Richard Bona április 7-én Pécsett lépett fel az orvosi egyetem aulájában. A főnök és bandája hozta a szokásos formáját, a zene-bona zseniális volt, repkedtek a poénok, többek között hallhattuk a Hull a pelyhest és egy vadonatúj szerzeményt is. A koncert legvégére a Bona zenéjével még csak most ismerkedő pécsi közönséget sikerült jól meg is táncoltatni.

A szokatlan helyszín ellenére, délután 6 óra körül már a hangbeállás is egészen meggyőzően szólt, amikor a zenekar többek között az Ekwa Mwato-t és a Trains-t próbálta. Bona nem tűnt túl boldognak, mivel technikai problémái adódtak egy trafóval, így a helyi technikusoknak a kezdés előtt nem sokkal még útba kellett ejteniük egy közeli műszaki áruházat. Amint az a billentyűs Etienne Stadwijkkal való beszélgetésünkből kiderült, rengeteget utaznak repülővel mostanában és sajnos a jegyfoglalásaikat úgy intézik, hogy bárhová is tartsanak, legtöbbször párizsi átszállással kell közlekedniük, így eléggé fáradtnak érezik magukat.

A székekkel berendezett több százas nézőtér a koncert kezdetéig színültig megtelt, és feszült figyelemmel várta mindenki a történéseket. Mérsékelt taps kíséretében hamarosan megjelentek a színpadon a zenészek. Tulajdonképpen az új koncertlemezt, a Bona Makes You Sweat-et hallgathattuk meg élőben, néhány apró változtatással. A megszokott, sejtelmes Zawinul-intró után a pörgős Engingilaye, majd a latinos Ekwa Mwato következett. A zenekar visszafogottan kezdett, a nézőkön inkább a csendes csodálkozás lett úrrá, mintsem a kitörő öröm és bulizási kedv. Néhány jól irányzott poén azonban sokat dobott a hangulaton, Richard magyarul köszönte meg a tapsot, majd természetesen nagyon találóan és humorosan bemutatta együttesét. A vendéglátó város nevének kiejtésével is viccelődött: „Péx, Pécs, Pécsi”, amely szerinte is gyönyörű hely, ráadásul jó a kaja, és már három gulyást megevett aznap: „I’m the King of Goulash”. Erről egyébként a szemmel láthatóan megnőtt pocakja is tanúskodott. :) A Kivu és Suninga lírai dalok összekötését követően egy húzós basszusgitár szólóval rukkolt elő az est főszereplője, némi francia énekléssel, a Laisser Parler-val egybekötve. A virtuóz basszerozás alatt néha szimultán hallható szájharmonika hangszín igazi újdonság erejével hatott. A nagy sikerű Kalabancoro a Munia című albumról, majd a 3000 éves magyar dal, vagyis az ének-loop jött a sorban. A Samaouma ezúttal hosszabbra és kifinomultabbra sikerült, mint az élő felvételen, s szájjal imitált nagybőgő szólam zárta a végén a „Hungarian Magic”-et. Véleményem szerint, az est egyik fénypontjának az Indiscretions és a Please Don’t Stop kombinációja bizonyult, amely enyhén áthangszerelt változatban volt hallható: eddig nem énekelt John Legend-sorokkal és a Bona-tanítvány gitáros, Adam Stoler meggyőző szólójával. Az ezután következő Samuel Torres és Ernesto Simpson ütős-dobos párharc igazán felemelő élményt nyújtott. Az énekeltetős O Sen Sen Sen alatt Bona „Come on pécsi! Bravo pécsi!” vezényszavakkal bíztatta a jelenlévőket a közös dalolásra, közben azt is sikerült megállapítania, hogy Pécsett hivatalosan nincsen 40 év feletti nő, sőt kifejezés sem létezik rá a magyar nyelvben. :) Ekkor egy mindössze pár hónapos csecsemő felsírása szakította félbe a poén-áradatot, amelyre Richard és Etienne spontán, az általunk csak Hull a pelyhes fehér hó néven ismert (eredetileg francia) gyermekdalt kezdték el játszani, hogy csitítsák a legfiatalabb rajongót. :) A szokásos focista-poénok sem maradhattak ki: „Ha Puskás itt lehetne, Ronaldónak annyi lenne!”. Az egyik leghúzósabb, nagyon eltalált funkys Djombwe & I Wish & Trains mix zárta a fellépés első részét. A kötelező visszatapsolás után a kameruni zenész Miklós barátját (Mester Mikit) emlegette, nevezetesen, hogy szerinte a pécsiek nem tudnak táncolni. Nem volt kecmec, Bona mindenkit felállított a helyéről, és dupla kezdés helyett most csakis egyszer, de belecsaptak a szambába, azaz a Te Dikalo-ba. Nem kevés munkával, de igazi össztáncot sikerült a koncert végére összehoznia az együttesnek. A hangulat már-már az A38-as bulikat idézte, bár az énekeltetős rész itt nem sikerült a szám végén. Utolsó produkcióként egy igazi meglepetéssel szolgáltak a lelkes muzsikusok, egy új, vidám, latinos hangzású nótát játszottak el, ahol a trombitás Taylor Haskins a végsőkig kitett magáért. A koncert végén annyit árultak el nekünk erről a szerzeményről, hogy valószínűleg szerepelni fog a következő lemezen. A címe egyelőre még titok, ATN például csak New Song-nak hívta. A billentyűst egyébként megkérdeztem arról is, hogy Bona tényleg megizzasztja-e őket, a válasz elég szűkszavú volt... :)

Érdekes volt megfigyelni a viszonylag tapasztalatlan (tisztelet a kivételnek!) közönség reakcióit, akik sok helyen nem tapsoltak amikor kellett volna, azonban előfordult néhány váratlan megnyilvánulás is. Mindenesetre a pécsi buli nagyon sokban hasonlatos volt a három évvel ezelőtti, szintén ültetett veszprémi fesztiválhoz, amely a legvégén szintén átütő sikert aratott. Sajnos a korábbi koncertekhez képest néhány dal kimaradt a repertoárból, így nem hallhattuk a Te Misea-t, a Dipama-t, illetve a fantasztikus Pastorius medley-t sem. A közel két órás show-t követően jöhettek a derűs beszélgetések, lemez dedikálások, közös fényképezkedések a rendkívül közvetlen művészekkel. Idén Richard Bona július végén Veszprémben a Toto Bona Lokua projekttel, októberben pedig valószínűleg ismét saját zenekarával lép fel az A38-on, bár ez utóbbiról még ő maga sem tudott... Azonban megígérte, hogy ősszel eljátsszák nekünk az összes új nótát!

„Pécsi: numero uno, secundo: Bogota, Columbia!” - Richard Bona

A banda:

Richard Bona - basszusgitár & ének
Taylor Haskins - trombita
Adam Stoler - gitár
Etienne Stadwijk - billentyűk
Ernesto Simpson - dob
Samuel Torres - ütőhangszerek

A repertoár:

1. Invocation / You Want Some Tea, Grandpa?
2. Engingilaye
3. Ekwa Mwato
4. Kivu / Suninga
5. Bass Solo / Laisser Parler
6. Kalabancoro
7. Hungarian Song / Samaouma
8. Indiscretions / Please Don't Stop
9. Conga & Drum Solo
10. O Sen Sen Sen
11. Djombwe / I Wish / Trains
Ráadások:
12. Te Dikalo
13. New Song

A pécsi Bona-buliról készített további képeimet itt találjátok!
 

Üdvözlet Te Dikalónak, Messangának, Orsinak és Petinek! ;)