A fergeteges tehetségű Richard Bonát élőben már sok helyen, sokféle formációban volt szerencsém megtekinteni az elmúlt hat év során. A Toto Bona Lokua projekt talán minden eddigieknél újabb élményeket és ha lehet, még izgalmasabb szórakozást nyújtott 2008. július 27-én, a veszprémi vár által nyújtott csodálatos szabadtéri helyszínen. Véleményem szerint az sem csalódott, aki a lemez anyagára számított, és az sem, aki valami egészen másra...

A színültig megtelt Szentháromság téren először sejtelmes szintetizátor szólamok csendültek fel, majd dinamikus folytatás következett. Rögtön bele a közepébe! Az első három nótát a 2004-ben kiadott trió lemezükről egymásba fűzve játszotta a zenekar. Új köntösben hallhattuk a Where I Came From, a Kwalelo és a Flutes című dalokat, fúziós betétekkel kiegészülve. A legelső szerzeményben a higanymozgású, kislányos hangú dalszerző-muzsikus, Gerald Toto énekelt, Richard Bona és Lokua Kanza háttérvokáloztak. A lassabb tempó után jött a „füttyös”, vérbeli Bona-nóta, amely egy keleties hatású, dúdolós outróban ért véget. A harmonika-hangszínen játszott basszusgitár bevezetőt követően ízes latin jazz szólalt meg, ismét Gerald Toto sokoldalú zeneszerzői képességeit bizonyítva. A dal során a francia multiinstrumentalista, Patrick Goraguer közel ötperces zongoraszólóját élvezhettük, majd Bona villámgyors, effektes basszerszólót adott elő öthúros Fodera Imperialján (tőle tudom, hogy az övé! :)

A martinique-i Totót, a kameruni Bonát és a kongói Kanzát nemcsak Párizs, a változatos zenei stílusok (folk, soul, funk, reggae, afro beat, jazz), hanem a határtalan humor is összeköti. Ezt tapasztalhattuk a zenekar bemutatása során is, amikor Bona a város gyönyörűségét méltatta, illetve Kanza meghatódottságában tett vicces utalásokat hét hetes turnéjuk utolsó közös fellépésére. A „Goulash Master”-ként aposztrofált Bona azt is elmesélte, hogy mindenképpen feltett szándéka, hogy másik két társával is megkóstoltassa kedvenc levesét. A „sexy band” két másik tagja ismerős volt már korábbról: a kubai Ernesto Simpson dobos, továbbá a holland/suriname-i Etienne „ATN” Stadwijk billentyűs, akiről a délutáni beálláskor kiderült, hogy fantasztikus hangja van és ő az együttes egyik hangtechnikusa is. Minden bizonnyal a zenekarnál felvételi követelmény lehetett a raszta hajviselet, mivel még a kopasz Patricknak is jutott egy fonott tincs... :)


A folytatásban a Toto Bona Lokua CD-n nem szereplő Shadow Dancer című Kanza-sláger következett, amely egy nagyon hangulatos pop-nóta. A szerző angol és francia nyelven felváltva adta elő, közben akusztikus gitáron kísérve magát, a kigyúrt ATN-től pedig egy fantasztikus billentyű-imprót hallhattunk. Ezután kedvenc számom következett Bona Tiki albumáról, a Dipama, amelyben ezúttal sajnos sem Mike Stern, sem Vinnie Colaiuta nem zenélt, azonban így is nagyszerűen szólt. A karibi Gerald Toto egyszemélyes show-ja előtt olyan furcsán és félénken beszélt, hogy azóta sem tudok rájönni, hogy csak poénkodott, vagy teljesen komolyan gondolta. Mindenesetre az akusztikus gitáron előadott angol nyelvű dal nagyot ütött. A veszprémi közönség egy emberként énekelte, hogy „Chocolate Cake With Cream And Raspberries”... A kedves kis éneket Toto már-már az őrületig fokozta. A következő egyéni fellépő Kanza volt, akinek székét Bona udvariasan vitte utána a színpadra. A lingala nyelven íródott dal a Wapi Yo címet viselte, amely magyarul azt jelenti: „Hol vagytok?”. „De én tudom, hogy ott vagytok!” - válaszolta saját felvetésére kedvesen. A csodaszép hangszínnel és gitárjátékkal előadott kompozíció valósággal elbűvölt mindenkit. Richard bármiből tud viccet fabrikálni, így amikor visszatért, a „csokitorta krémmel és málnával” sort át is költötte a neki sokkal szimpatikusabban hangzó: „gulyásleves krémmel és málnával”-ra. ;) Kis tanakodás után a Ghana Blues-nak ugrottak neki a fiúk, amely közös anyaguk legelső száma, s amit Bona már két évvel ezelőtt egymás után két alkalommal is előadott fináléként az A38-on. Richard Bona szerint Lokua Kanza nagy hastáncos hírében áll és még az ingét is képes levenni a műsor kedvéért. :) A Freedom-ot korábban még nem hallhattuk, amely Lokua húzós, soulos dala, s úgy hatott, akár egy Stevie Wonder-örökzöld. A tíz perces jammelés végén Gerald már extázisban pörögve őrjöngött, azt követően beindult a Trains, a Steps Ahead egyik legismertebb nótájának részlete, majd a zenészek elköszöntek és lemenetek a színpadról. A másfél órás buli után azonban senki sem hitte, hogy itt vége szakad az előadás.

Hamarosan jöttek sorra a ráadások: „Az igazi koncert csak most kezdődik!” - kiáltotta Bona, aki a Lisanga dallamaira mindenkit felállított a helyéről, és táncra buzdította az amúgy is lelkes nagyérdeműt. A hangulat összehasonlíthatatlanul felszabadultabb volt a három évvel ezelőtti veszprémi koncerthez képest. Most mindenki együtt ropta és torkaszakadtából énekelte a refrént! Az afrikai törzsi kórus-részt Ernesto dobszólója szakította félbe, majd lazán folytatódott a dal tovább. Második bónuszként a Te Dikalo-t hallhattuk. Felejthetetlen feeling volt! Számomra egyedül a Na Ye előadása hiányzott, amely egy tipikus Toto Bona Lokua-dal, de aznap este sajnos kimaradt a repertoárból... Nem baj, jött helyette altatóként az érzéki Balakatun, amelynek végére a két másik jóbarát is megérkezett, és közösen fejezték be a nagyszerűen sikerült estet.


Summa summarum: nagy szerencsénkre az időjárás kellemes maradt, a barokk helyszín gyönyörű volt, a három művész között a szerepek nagyon jól kerültek leosztásra, a publikum egy másodpercre sem unatkozott, és az igazi örömzene ez esetben a tömeges röhögőgörcsöt is jelentette. Szívből remélem, hogy láthatjuk/hallhatjuk őket valamikor még így együtt!

A banda:

Gerald Toto - gitár & ének
Richard Bona - basszusgitár & ének
Lokua Kanza - gitár & ének
Patrick Goraguer - billentyűk & ütőhangszerek
Etienne Stadwijk - billentyűk & háttérvokál
Ernesto Simpson - dob

A repertoár:

1. Where I Came From
2. Kwalelo
3. Flutes
4. Shadow Dancer
5. Dipama
6. Chocolate Cake With Cream And Raspberries
7. Wapi Yo
8. Ghana Blues
9. Freedom / Trains
Ráadások:
10. Lisanga
11. Te Dikalo
12. Balakatun


Fotók: (c) nAndra, Orsi & Greg

Köszönet nAndrának és Orsinak a koncertfotókért!