GregJazzBlog

Hírek, érdekességek, CD- és DVD-ajánlók, valamint koncert-beharangozók és beszámolók elsősorban a tengerentúli kortárs fúziós jazz világából.

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

4th dimension (1) adam deitch (1) ahmad jamal (2) al di meola (2) al jarreau (3) andy narell (2) anna maria jopek (2) bb king (1) béla fleck (2) béla fleck & the flecktones (2) billy cobham (3) bill evans (2) bill frisell (2) bill frisell trio (1) biréli lagréne (2) bob james (1) borlai gergő (3) brad mehldau trio (1) branford marsalis (2) branford marsalis quartet (2) brian bromberg (1) candy dulfer (3) cassandra wilson (1) charlie haden (2) charnett moffett (1) chick corea (9) christian mcbride (1) chris botti (3) chris potter (1) chuck loeb (1) cotton club singers (1) dave holland (1) dave holland sextet (1) dave koz (2) david sancious (1) diana krall (3) dominic miller (4) duke ellington (1) elek istván (1) esbjörn svensson (1) esbjörn svensson trio (1) esperanza spalding (4) etienne mbappé (4) five peace band (4) fourplay (2) frank zappa (1) freddie hubbard (1) freddy cole (1) gary burton (1) gary peacock (1) gary willis (1) george benson (3) george duke (2) george gershwin (1) gerald toto (1) gereben zita (1) hajdu klára (1) harcsa veronika (1) harry connick jr (4) herbie hancock (6) hilary james (1) hiram bullock (2) horgas eszter (1) incognito (1) jack dejohnette (3) jaco pastorius (1) james brown (1) james taylor (1) jamie cullum (3) jan garbarek group (5) jazz at lincoln center orchestra (1) jeff lorber (1) jim hall (1) joe lovano (1) joe sample (3) joe zawinul (5) john mclaughlin (5) john patitucci (1) john patitucci trio (1) john scofield (4) jonathan butler (2) joshua redman (3) kaltenecker zsolt (2) keith jarrett (3) keith jarrett trio (1) kenny g (2) kenny garrett (2) kenny kirkland (1) kevin kastning (1) kirk covington (1) krantz carlock lefebvre (1) kurt elling (1) lars danielsson (1) lars danielsson quartet (1) lenny white (2) leszek mozdzer (2) lionel loueke (3) living colour (1) lokua kanza (1) louis armstrong (1) maceo parker (2) manu katché (3) marcus miller (7) marc copland (1) mccoy tyner (1) medeski martin & wood (2) mezzoforte (2) michael brecker (1) michael bublé (2) micheller myrtill (1) michel camilo trio (1) mike stern (7) mike stern band (6) miles davis (5) miroslav vitous (1) msmw (1) nils landgren (3) nils landgren funk unit (2) norah jones (2) oregon (3) oscar peterson (1) paolo vinaccia (1) pat metheny (3) pat metheny trio (3) paul jackson jr (1) piety street band (2) ralph towner (1) randy brecker (2) randy crawford (2) raul midón (1) rebekka bakken (1) return to forever (3) richard bona (23) robben ford (2) ron carter (1) roy hargrove big band (1) salif keita (1) scott kinsey band (1) smv (6) snétberger ferenc (3) sonny rollins (1) soul bop band (1) soul insiders (1) spyro gyra (4) stanley clarke (7) steve gadd (1) steve lukather (1) steve vai (1) sting (6) szabó gábor (1) szabó sándor (1) take 6 (2) tal wilkenfeld (2) the crusaders (2) the derek trucks band (1) the manhattan transfer (1) the police (1) the rippingtons (1) the stanley clarke trio (1) the syndicate (1) the zawinul syndicate (2) tomasz stanko quintet (1) tommy emmanuel (1) toto bona lokua (2) tower of power (1) uehara hiromi (1) victor bailey (1) victor bailey group (2) victor wooten (7) victor wooten band (2) viktoria tolstoy (2) vinnie colaiuta (4) wayne shorter quartet (2) weather report (1) wynton marsalis (5) yellowjackets (4) zakir hussain (1) Címkefelhő

Emlékezés: Joe Zawinul (1932-2007)

2008.09.14. 23:30 :: GregJazz

Josef Erich Zawinul 1932. július 7-én született Bécsben. Az osztrák-magyar-roma származású billentyűs-zeneszerző a fúziós jazz egyik legmeghatározóbb alakja volt. A sors furcsa fintora, hogy a közel ötven évig az USA-ban élő (de mindig is osztrák állampolgár) muzsikus tavaly augusztusban, az ausztriai güssingi koncertjét követően kórházba került, és 2007. szeptember 11-én hunyt el szülővárosában.

„A tehetség az embert hálásnak és nem büszkének kell, hogy tegye. A tehetség mellett dolgozni kell. (...) Számomra a zene mindig természetes dolog volt. Olyan magától értetődő valami, mint a lélegzetvétel.”Joe Zawinul

Joe Zawinul 1
Zawinul szülei nagyon muzikális munkásemberek voltak. Josef ikertestvére, Erich három és fél éves korában egy betegség következtében meghalt. A kis Joe öt évesen fogott először hangszert a kezében, egy tangóharmonikát, amelyet nagyapjától kapott. Már akkor is az foglalkoztatta a legjobban, hogy hogyan tudja megváltoztatni a megszokott hangzást. Hallomás után gyakorlatilag bármit képes volt eljátszani, abszolút hallással rendelkezett. Zawinul a bécsi konzervatóriumban kezdett klasszikus zenét tanulni. Anyja még egy állást vállalt és napi 16 órát dolgozott, hogy megvegyen fiának otthonra egy igazi hangversenyzongorát, de azt sem érezte igazán magáénak, mivel az is csak egy fajta hangzással rendelkezett. Harmadik hangszere a hegedű volt, amelyet szintén nem kedvelt, kötelező gyakorlásainak a violinnal történt „véletlen” kis baleset vetett véget. Az iskolából végül kirúgták, mert nem járt be az órákra. A második világháború szörnyűségeit gyermekként átélő Joe, később az amerikai zenébe vetette bele magát hatalmas rajongással. 1949-ben egyik tanára benevezte a genfi zongoraversenyre, ahol kitűnő esélyekkel indult volna, azonban ő nem vett részt rajta, inkább egy country zenét játszó hillbilly bandával kezdett turnézni Ausztriában, majd az Austrian All Stars, illetve a Fatty George Band tagja lett.

„A jazzhez sokkal okosabbnak kell lenni, mint a rockhoz. Egész életemben jazz zenész akartam lenni.”Joe Zawinul

Joe Zawinul 2Zawinult a jazz kezdte el leginkább foglalkoztatni, s Ausztria nem jelentett számára további lehetőséget, így megpályázta a Downbeat magazinban olvasott bostoni Berklee College of Music ösztöndíjáról szóló kiírást, amelyet sikeresen el is nyert. 1959 januárjában, mindössze 800 dollárral a zsebében, hajóval érkezett New Yorkba, ahol még az első este ellátogatott a Broadway-en található híres jazzklubba, a Birdlandbe. Később ott ismerkedett meg feleségével, az első fekete Playboy-modellel, Maxine-nal, és egyik legnevesebb zenésztársával, Miles Davis-szel is. A Berklee-n mindössze két hetet tanult, mert Ella Fitzgerald zenekarával koncertkörútra indult. A későbbiekben, többek között a trombitás Maynard Fergusonnal, a dobos Art Blakey-vel, a blues énekesnő Dinah Washingtonnal, valamint a szaxofonos Cannonball Adderley-vel játszott együtt. Ekkoriban Zawinult, mint „Joe Vienná”-t ismerte a publikum. 1966-ban megírta azt a darabot, ami meghozta számára a világsikert, a Mercy, Mercy, Mercy-t, mely a Billboard slágerlista 11. helyéig jutott és több millió kislemezt adtak el belőle. Innentől kezdve már családjával nem élt szegénységben. Zawinul ekkor már elektromos zongorákat is használt, Fender Rhodes-ot és Wurliztert. 1969-ben Miles Davis többszöri megkeresésére végül elvállalta a közös munkát, nevezetesen az In A Silent Way című lemez felvételein való közreműködést. A dobos Tony Willams, a gitáros John McLaughlin, a bőgős Dave Holland, a másik két billentyűs Herbie Hancock és Chick Corea voltak. 

„Ő az a fehér jazz zenész, akinek játéka a jellegzetes fekete zeni stílushoz a legjobban közelít. (...) Joe Zawinult a Cannonball Adderely Band zongoristájaként hallottam az elektromos zongoráján játszani és imádtam a hangzását. Ebben rejlett a jövőm.”Miles Davis

Joe Zawinul 3
Az In A Silent Way stúdió munkálatai 1969 februárjában kezdődtek meg, amelynek címadó dala, egy gyönyörű Zawinul-ballada lett. A következő Davis-album, az 1970-es Bitches Brew jelentette a hangzás forradalmát. A rockos ritmus és az elektronika a jazz stíluseszközei közé kerültek. A fúziós korszak megkezdődött. A lemezt egy nappal Jimi Hendrix Woodstock-beli sikere után kezdték el rögzíteni. A dupla album első száma szintén Joe szerzeménye, a Pharaoh's Dance volt. A Miles Davistől kapott turnéajánlatot azonban ismét visszautasította (Davis-szel egy színpadon először és utoljára a trombitás halála előtt nem sokkal, 1991-ben lépett fel Párizsban). Az Amerikában eltelt első tíz év alatt Joe Zawinul háromgyermekes apa lett, és az egykori zöldfülű zenészből az egyik legkeresettebb jazz zongoristává vált. Legelső, Zawinul címet viselő szólóalbuma 1971-ben jelent meg, melynek anyagát Bécsben írta, amikor családjával ott tartózkodott. Maga Zawinul inkább visszapillantásként jellemzi a lemezt, bár az albumon már szerepelt Joe későbbi, meghatározó zenésztársa és barátja, Wayne Shorter szaxofonos is. Nem sokkal később együtt hozták létre a Weather Report nevű, világhírű jazz-rock formációt.

Wayne, Miroslav Vitous és én akkoriban naponta találkoztunk a lakásomon New Yorkban, a 104. utca és a West End sugárút sarkán. (...) Egyszer azt kérdeztem tőlük: 'Újfajta zenét akarunk játszani. Mi az, amit az emberek naponta meghallgatnak, és sosem ugyanaz, állandóan változik?' Ekkor szólt Wayne: 'Weather Report.' Két-három kupica szilvapálinkával koccintottunk és elmentünk a Wienerwald étterembe. (...) Ott ünnepeltük meg a Weather Report névadóját - bécsi sült csirkével.”Joe Zawinul

Weather ReportAz 1971-ben alakult zenekar az első albumával még nem aratott kirobbanó sikert. Egy évre rá, a szintén bécsi zongorista és zeneszerző, Friedrich Gulda segítségével, közösen indultak koncertkörútra Dél-Amerikába. Azonban New Yorkba visszatérve volt úgy, hogy csak 14 ember volt kíváncsi rájuk egy jazz klubban. Zawinul és Shorter jelentette az állandóságot, a basszisták, a dobosok és az ütőhangszeresek azonban nagyon gyakran cserélődtek. Akadt olyan dobosuk, aki később börtönőr lett, volt aki pedig idegsebész. Miamiban egy fellépést követően egy rajongó lépett oda Zawinulhoz, és a következőket mondta: „Mr. Zawinul, szeretem a zenéjét, még ha ma nem is volt olyan jó a show, de Ön nagy zenész. Egyébként III. John Francis Pastorius-nak hívnak és a világ legjobb basszistája vagyok.”. Mivel Joe aznap nem volt jó kedvében, csúnyán elküldte a fiatal zenészt. De Pastorius nem adta fel, állandóan leveleket küldözgetett Zawinulnak, s végül 1975 júliusában, Tony Williams ötletére meginvitálták Jacot a Cannon Ball című nóta lemezfelvételére. Kezdetben a bandatagok azonos véleménnyel voltak róla: „Figyeljetek, ilyen fazonnal nem léphetünk színpadra!”. Ugyanebben az évben kezdődtek meg a Weather Report igazi nagy turnéi, amikor is Carlos Santanával, az Earth, Wind & Fire-rel, B. B. Kinggel és Frank Zappával is adtak dupla koncerteket. Az 1976-ban megjelent Black Market és az 1977-es Heavy Weather lemezeken már Jaco Pastorius is közreműködött, s ez egybevágott az együttes igazi áttörésének időszakával.

Jaco nyomot hagyott a világban. Mind a mai napig. Egy géniusz volt.” Joe Zawinul

A Heavy Weatherből abban az időben csak az USA-ban 500 ezer példány kelt el. Zawinul szerzeménye, a Birdland lett minden idők legnagyobb jazz slágere, s három évtized alatt három Grammy-díjat nyert. „A valaha írt legsikeresebb darabom a Birdland. És egyúttal a legnehezebb darab, amit valaha játszottam.” Jaco javaslatára került be a Weather Reportba Peter Erskine dobos és Bobby Thomas, Jr. ütőhangszeres is. 1982-ben az ismételten Weather Report-nak keresztelt albumot Zawinul és Shorter már lezárásnak szánta. Végül Pastorius idáig maradt a bandával, s 15 lemezből 6-on játszott és alkotott maradandót. Azonban a következő esztendőben hamar összeállt egy új formáció, két ifjú tehetséggel: Omar Hakim dobossal és Victor Bailey basszusgitárossal kiegészülve. Ebben a felállásban készült el a zenekar utolsó négy albuma: a Procession, a Domino Theory, a Sportin' Life és a This Is This!. Két vezető. Hét basszista. Tizennégy dobos és ütőhangszeres. 15 év és 15 lemez. Ezt volt a Weather Report.

„Nincs még egy olyan zenész a világon, akit jobban tisztelnék mint Wayne-t, de a szívem mélyén nem akarom a régi bandát új felállásban látni, mert ma már zeneileg sokkal szabadabb vagyok.” Joe Zawinul

Joe Zawinul signature
Joe „Pepe” Zawinul
ezután életre hívta a Weather Update-et, amelyben Victor Bailey, Peter Erskine és Bobby Thomas Jr. is játszott, s Wayne Shorter helyét a gitáros Steve Khan foglalta el. 1987-ben pedig létrejött a Zawinul Syndicate, amelyről az alapító így vélekedett: „Egy nagy zenész-családot akartam alapítani, amelynek tagjai nemcsak a színpadon, hanem a magánéletükben is szorosan kötődnek egymáshoz.”. Az új zenekarral a mester 1988 és 2005 között három stúdiólemezt és két koncertalbumot jelentett meg, amelyeken zseniálisan ötvözte az európai, amerikai, ázsiai és afrikai zenei stílusokat. ZawinulSyndicate-ben fedezte fel a világnak a két fantasztikus tehetségű kameruni énekes-basszusgitárost, Richard Bonát és Etienne Mbappét is, akik Joe szerint mindketten a ma élő legjobb zenészek közé tartoznak.

„De mi a világzene? A lemezen az én zeném hallható, amelyre a világ történései rányomták a bélyegüket. Az első zenekar, amelynek zenéjét teljesen egyedülálló karakter jellemzett, a Weather Report volt.” Joe Zawinul

Joe a szintetizátorok nagy imádója volt, kedvenc zenészének Duke Ellingtont tartotta, a boksz nagy rajongója és művelője volt, valamint jellegzetes kötött fejfedőit mindig a feleségétől kapta. 1994-ben Joe és Maxine 22 év kaliforniai élet után 4 évre ismét New Yorkba költöztek, majd vissza Malibuba. Joe legnagyobb fia, Anthony nemzetközi szintű távolugró volt, majd filmesként dolgozott Milánóban. Erich-ből bécsi koncertszervező, Ivanból pedig apja egyetlen alkalmazottja, hangmérnök és producer lett. 1996-ban a Philips-nél megjelent Zawinul The Stories Of The Danube című szimfóniája, amelyben egy sor rövid történetet mesélt el a tájról, az emberekről és a Duna mentének történelméről. A darabot Josef két nap alatt improvizálta, majd három hónapig hangszerelte nagyzenekari művé. A Duna-szimfóniát először élőben 1993-ban Linzben adták elő, csak később rögzítették stúdióban hanghordozóra.

„Szívesen írnék a Bécsi Filharmonikusok számára. Nagyon jól tudom, hogy a Filharmonikusok remekül játsszák Beethovent és Mozartot, az olyan nekik, mint az ABC, de megnézném, hogy az én zenémet is tudják-e játszani egy olyan műben, mint a Duna-szimfónia.” Joe Zawinul

Wayne Shorter & Joe Zawinul
Zawinul
a '90-es évektől kezdve számos alkalommal járt Magyarországon a Zawinul Syndicate formációjával, többek között a Petőfi Csarnokban, a New Orleans Klubban, a Millenárison és Körmenden. Több mint negyven éven át szeretett felesége, Maxine Zawinul 2007. július 26-án hunyt el. Joe Zawinul 2007. augusztus 1-én adott koncertet Veszprémben, ahol a következő nap fellépőjével, Wayne Shorterrel utoljára szerepeltek együtt közös színpadon. Két nappal később, élete utolsó koncertjét Ausztriában adta. Pár napra rá egy igen ritka és súlyos bőrrák típus miatt kórházba került, és 2007. szeptember 11-én hajnalban meghalt. Napra pontosan húsz évre rá, hogy Jaco Pastorius egy utcai verekedést követően kómába került, és később életét vesztette.

„Joe Zawinul becsületes ember volt, aki nem félt újat alkotni és attól sem, hogy kinyissa a száját. A sírkövemre felírhatják: Becsületes ember volt.” Joe Zawinul

Joe Zawinul funeral
Irodalomjegyzék:
Gunther Baumann: Zawinul – Életem a jazz (Aposztróf Kiadó, 2007), Wikipedia.com

3 komment

Címkék: joe zawinul

A bejegyzés trackback címe:

https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr43662531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.09.28. 21:15:02

Két hét kihagyás után újra itt vagyok a fedélzeten! Hamarosan kezdődik az őszi koncert-szezon, úgyhogy téma is lesz bőven... :)) Várok újra mindenkit szeretettel!

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.10.01. 19:40:06

Ami a cikkből kimaradt:
Zawinul zenei örökségét egykori remek zenekara viszi tovább, a The Syndicate. Továbbá ajánlom szíves figyelmetekbe az ex-Tribal Tech billentyűsének, Scott Kinsey-nek a munkáit, aki korábban Zawinul producereként is dolgozott!

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2008.10.12. 23:04:09

Hm... I got it from my pianist Joe Zawinul, who wrote this tune, it's called Mercy ... Mercy ... Mercy. Az első jazz CD-men. :D Először nem is értettem, mint mond, meg Joe ki.

Ma pont írtam egy bejegyzést a jazzről, és amikor elkezdtem írni, hogy 1959 után hogy változott meg az egész, mi volt a 60-as évek végén, meg a 70-esben, meg utána, akkor gyakorlatilag Zawinulon keresztül az egészet be lehetett volna mutatni: Cannonball Adderley -> Miles -> Weather Report. Aztán inkább nem idegesítettem az olvasókat újabb nevekkel. Nincs igazi kedvencem, ő se az, de azért úúúÚÚÚ! Ú!
süti beállítások módosítása