A júliusi Jazzvéleménykutatást – bár igen sokáig a blues vezetett – magas fölénnyel a funk nyerte meg, azaz a GregJazzBlog szavazni szerető olvasóinak ez a második kedvenc műfaja, természetesen a jazz után.

A „funk” angol főnév (a „funky” ebből képzett melléknév), mely többek között a „testszag” szexuális jelentésével bír. Maga a funk irányzat a ’60-as évek közepén született meg, amikor afro-amerikai előadók a soult és az R&B-t egy új, ritmikus és táncolható muzsikává alakították. A funkban a dallam és a harmónia a háttérbe szorult, míg a kemény dob, illetve a húzós basszus nagyobb hangsúlyt kaptak. A gyakori akkordváltások helyett szinte végig egyetlen hangzatot játszottak, s a ritmus és a groove volt inkább a meghatározó.

Mindehhez a hangszerelés is megfelelően idomult: dobok, elektromos basszusgitár, Hammond orgona vagy Fender Rhodes elektromos zongora, gitár (riffek és wah-wah effekt), sokszor fúvós szekció (szaxofon, trombita és harsona) és az elmaradhatatlan, jellegzetes énekhangok.

A funk atyja, James Brown 1965-ben a Papa’s Got A Brand New Bag c. dal felvétele közben úgy döntött, hogy felfordítja a nóta ritmusát, és a páros leütésekről a páratlanokra helyezi a hangsúlyt, azaz átváltott backbeatről downbeatre. „On the one!” – szólt a parancs. Ez később meghatározóvá vált az egész zenei stílusra nézve.

„James Brown mögött, a zenekara előtt állni nagyon rémes volt. Néha úgy gondoltam, inkább jegyet kellett volna venni a műsorra. (...) Ha valaki későn szállt be, (James) felcsettintett a páholyba, ahol volt egy embere ceruzával, és írta: 5 dollár, 10 dollár, amit levont az illető gázsijából. Ha nem volt fényes a cipőd, vagy ráncos volt az öltönyöd, bármi ilyesmi volt – megszívtad. Nekem nem volt sok ilyen, de volt néhány fickó – hihetetlen volt –, akik a hét végére 50 is dollárt elbuktak. Nagyon kényes volt a megjelenésre, ami egy jó dolog.” – Alfred „Pee Wee” Ellis

A „klasszikus” funk további neves képviselői: Sly Stone, Kool & The Gang, Earth, Wind & Fire, Tower Of Power, Maceo Parker, Stevie Wonder, Prince stb.

A funk elterjedése és népszerűsége folytán természetesen megjelentek a különféle irányzatok, mint pl. a funk-rock, a funk-jazz, a funk-metal, a psychedelic funk, az electro funk vagy a punk funk. Ezek valamelyikébe sorolhatók a következő ismert zenészek és formációk, akiknek a műveiben szintén felfedezhetők a funk elemei: Jimi Hendrix, Frank Zappa, David Bowie, Red Hot Chili Peppers, Jamiroquai.

A szóban forgó stílus gyakran kölcsönzött elemeket a swingből vagy a bebopból is. A funk és a jazz ötvözetéből egészen a ’60-as évektől kezdve napjainkig számos művész alkotott maradandót, többek között: Herbie Hancock, The Crusaders, Nils Landgren, Hiram Bullock, Marcus Miller, Victor Wooten...

„A funk egy olyan zene, amely táncra késztet. Hogy az ütemre mozgassam az öreg, svéd testem. A funk a groove ereje. A funk édes. Könny. Szerelem. A funk egy életstílus. A vérünkben van. És jó buli is egyben.” – Nils Landgren

Irodalomjegyzék:
Funkblog, Wikipedia.org