A 24 éves bőgős-énekes-zeneszerző, Esperanza Spalding mindenképpen figyelemre méltó jelenség. Keresztneve spanyolul „reményt” jelent, ennél találóbb névválasztás nem is juthatott volna neki. A Portlandben, Oregon államban született kislányt édesanyja egyedül nevelte fel, s zenei taníttatása már igen korán elkezdődött. Esperanza először hegedűn, oboán és klarinéton tanult, majd a középiskola zenetermében egy véletlen folytán találkozott a nagybőgővel. 15 évesen egy helyi blues klub veteránokból álló zenekarában muzsikált, elmondása szerint, akkor még csak egyetlen basszus futamot ismerve. Egy év múlva már hat-hét formációban lépett fel Portland-környékén, többek között két szeptettben, egy trióban, illetve egy Noise For Pretend nevezetű fúziós bandában.


A Portland State University-n főiskolai diplomát szerzett bőgő szakon, majd felvételt nyert a Berklee College of Music-ra. Esperanza pénz, szálláshely és önbizalom nékül vágott neki a bostoni iskolai éveknek. Barátai titokban jótékonysági koncertet szerveztek neki és ezer dollárt gyűjtöttek össze, hogy megkezdhesse tanulmányait. A törékeny, vékony lány a nehéz hangszerét nap mint nap 3 kilométert volt kénytelen oda-vissza cipelni a városban. Jelenlegi bőgőjét, egy kétszáz éves, 3/4-es méretű francia készítésű hangszert Portugáliában vásárolta és anyja kölcsönből finanszírozta a felújíttatását. Mindössze 20 évesen már órákat adott a neves iskolában. Az intézmény alelnöke, a vibrafonos Gary Burton így nyilatkozott róla öt évvel ezelőtt:

„Nagyszerű a ritmusérzéke, magabiztosan játssza kottából a legbonyolultabb szerzeményeket, és vidám személyiségét mindenbe beleszövi, amit éppen előad. Sikeres karrier előtte áll a közeljövőben.” – Gary Burton

A művésznő első szólóalbuma, a trió formációban rögzített Junjo, amely a spanyol Ayva Music kiadó gondozásában jelent meg 2006-ban. A két kubai kísérőzenész közreműködésével, Francisco Mela dobossal és Aruán Ortiz zongoristával előadott standardek között szerepel saját szerzemény is, valamint az angolon kívül spanyol és portugál nyelveken előadott dalok, többek között az 5/4-ben játszott Body And Soul. Idén májusban Spalding a Heads Upnál debütált, Esperanza címet viselő CD már sokkal inkább az egyéni hangzás- és stíluskeresésről szól, világklasszis zenészek közreműködésével. Az anyag tulajdonképpen egy önarckép.



„Egészen biztos vagyok abban, hogy a lehető legjobb lemezt sikerült elkészítenem, és az is biztos, hogy mindez csak a kezdet. Sok mindenről szólnak ezek a dalok, rengeteg a szín bennük, és az egyetlen konzisztens dolog az albumon én vagyok. (...) Ezáltal olyan közel lehet jutni hozzám, amennyire csak lehetséges.” – Esperanza Spalding

Esperanza Ron Cartert és Dave Hollandet tekinti legnagyobb zenei példaképeinek, és többek között játszott élőben vagy lemezen a következő előadókkal: Patti Austin, Pat Metheny, Joe Lovano, Herbie Hancock, Stanley Clarke, Teri-Lynn Carrington, Michel Camilo, Horacio „El Negro” Hernandez, Donald Harrison Jr.


Esperanza Spalding üde színfoltja a modern akusztikus jazz világának. Magas és csengő énekhangját stílusosan mély és virtuóz bőgő futamokkal egészíti ki, jellemző rá a scat és a finom groove-ok ötletes kombinálása. Kellemes, könnyed és egyedi hangzása mindenképpen izgalmas jelenséggé teszi a fiatal előadót. Spalding kisasszony 2007 márciusra tervezett A38-beli koncertje sajnos az utolsó pillanatban meghiúsult, azonban reméljük, hogy hamarosan megcsodálhatjuk őt hazánkban élőben is!

Egyik kedvenc számom az új albumról, amelynek címe Precious: