„Eljátszom, aztán később majd megmondom, hogy mi az.” – Miles Davis

Attis barátom egyik korábbi kommentjében tette fel a címben szereplő kérdést. Nos, igen nehéz erre válaszolni! Valószínűleg száz embert megkérdezve, száz különböző megoldást kapnánk.

Rákeresve a Google magyar oldalán néhány könnyűzenei stílusra, a találati számok érdekes eredményt hoznak (főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy majdnem minden irányzat angol elnevezése más jelentéssel is bír, kivéve a jazzt).

Találati számok a Google.hu alapján (2008. április 27.):
1. Pop: 520 millió
2. Soul: 281 millió
3. Jazz: 262 millió
4. Beat: 243 millió
5. Hip hop: 233 millió
6. Blues: 208 millió
7. Rock: 185 millió
8. Rap: 184 millió
9. Disco 169 millió
10. Techno: 109 millió

Ennek alapján a jazz egy világszerte ismert és népszerű műfaj. Hogyan alakult ki? Kik voltak rá a legnagyobb hatással? Milyen irányzatai vannak? Ilyen és még számos egyéb kérdés merülhet fel ezzel a különleges muzsikával kapcsolatban. Próbáljuk hát megkeresni a lehetséges válaszokat!

„A jazz az élet, az emberi élet dicsőítése. Az élet teljességét ünnepeli. Annak képtelenségét, esetlegességét, nagyszerűségét. Az értelmét. A benne rejlő szexualitást. A mélységet. És azzal foglalkozik, ami a lényege... a leglényege.” – Wynton Marsalis


1808-ig az atlanti rabszolgakereskedelemmel csaknem fél millió afrikai juttott el az Egyesült Államokba. A rabszolgák főként Nyugat-Afrikából érkeztek, erős törzsi zenei hagyományokkal. 1843-ig a New Orleans-i Congo Square-en minden vasárnap pazar fesztiválokat szerveztek, ahol afrikai táncokat mutattak me dobjátékra. Hasonló összejöveteleket tartottak New Englandben és New Yorkban is. Az afrikai muzsika főleg gyakorlati jellegű, így munkavégzés közben vagy szertartásokkor művelték. A 19. század elején egyre több afrikai zenész tanult meg európai hangszereken játszani, leginkább hegedűn, amellyel az európai tánczenét utánozták cakewalk táncukban. Egy másik hatás azon fekete rabszolgáktól származhat, akik megtanulták az egyházi énekek harmónia stílusait és azokat beépítették saját zenéjükbe, mint spirituálékat. A blues eredete nem került dokumentálásra, de valószínűleg az ilyen spirituálék világi válfaja. Erről árulkodnak az afrikai griotokkal hasonlatos hangszerek és a betöltött zenei-társadalmi funkciók is.

Maga a jazz szó (vagy eleinte „jess”) eredete a modern amerikai angol nyelv egyik legkutatottabb területe. Valószínűleg egy amerikai szlengből ered és szexuális tartalommal bír, bár számos más magyarázata is van. A jazz az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki és máig fenn is maradt.

A jazz gyökerei tehát a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban, valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az afro-amerikai közösségekből indult ki és az 1920-as években vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt/van a többi zenei irányzatra is.

„Azt mondhatjuk, hogy a jazz a szabadság mércéje... A kezdetekkor az Amerikai Egyesült Államokban megfogalmazták a szabadság és függetlenség néhány alapelvét, és a jazz is ezekből jött létre. És e zene annyira szabad, hogy ebben az országban sokak szerint ez az egyetlen tökéletes módja a szabadság kifejezésének.” – Duke Ellington

Az 1910-es években a New Orleans-i dixieland, 1930 és 1940 között a big band szving, a 1940-es évek közepétől a bebop, az 1950-60-as években a különböző latin jazz válfajok, mint például az afro-kubai és a brazil jazz, az 1970-es években a fúziós jazz-rock, majd később az acid jazz voltak a meghatározó stílusok.

Mi az a nu jazz, a free jazz, a cool jazz, a smooth jazz vagy a kortárs jazz? Az internet ingyenes enciklopédiája, a Wikipedia.org több mint 50 féle jazz stílust különböztet meg egymástól, amelynek legtöbbje önálló szócikkben definiálásra kerül.

Az alábbi ábra szemléletesen mutatja be és kombinálja a jazz stílusfejlődését, valamint az arra gyakorolt külső és belső hatásokat.


„Nem vagyok jazz zenész, de elég sok munkát fektettem abba, hogy értsem a jazzt és közös nyelvet találjak azokkal, akik játsszák.” – Sting

A jazzre jellemzőek a blue note-ok (az európai hangnemek hangközeinek módosításából, a leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szűkítéséből született hangok), szinkópák, szving és párhuzamos ritmusok alkalmazása. Az előadók sokszor válaszolgatnak egymás játékára (kérdés felelet) vagy improvizálnak az előadások alatt.

A bármely jazz stílus leírásában egyetlen közös elem van, az improvizáció. Az afro-amerikai zenében ez már a kezdetektől fontos szerepet játszott, mert az ott élő törzsekre nagyon jellemző volt a kihívás és megfelelés kultrája. Az improvizáció formája azonban az idővel folyamatosan változott. A korai népzene és a blues általában egy kérdés-felelet rendszerre épült és az improvizáció vonatkozott a szövegre és a dallamra egyaránt. A dixielandben a zenészek egymás után játszották el a dallamot, miközben a többiek próbáltak „vitatkozni” vele. A szving korszakban a nagyzenekarok már kottából játszottak, azonban sokszor előfordult, hogy játék közben a zenekar egy-egy tagja egy rövid improvizatív szólót adott elő, beleilleszkedve a leírt zene ritmusába. Az improvizáció végül a bebop-ban kapott központi szerepet, ahol az egész zene a kifinomult, improvizált szólókra épül kevésbé ügyelve a dallamra.

„A jazz zene, amit a feketék fedeztek fel – a lelkét, a ritmusát, a frazírját. Bár a korai jazzre hatással volt New Orleansban az európai kultúra is, valamint nagyszerű zenészek a világ minden tájáról hozzádaták saját stílusukat is. De az igazat megvallva, a nagy változtatásokat a jazzben a fekete zenészek valósították meg. (...) Oh, és még valami: a jazz számomra a 20. század legjelentősebb művészeti formája.” – Joe Zawinul

A fúzió – a hibrid zene, amit Miles Davis életre segített – részben azért jött létre, hogy újraegyesítse a jazz és a tánc világát, s újra felépítse mindazt, amit a jazz a rockkal folytatott csatában elveszített. A korai fúziókból születtek emlékezetes zenék, legtöbbjét együttesek csinálták – Herbie Hancock Headhunterse, Tony Williams Lifetime-ja, Chick Corea Return To Forverje, John McLaughlin Mahavishnu Orchestrája –, amelyekben a Davis különféle együtteseiben megfordult zenészek muzsikáltak. Bemutatták a fiataloknak a jazz egyes elemeit, és a fúzió egyesítette a zenészeket a világ minden tájáról. Talán a legünnepeltebb jazzrock-csapat a Weather Report volt, amit két olyan ember alapított, akik játszottak a Bitches Brew lemezen: Wayne Shorter és Joe Zawinul.

„Ha fel kell tenned a kérdést, hogy mi az a jazz, sosem fogod megtudni.” – Louis Armstrong

Irodalomjegyzék:
Allaboutjazz.com, Geoffrey C. Ward & Ken Burns: A jazz története (JLX Kiadó, 2006), Google.hu, Gunther Baumann: Zawinul – Életem a jazz (Aposztróf Kiadó, 2007), Joachim Berendt: The Jazz Book: From Ragtime to Fusion and Beyond (Lawrence Hill Books, 1992), John Szwed: So What – Miles Davis élete (Cartaphilus Könyvkiadó, 2005), Sting: Széttört zene (Európa Könyvkiadó, 2004), Wikipedia.org

És Számodra mit jelent a jazz?