Tavaly év végén a jazz világ ismét egy legendát veszített el.

Frederick Dewayne Hubbard, az indianapolisi születésű trombitás 2008. december 29-én, életének 70. évében szívinfarktusban hunyt el. A mellofonon és trombitán is tanuló Freddie Hubbard tizenéves korában már a Montgomery-fivérekkel (Wes-szel és Monkkal) játszott egy helyi zenekarban. 20 éves korában a jazz fellegvárába, New York City-be költözött, ahol gyakorlatilag a bebop és a hard bop összes óriásánál megfordult, Philly Joe Jones-tól egészen Sonny Rollinsig. Első szólólemeze, az Open Sesame - Miles Davis beajánlására - a Blue Notes Records-nál készült el 1960 júniusában.

„Egyik este John Coltrane-nel játszottam a Birdlandben, amikor betoppant Davis és leült pont a színpaddal szemben. Mivel korábban egy lemezéről hangról hangra lekoppintottam az egyik szólóját, amikor megláttam, azt mondtam magamban: 'Úristen! Most nagyon gyorsan ki kell találnom valami mást.' Így hát végül egy egész jó kis dologgal rukkoltam elő. Amikor lejöttem a színpadról, Miles megszólalt: 'Gyere ide, ember! Beszédem van veled.' Elkezdtünk társalogni, és ekkor mutatott be Alfred Lionnak, s azt mondta: 'Szerződtessétek le!'” - Freddie Hubbard

Az ifjú titán bő egy éven belül még három újabb albummal örvendeztette meg akkori rajongóit. Talán a leghíresebb műve ezek közül a Ready For Freddie. A '60-as években dolgozott még Art Blakey-vel, John Coltrane-nel, McCoy Tynerrel, Wayne Shorterrel, Dexter Gordonnal, Kenny Baronnal, Herbie Hancockkal és Ornette Colemannel is. Közben kifejlesztette saját, jellegzetes és erőteljes stílusát, amely megkülönböztette őt mestereitől, Clifford Browntól és Miles Davistől. Freddie Hubbard a '70-es években érte el sikerei csúcsát, amikor az Atlantic és a CTI kiadóknál jelentek meg sorra crossover munkái. 1972-ben First Light című lemeze Grammy-díjat nyert. A korongon szereplő zenésztársak névsora nem mindennapi: Herbie Hancock, George Benson, Ron Carter, Jack DeJohnette és Airto Moreira. 1977-ben az akusztikus V.S.O.P. Quitettel indult turnéra, azaz Davis korábbi nagysikerű Hancock-Williams-Carter-Shorter felállású együttesével. Freddie Hubbard hosszú időn keresztül igen komoly vetélytársat jelentett Miles Davis számára, aki részletes önéletrajzi könyvében - érdekes módon - mindössze egyetlen fanyar félmondattal említi csak meg:

„Nem tudtam, mi van Freddie Hubbarddal, akiről azt hittem nagy trombitás lesz. Sok jó trombitás tűnt el akkor a színről: Lee Morgant meggyilkolták, Booker Little meghalt fiatalon, akárcsak Clifford Brown, aztán Woody Shaw-t vitte el a sok drog, mielőtt megkaphatta volna azt az elismerést, ami szerintem kijárt volna neki.” - Miles Davis

Hubbard diszkográfiája szólistaként és zenekarvezetőként csaknem 40 lemezt tartalmaz. Kísérőzenészként több tucat albumon szerepelt, ahol mindenképpen érdemes megemlíteni Wayne Shorter 1964-es Speak No Eviljét, valamint Herbie Hancock 1965-ös Maiden Voyage-át. Nemcsak a jazz, hanem a könnyűzene kevelői is ismerhetik trombitajátékát, hiszen Chaka Khan, Elton John és Billy Joel néhány munkájában is közreműködött. Freddie a '80-as években saját zenekarával fesztiválozott az USA-ban és Európában, gyakran kiegészülve olyan neves előadókkal, mint Joe Henderson, Woody Shaw vagy Bobby Hutcherson. A következő évtized elején például Japánban Elvin Jones-szal, George Duke-kal és Ron Carterrel zenélt.



„Tulajdonképpen úgy próbáltam játszani a trombitán, mint egy szaxofonon. Ahelyett, hogy azt fújtam volna: 'Dah, dah, du, du, di, di, di, do,' ezt fújtam: 'Diddly, do, du, do, dah, do, wham, bam, be,' és több szünettel. Megkíséreltem minél hosszabb glissando futamokat játszani, mint: 'trun, da, dun, dun, da, lun, da, da, da, da, da', amit más trombitások nem tesznek.” - Freddie Hubbard

1992-ben Philadelphiában komoly sérülést szenvedett, amikor egyszer bemelegítés nélkül kezdett el játszani. Felszakadt a felső ajka, de mivel ő tovább folytatta a trombitálást a seb elfertőződött, s ezt követően hosszú szünetre kényszerült. A '90-es évek hátralévő részében azokból a jogdíjakból élt, amelyeket rap zenészek kiadói fizettek neki, akik samplingként használták fel a szólóit. Sajnos későbbi visszatérésekor nem tudta már egykori kirobbanó formáját hozni. Tavaly nyáron, 70. születésnapja alkalmából jelent meg legújabb és egyben legutolsó munkája, az On The Real Side (70th Birthday Celebration) tribute-album, amelyen a New Jazz Composers Octet kíséretében - csakis szárnykürtön - hét trackből haton maga az ünnepelt is játszik. A kiemelkedő tehetségű, virtuóz muzsikus a későbbi generációk tagjainak egyik nagy példaképévé vált.

„Azt hiszem, talán Freddie Hubbard volt a legnagyobb trombitás a világon - a hangszíne, a frazírozása és a hangszerhez való hozzáállása miatt. A trombitán előadott bátorsága olyannyira egyedivé tette a mezőnyben, mint amilyen Michael Jordan vagy Tiger Woods a sportban.” - Chris Botti

„Az összes trombitásra hatással volt, aki utána következett. Személyesen is nagyon sokat hallgattam. (...) Mindannyian őt hallgattuk. Az óriási sound, a hatalmas ritmus- és időérzék. Játékának védjegye a gazdagság volt. Dúsgazdag volt.” - Wynton Marsalis

Chick Coreával, Stanley Clarke-kal, Lenny White-tal és Aitro Moreirával (1975):



Joe Hendersonnal, Ron Carterrel, Herbie Hancockkal és Tony Williams-szel (1986):




Isten nyugosztalja!