2007. január 13-án, azaz két évvel ezelőtt, 57 esztendős korában hunyt el a 20. század végének egyik legkiemelkedőbb szaxofonosa, Michael Leonard Brecker. A philadelphiai születésű muzsikus-zeneszerző édesapja ügyvéd és amatőr jazz zongorista volt, így fiai (Michael és a nála négy évvel idősebb bátyja, a trombitás Randy) már egész korán elkezdtek ismerkedni a műfajjal. Élőben láthatták Miles Davist, Thelonious Monkot és Duke Ellingtont. A kis Michael először klarinétozni tanult, ezután következett az alt, később a tenorszaxofon. A tenoron kívül gyakran játszott szopránon, illetve EWI-n, de hobbiból szeretett dobolni is. Mindig közel érezte magához a rock és a pop stílusokat, így sohasem ellenségként, sokkal inkább lehetőségként tekintett rájuk. 1970-ben, mindössze 21 évesen az Indiana Egyetemet hátrahagyva New Yorkba költözött, ahol rögtön megtalálta a helyét az ottani zenei életben, először a rövid életű Dreams jazz-rock banda tagja lett (többek között Randy Brecker és Billy Cobham mellett). Michael Brecker tipikusan azon kevés világhírű fúziós jazzista közé tartozik, akik ezen érában nem a nagy tanítómesterek (elsősorban Miles Davis és Joe Zawinul) szárnyai alól, hanem saját erejükből felkapaszkodva jutottak el a csúcsig. Horace Silverrel és Billy Cobhammel közös munkái után, 1975-ben bátyjával megalapították a Brecker Brothers funk-fusion zenekart, amely 1982-ig töretlen sikerrel ontotta magából a színvonalas lemezeket. Tíz évvel később tértek vissza két új CD és néhány turné erejéig.

Michael szólókarrierje csak 1987-ben kezdődött Michael Brecker című lemezével (közreműködött: Pat Metheny, Kenny Kirkland, Charlie Haden és Jack DeJohnette) és a 2007-es Pilgrimage albummal ért véget (zenésztársak: Herbie Hancock, Brad Mehldau, Pat Metheny, Jack DeJohnette és John Patitucci). Az utolsó korong munkálatai során már rendkívül beteg és gyenge volt, ugyanakkor ez volt első olyan album, amelyen csak és kizárólag saját szerzeményei hallhatók. A két alkotás között még nyolc mű született a neve alatt, amelyek közül talán érdemes kiemelni a Two Blocks From The Edge-et 1998-ból és a Nearness Of You-t 2001-ből.

Brecker Brothers - Some Skunk Funk:



Brecker szinte mindenkivel játszott karrierje során, aki számít. Lehetetlen lenne felsorolni, hogy mennyi változatos projektekben vett részt élete során. Több mint 700 (!!!) albumon szerepelt, így csak néhány név a sok közül: Step Ahead, Herbie Hancock, Chick Corea, George Benson, Jaco Pastorius, Pat Metheny, Mike Stern, Hiram Bullock, Joni Mitchell, Chris Botti, Richard Bona, Jonathan Butler, Frank Sinatra, Frank Zappa, Eric Clapton, Dire Straits, Steely Dan, Aerosmith, Bruce Springsteen, Paul Simon, James Taylor stb. Volt olyan nap, hogy egymás után öt különböző lemezfelvételen vett részt.

Kiemelkedő zenei munkásságáért 2004-ben megkapta a bostoni Berklee College of Music tisztelebeli doktori címét, valamint 2007-ben a Down Beat magazin beválasztotta őt a Jazz Hall of Fame-be. Életében tizenegy Grammy-díjat nyert, halála után még további négyet. A szakma és a kritikusok egyöntetű véleménye alapján Michael Brecker - Wayne Shorter mellett - az elmúlt 30 év legnagyobb tenorszaxofonosa volt. John Coltrane-en kívül - mint az első számú példakép - Eddie Harris, Dexter Gordon és Ernie Watts is nagy hatással voltak rá. Szólói érdekfeszítőek, intelligensek, s rendkívül egyediek voltak. Michael Selmer szaxofonokon és testreszabott Dave Guardala fúvókán játszott.



Michael Brecker szinte mindent elért, amit jazz muzsikus elérhetett a 20. század végén és a 21. század legelején. Egyetlen dolog nem sikerült számára: legyőzni nagyon súlyos betegségét. 2004 augusztusában a Mount Fuji Jazz Fesztiválon először éles hátfájdalomra lett figyelmes. Ezután diagnosztizálták nála a myelodysplasia-szindrómát (MDS), amely egy csontvelő rendellenesség, ahol a csontvelőben található őssejtek nem termelnek elegendő vérsejtet. Michael felesége, Susan az interneten őssejt-donor keresési akciót indított, amelyre a világ minden tájáról több ezren jelentkeztek, sajnálatos módon azonban az erőfeszítések nem jártak sikerrel. Ennél a kórnál jelentős az akut leukémia kialakulásának kockázata, mely végül Michael halálát is okozta. Azóta viszont a Brecker család által szervezett kampány segítségével egy tucat hasonló beteg életét sikerült megmenteni.

E kivételes tehetségű szólista több ízben koncertezett hazánkban is. Legnagyobb sajnálatomra egyszer sem sikerült őt élőben megcsodálnom. Fellépett 1982-ben a Steps-szel Debrecenben, 1991-ben Paul Simonnal az MTK pályán, 1994-ben az újraegyesült Brecker Brothers-szel a PeCsában, 1997-ben a Herbie Hancock New Standard All Stars-szal az egykori Sportcsarnokban, 1999-ben saját kvartettjével a Dokkban, 2003-ban a Saxophone Summittal a Budapest Kongresszusi Központban. A 2005-ös Steps Ahead koncerten azonban már Bill Evans helyettesítette őt a MüPában. A kitűnő zenész tiszteletére 2008 januárjában Tony Lakatos és Randy Brecker budapesti emlékkoncertet szervezett.

Michael Brecker John Coltrane-t játszik:



„Mindig is jó érzéssel tölt el, ha az embereket megérinti a játékom, de sohasem tartottam magamat újítónak vagy a jazz egyik nagy alakjának.” - Michael Brecker

Michaelt felesége, két gyermeke és bátyja gyászolják, valamint az egész jazz világ.

Béke poraira!