2008. július 4-én lépett fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Pat Metheny (gitár), Christian McBride (bőgő) és Antonio Sanchez (dob), ahol legújabb lemezük, a Day Trip anyagát és még sok más szerzeményt adtak elő a hazai közönségnek. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, mivel minden előrejelzés esőt mondott a pénteki napra... Szerencsére nem lett igazuk, és egy nagyon szép nyári estén át élvezhettük a trió hangulatos muzsikáját.

A tökéletességre való törekvés mindig is jellemző volt Metheny-re, aki a show előtt már kb. két órával érkezett a helyszínre és egyből a színpadra sietett, ahol közel egy órán át gyakorolt magában. Többek között, ekkor csendült fel a The Birds And The Bees című Zoller Attila-kompozíció is. A zenésztársak csak egy óra múlva követték őt, és együtt megtartották a kötelező beállást.


A szabadtéri színpad nézőtere csaknem színültig megtelt, amikor este 8 óra előtt pár perccel Pat egy szál akusztikus gitárral a kezében leült és elkezdett játszani. Három nótát adott elő, először bariton gitárján a Make Peace-t, majd egy nylon-húroson az Unrequitedet, később a 42 húros (!) Pikassoján a The Sound Of Watert. A negyedik szerzeményre, a So May It Secretly Beginre állt össze a trió formáció, teljes fényében és pompájában. Metheny a koncert kezdete után kb. egy óra múlva szólalt meg először, azt is magyarul és félénken kezdte: „Köszönöm!”. Elmondta, hogy saját generációjuk két legnagyszerűbb muzsikusával zenél most együtt, illetve szintén az időjárást dicsérte, mivel a legutóbbi alkalommal, amikor ugyanitt léptek fel, ő annyira fázott a színpadon, mint még soha életében... „Volt vagy 20 fok!” – tette hozzá, valószínűleg nem túl jó közelítéssel. :) A zenekarvezető öt különböző hangszeren játszott a több mint két órás koncert alatt, és hangról hangra mindegyiket úgy szólaltatta meg, hogy az mindig az utánozhatatlan stílusát és soundját tükrözte. A When We Were Free-ben például előkerült a jellegzetes Roland gitár-szintetizátor hangszín is. Pat Metheny olykor egy igazi kőkemény virtuóz, de ha kell, ellágyul és előveszi lírai énjét. Játéka és szerzői képességei a legnagyobbak közé emelik a végtelenül szerény művészt, aki már 30 éve hódol a nagybetűs zenének a világ széles nyilvánossága előtt.

A kísérő ritmusszekció rengeteget produkálta magát, szinte minden szerzeményben kaptak szólózási lehetőséget, közös játékuk fergeteges zenei összeszokottságról és lelki közösségről árulkodott. Két olyan momentuma is volt a koncertnek, amikor először Pat és Antonio, majd Pat és Christian adtak elő egy-egy duettet. Metheny váratlanul azt találta mondani Sancheznek, hogy játsszák el a 80/81 című szerzeményt, amelyet már igen régen nem adtak elő. A dobos erre nagyot nézett, mint akinek fogalma sincs, hogy a főnök éppen mire gondol. Volt is derültség rögtön, persze végül gond nélkül lenyomták a legendás számot. Antonio Sanchez Yamaha szerkón játszott és természetesen hozta a formáját, azaz dobos és ütőhangszeres is volt egy személyben. A mexikói zenész hihetetlen ritmusérzéke, technikai tudása és intuitív játékmódja ámulatba ejtette a rajongókat. Néhány szerzeményben előszeretettel használta tipikus láb cow-belljét is. Christian McBride olyan természetességgel és lazasággal bőgőzött, mintha annak idején hangszerével kezében jött volna a világra. Olykor vonót is használt, amely klasszikus magasságokba emelte előadását. Messze a legtöbb dob és bőgő virgázást az utolsó előtti, Lone Jack című nótában élvezhettük. A repertoár rendkívül szélesnek bizonyult a legutóbbi trió anyagon túl: a kezdeti időktől, a Pat Metheny Groupon át egészen az Ornette Colemannal vagy Brad Mehldauval alkotott művekig, felcsendült sok minden. Számomra azonban hiányzott néhány – egyébként ezen a turnén gyakran játszott – új és meghatározó szerzemény, mint pl. a Calvin’s Keys, az Is This America? vagy a The Red One. Két perces tapsvihart követően jött az egyetlen ráadás, a lemezen még soha meg nem jelent Double Guatemala, amely egy húzós rock-téma, ahol Chris fretless basszusgitárján megmutatta, hogy nemcsak akusztikus téren van ott a csúcson.


Összességében, a Pat Metheny Trio koncertje igazán kellemes kikapcsolódást és professzionális produkciót nyújtott fővárosunk zöld szívében. A koncert rövidebb volt, mint a megszokott közel három órás Pat Metheny Group előadások, ahol gyakran három-négy ráadás is elhangzik. Mindez persze betudható volt a trió felállásnak, amelyben egyedül Metheny nem pihent egyetlen percet sem. Amikor két dal között néha kicsit hosszabb időre megállt, akkor is a közönséghez beszélt. Hihetetlen a kitartása!


A helyszínen különféle ajándéktárgyak mellett már megvásárolható volt a trió legújabb albuma, a Tokyo Day Trip című koncertlemezt, amelyet címéhez hűen Japánban (még 2004-ben, azaz a stúdióalbum felvételeinek megkezdése előtt) rögzítettek. Az élő felvételen öt, korábban ki nem adott szerzeményt hallgathatunk meg. Igazi csemege a Metheny-rajongóknak!

A banda:

Pat Metheny - gitár
Christian McBride - nagybőgő & basszusgitár
Antonio Sanchez - dob

A repertoár:

1. Make Peace
2. Unrequited
3. The Sound Of Water
4. So May It Secretly Begin
5. Day Trip
6. H & H
7. Bright Size Life
8. Always And Forever
9. Police People
10. When We Were Free
11. Find Me In Your Dreams
12. 80/81
13. My Romance
14. Lone Jack
Ráadás:
15. Double Guatemala

Fotók: (c) endre www.zene.hu & Greg

Köszönet Endrének és a Zene.hu-nak a koncertfotókért!