Bocsi, hogy nem Jarrettet méltatom vagy kritizálom, de ő nekem nem ér ennyit. Amit azért hiszek és vallok, hogy az ember személyisége mindenféleképpen tükröződik a zenéjében, a ruházatában és minden rezdülésében, megnyilvánulásában. Emiatt nem szeretem (bár elismerem) Milest, hanem feltétel nélküli Coltrane hívő vagyok. Bár tudom, hogy zongoristákat versenyeztettetek és McCoyt illene mondanom, de alapvetően nem szeretem "a zongoristákat" inkább néhány kiváló albumot szeretek, amit zongorista készített. (Bill Evanstól, Larry Willisig). Ma már Coltrane személyiségét és viselkedését legalább annyira becsülöm, mint a zenéjét. Jarrettel ellentétben őt nagybetűs EMBERnek tartom (mellesleg hatott annyira a zenére mint a hisztis paranoiás Richard Clayderman + McCoy Tyner Clone.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.03. 20:44:10

Mindenkinek más a megítélése és a mércéje, legyen akár művészetről, akár emberi személyiségről szó. Viszont a véleményedből nekem az következik, hogy pl. Charlie Parker egy senki volt? Neki is voltak fura dolgai... Az utolsó félmondatodat egyébként Jarrettre értetted?

Celebkiller 2009.02.04. 16:20:29

@GregJazz: Igen jól érted, Jarrett szellemi gyökereit akartam cinikusan jellemezni, bár szerintem Evanstól többet "tanult", de tanulni sohasem szégyen. És igen, azt is jól gondolod, hogy kevésre tartom Parkert, hiszen sok visszaemlékezést, filmet elolvasva és megnézve egy züllött, megbízhatatlan gazember képe rajzolódott ki akivel nem szeretnék sehány percet egy társaságban tölteni. Az tény, hogy a sok gyakorlásának megvolt az eredménye, hiszen megalázták a pályája elején és a környezetéből sok dolgot felszívott (Sztravinszkijtól, Buddy Boldenig), de egy lakatlan szigeten ő sem talált volna fel semmit. Azok a dolgok már meg voltak és ő csak összegezte, fejlesztette, ami nagy dolog, de Hitler képeit sem nézegetném csak azért mert egy dologban zseniális volt. ( A tömeghipnózisban)...Az egész embert tudom csak szeretni, hiszen nem folyhat keserű forrásból, édes víz. (Ha mégis úgy tűnne, akkor valamelyik rész nem hiteles).

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.04. 16:43:42

@Ruzsa Sándor: Igen, értem mire gondolsz, de ez egy kicsit ellentmondásos számomra. Hogyan tudnánk igazából megismerni egy olyan EMBERT, aki mondjuk egy amerikai zenész, sőt esetleg már nem is él. Persze erre lehet sok választ adni, mint pl. könyvek, visszaemlékezések, nyilatkozatok, film- és hangfelvételek, koncertélmények... Azonban magát az EMBERT pusztán mindebből szerintem lehetetlen feltérképezni. Egyfajta benyomásod kialakulhat róla, illetve a műveiből merített élményekből is, de ez közel sem annyira kerek és egész, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. Lehet, hogy Charlie Parker Miles Davis szerint egy gazember volt, de elképzelhető, hogy valakinek mégis ő volt az ideálja. Lehet, hogy Keith Jarrett bunkó volt Umbriában, de igazán kedves volt Budapesten (ahogy a kultúránkat féltette), és egyenesen jófej volt pár nappal később Frankfurtban, ahol hihetetlenül sokat poénkodott. Szóval, véleményem szerint mindezek a dolgok csak erősen szubjektív - és így mindenképpen torz, esetleg téves - megítéléseknek adhatnak alapot. De legalább éppannyira szubjektív, mint maga a művészet megítélése is...

Na, végre egy újabb, mélyen szántó gondolatokat ébresztő téma! Köszi!

ETL Tele 2009.02.04. 19:44:59

én nem tudom, de miért kellene egy zenész zenéjét az emberi viselkedése után megítélni, ezt magyarázza már el nekem vki! elnézést a profán fogalmazásért, de ki a faszt érdekel, hogy Mozart egy seggfej volt, amikor zseniális zenész volt.

és nagyon nagy tévedésben vannak itt sokan: egy zenésznek nem a közönség iránt kell alázatot mutatnia (pláne nem azért, mert hogy belőlük él!!!...aki ekkora baromságot ír, az menjen el Bunyós Pityu oldalakra írogatni, majd ott biztos kap őszinte alázatot, és egy kattintással meg is veheti a cd-jét ), HANEM A ZENE IRÁNT. ezért egy fos Clayderman a buher, célcsoporthoz igazított frizurájával együtt, és ezért egy zseni zenész Jarrett, a teljesen beteg testével, amit a zene oltárán áldozott fel.

ETL Tele 2009.02.04. 19:55:58

még annyi, hogy ezek művész emberek. Van Gogh szerintetek mennyire lehetett elviselhető ember, de ugyanezt megkérdezhetnénk József Attiláról, vagy éppen Latinovits-ról, aki vonat alá vetette magát. ezek mind mániákusak és ettől tudnak olyan emberfelettit alkotni. a legtöbbje beleőrül, mert nem értik meg őket. az ilyen syba61-ek, meg Ruzsa Sándorok...

ez persze nem az ő hibájuk.

ahogy a zseniknél sem a zsenialitásuk.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.04. 20:48:35

Köszi, ratkid! Ha visszanézed, a "belőlü(n)k él" szöveget történetesen én írtam... :) Egyébként soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Bunyós Pityu neve is kiszalad itt valakitől a kommentekben, dehát bármi megtörténhet! :)

A művész példáiddal egyébként teljes mértékben egyetértek. A zene iránt viszont lehet valaki alázatos, ha közben éhenhal. Jarrett sem a magángépén jött volna Ferihegyre, ha nem veszik annyian a lemezeit (mondjuk, jók is voltak!). Tehát a tanulság: nem érdemes senkinek arcoskodnia a rajongókkal, különben sosem lesz private jetje... Asszem Wolfgang Amadeusnak sem volt. :))

syba61 2009.02.04. 20:49:22


Ratkid, én nem nem minősítem azt, amit írtál, azt hiszem önmagáért beszél,nem kívánok a színvonaladra zuhanni. Hallgass sok Jarrett-et, jó szórakozást. Igényes hozzászólásaidra ezentúl is számítunk. (Hiszen "véleményszabadság" van)

Celebkiller 2009.02.05. 08:27:06

@syba61: ha nem derült volna ki akkor leírom. Engem syba61 hívott erre az oldalra, mert azt mondta, színvonalas cikkek sok érdekes dolog van a Jazzról. Tényleg pozitívan csalódtam, jobb, mint gondoltam. Patkánykölykök minden internetes oldalon vannak, de velük színes a világ. A mi korunkban (egyikünk sem tini) már gyakran nem előítélet, hanem a rossz tapasztalat fogalmazza a mondatokat és csak a felét írjuk le annak amit gondolunk. Azt is csomagolva. De hogy világos legyen. Véleményeket, nem rossz dolog ütköztetni, azzal csak gazdagszunk, de a magunk igazát a másik vitapartner leszólásával jobb színben feltüntetni roppant egyszerű gondolkodásmódot sejtet. Ha már Jarrett ről beszélünk meg kell jegyezni, hogy a világ Jazzrajongóinak döntő többsége sznob és a nevektől ájul el, a zenéhez kevésbé ért. vannak kivételek (valószínűleg ezt az oldalt ők látogatják). Jómagam is sznobként vettem az első LP met 30 évvel ezelőtt és ültem be az első Jazznapokra. ma már legalább azt tudom, hogy ami tetszik az MIÉRT tetszik. Számomra ez elég is. Nevektől függetlenül egy terméknek tekintem a lemezt, ami engem szórakoztat, kellemes perceket szerez a pénzemért. Nem meglepő hogy bár Syba 61 el sok éve ismerjük egymást mégis mások a kedvenceink és gyakran vitázunk és nem értünk egyet egyes zenészek megítélésében. Jarrett épp az azenész akiben még Gyurcsány és Orbán is egyetértene. Ennek ellenére a Szegedi Somogyi könyvtárban van egy nem kölcsönözhető (csak bent olvasható) bekötött szociológiai szakdolgozat (Malecz Attila, a Bop Art Orch.-ás)a szerzője és a Jazzhallgatási szokásokat elemzi a 80-as évek közepén. Ez még a Kiss Imre éra volt a Petőfin és az ECM egyeduralma. (Ők adtak csak ingyen promo lemezeket, a Blue Note és Impulse nem volt ránk izgulva :))) Az országos felmérésben itt Szegeden messze Keith Jarrett volt a legnépszerűbb zenész (nem csak zongorán) és bevallom mindannyian azt hittük, hogy Garbarek és Jarratt a Jazz új Istenei...Aztán a módszerváltás után sokkal több zenét volt módunk meghallgatni. (Mellesleg Budapesten Coltrane tarolt, a többi várost nem írom le, de nem 60 köri szavazóból, hanem reprezentatív mintán). Szóval tényleg nem irigylem a Sun bear és egyéb ezerlemezes zongoraveréseket a rajongóktól. Lényegében ők a legjobb barátaim, hiszem meghagyjuk egymásnak a jó lemezeket a boltokban és megosztozunk. Ez maradjon is így...:)))

Celebkiller 2009.02.05. 12:54:38

@GregJazz: Bocsi kicsit késve olvastam a reagálásod, az oszlop alja elterelte a figyelmem. Szeretnék válaszolni a látszólagos ellentmondásra amit felvetettél. Hogyan jön az idealizáláshoz a kifogásolható személyiség? Hát épp itt van a lényeg. Egy ideál (nem akarok etimologizálni) de valamilyen szinten példakép és piedesztálra van emelve. Torzult világunk több mindent elnéz neki, sőt néha még velejárónak is tartja, mint az egyik hozzászóló, aki odáig ment, hogy szinte feltétele a hülyeség a nagy műnek, mert néhány művész komplett elmebeteg. Sajnos ma már nem tesznek különbséget a forma és a tartalom között, hiszen Pl. József A. nagy mestere a versnek, de nem igazán építő minden gondolata. (ráadásul attól függ, hogy a munkásmozgalmi szimpátiáját veszem, vagy a halálvágyát...) Tény, hogy szépen ír, de ezek a gondolatok...finoman NEM JÓK. Egyikünk sem követné, bár lehet róla dumálni kétségtelen. Sokáig tudnám még részletezni, hogy attól, hogy valaki egyetlen dolgot kiválóan csinál és az összes többit rosszul, még nem biztos, hogy zseni és a világnak rá van szüksége. Szerintem nem a világ legfontosabb és legmagasztosabb tevékenysége az emberek (vagy Jarrett esetében az önmaga, hiszen ő nem a plebsnek játszik) szórakoztatása. Az élvezetekre szakosodott világ szerint persze ez a legnagyobb erény, de akkor Dolly Buster, a sztár (Vagy Henger Ilona)mert ők is okoznak akkora örömet, mint a zsenink. Szabó István minapi gondolatával zárnám. Arról kérdezték, hogy a nagy Hollywood-i sztárok akikkel dolgozott milyenek közelről. Azt mondta csendesen és határozottan. Csak a pitiánereknek vannak "sztárallűrjei" akik lekibetegként bizonygatják saját jelentőségüket. A legnagyobbak mind szerények és közvetlenek. Erre bizonyíték volt Andy Vajna, aki Swarciról beszét és a többiek...Koltay Lajos és Zsigmond Vilmos is akik mind letettek valamit.

syba61 2009.02.05. 13:07:38

Greg, mit szólsz, milyen vihart kavart a szavazás? :-)
Bár szerintem is értelmes hozzászólásoknál nem baj, ha véleménykülönbség van, sőt! Ratkid irományához csak annyit, hogy az általa említett művészek megítélésében sokat segít, hogy már nem élnek. Ez a tény sok más esetben is nagyot dobott az elért eredmények értékelésében. De a legnagyobb igazságot R.Sándorunk írta le, hosszú éveken keresztül abban a hitben voltunk, hogy Jarrett az Univerzum legjobb zongoristája, és Garbarek az ő hű társa a maga szaxofonján. Azután, mikor jó nagy késéssel megismertük a többieket, rájö(he)ttünk, hogy ez nem így van. De volt , aki ezt még fokozta, a Jazz Forum szavazásán Jarrett szaxofon kategóriában is jelölt volt az év zenésze szavazáson. Bizony,Jarrett játéka a szaxin olyan élmény volt, mint mikor Ornette Coleman hegedűt és trombitát ragadott a hatvanas években. Az ember legszívesebben kikapta volna a kezéből és a szájából,és jó messzire elhajította volna. De a fanatikusok megborultak előtte, micsoda szenész....még szaxin is tud...hűűűű. Manfred Eicher jó üzleti érzékkel mindenen játszatta Jarrettet, amin billentyű volt. A népek pedig vitték a lemezeket, és benyalták, hogy ez ám a zene. Hát persze, más nem volt a boltban. Keith Jarrett Magyarországon és Lengyelországban volt a legnépszerűbb. Ebben a két országban hagyták egy kicsit a jazz zenét terjedni,és néhány vidéki fesztivállal (Szfehérvár, Szeged, Debrecen)megerősítve a koncert élet is élénk volt.
Nekem egy kb. 1200 darabból álló jazz CD gyüjteményem van, amiből 3 db Keith Jarrett. (Köln Koncert, Standards 1 - 2)Én ennyire értékelem a munkásságát, ha zongoristát akaork hallgatni, ott van Ellington, Bill Evans, Monk, Corea, Hancock, akiket én zenésznek hívok...

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.05. 15:09:15

@syba61: Az egyik szemem sír ;( a másik meg nevet :) Ha mindenki vállalja a felelősséget a saját hozzászólásaiért (miért is ne lenne így?), akkor nincs semmi gond. Ekkor azt is vállalja, hogy esetleg megsért másokat. De nehogy már politikai, vallási vagy világnézeti csatározás kezdődjön itt... A művészetet nem ezért találták ki, sőt pont NEM EZÉRT! Legalább itt próbáljuk meg tisztelni mások véleményét, ha az élet más területén ez sajnos nem így történik... És nem kell annyira elragadtatni magunkat.

A sok pro és kontra érv ellenére én továbbra is nagyon szeretem Jarrettet, és tisztelem a művészetét! Csak ne legyen bunkó és kész, de talán erre már ő is rájött és meg is bánta...

ETL Tele 2009.02.07. 22:02:29

Greg, bocs :) nem neked céloztam, mert nem te vetetted fel, bár valóban te írtad le először így konkrétan.

"A zene iránt viszont lehet valaki alázatos, ha közben éhenhal."

hát akkor haljon éhen...inkább hallgatok olyan szerzőtől, előadótól zenét, akinek kevesebb műve van, de az súlyosabb, mint fordítva. ti ezzel nem így vagytok?

syba61: "Ratkid, én nem nem minősítem azt, amit írtál, azt hiszem önmagáért beszél,nem kívánok a színvonaladra zuhanni"

nyugodtan tedd meg és nem kell attól félned, h az én szintemre zuhansz...nekem nincs 1200 db-ból álló cd gyűjteményem. ;)

vki írta: "a világ Jazzrajongóinak döntő többsége sznob"

syba61 pedig példásan idevetette, mintha csak megszólítva érezné magát: "Nekem egy kb. 1200 darabból álló jazz CD gyüjteményem van, amiből 3 db Keith Jarrett. (Köln Koncert, Standards 1 - 2)Én ennyire értékelem a munkásságát, ha zongoristát akaork hallgatni, ott van Ellington, Bill Evans, Monk, Corea, Hancock, akiket én zenésznek hívok..."


"de a magunk igazát a másik vitapartner leszólásával jobb színben feltüntetni roppant egyszerű gondolkodásmódot sejtet."

de a magunk igazát egy zenész - aki csinál is vmit, nem csak a szaros cd-it gyűjti:) - leszólásával jobb színben feltüntetni roppant egyszerű gondolkodásmódot sejtet.

Greg, hidd el, egy fórumnak csak jót tesznek az ilyen viták, nem kell félni attól, hogy ha leírom, h szar, akkor romlik a fórum minősége. ez egy teszt volt, a tipikus nihilek azok, akik erre felkapják a vizet, és nem olvassák ki a vulgáris szavak között annak a mondandónak az értelmét, amit más ki tud olvasni. a rosszabb eset viszont az, hogy kiolvassák, csak beszariak, hogy arra válaszoljanak. megmaradnak hát az ilyen gyönge, impotens válaszoknál: "Ratkid, én nem nem minősítem azt, amit írtál, azt hiszem önmagáért beszél,nem kívánok a színvonaladra zuhanni. Hallgass sok Jarrett-et, jó szórakozást. Igényes hozzászólásaidra ezentúl is számítunk. (Hiszen "véleményszabadság" van)"

kicsit erőltessétek meg magatokat kedves syba61 és Rztsa Sándor, mert arra nem válaszoltatok, amit kérdeztem.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.07. 23:26:54

Ratkid! Szerintem addig tesznek jót egy fórumnak az ilyen viták, amíg a többségnek nem megy el a kedve ilyeneket olvasni vagy ilyenekre válaszolni... Én nem vallom a bulvár média elveit, hogy "a botrány jót tesz az olvasottságnak/látogatottságnak" vagy, hogy "a negatív reklám is reklám". Inkább próbáljuk meg egymást és egymás véleményét nem lenézve, higgadtan, kulturáltan reagálni, még a nekünk nem tetsző dolgokra is. Köszi!

Más:
Márc. 18. Wayne Shorter???
Márc. 25. Victor Bailey??? ;))

syba61 2009.02.08. 06:05:38

Ratkid! Hiába erőltetem a szemem, nem látok kérdőjelet egyetlen mondatod után sem.Nem kérdeztél semmit. De még olvasni is elég sajátosan olvasol, R.Sándor soraiból kiemelt részre az enyémből keresel választ.Sajnálom, hogy nem érted, amit írtunk.
Az meg ne piszkáljon, hogy ekkora gyűjteményem van, megdolgoztam az áráért, de ha szerinted ezért sznob vagyok...hát, istenem, nem fogok álmatlanul forgolódni, mert ezt gondolod.
Továbbra sem szeretném sem átvenni, sem minősíteni a "stílusod",építő gondolataidat megpróbálom hasznosítani a jövőben. Ezt a témát és a veled való társalgást ezennel lezártam.

Más: Victor Bailey koncert - miután tipikusan sznoboknak való, ott a helyem !!!! :-)

Celebkiller 2009.02.08. 14:06:22

Azt hiszem nem tévedtem, tényleg jó site a Gregjazz. Sokat nem ígérhetek, de szerintem visszajáró vendég leszek...ez egyben a rossz hír is :)

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.02.11. 23:24:32

@Ruzsa Sándor: Köszi!!!

Azt hiszem, Jarrett profizmusát bizonyítja, hogy legújabb trió albumán az utolsó track, a Stella By Starlight (az egyik legjobb felvétel) nem más, mint egy soundcheck recording... Nem semmi! Laza.
süti beállítások módosítása