Az októberi ádáz küzdelmet követően, véleményeitek alapján a szavazás győztese az igazi élő legenda: Sonny Rollins lett. Hogy milyen kifejezések juthatnak róla először eszünkbe? Életerővel teli, örök úttörő, több mint 60 éve szaxofonos és természetesen az Oleo című szerzemény...

Theodore Walter Rollins 1930. szeptember 7-én New Yorkban született. Gyermekkorában zongorázni kezdett, majd altszaxofonozni tanult, 16 éves korától pedig tenoron játszik. Már a gimnáziumi évei alatt is olyan, később neves előadókkal zenélt együtt, mint Jackie McLean vagy Kenny Drew. 1949-ben Babs Gonzales énekessel rögzítette első hangfelvételét. Ezek után J. J. Johnson, Bud Powell, Miles Davis, Charlie Parker, Thelonious Monk és a Modern Jazz Quartet tagjai lettek partnerei a fellépéseken és a lemezeken egyaránt. 1950-ben fegyveres rablásért letartóztatták, majd a rá kirótt 3 éves börtönbüntetésből 10 hónapot le is ült. A feltételes szabadlábra helyezését követően nem sokkal azonban heroin-használat miatt elvonókúrára kényszerült.

1955 végén csatlakozott Max Roach-Clifford Brown kvintettjéhez, majd ezt követően saját zenekarait vezette. Rollins az '50-es években csaknem 40 saját lemezt adott ki, többek között a Prestige, a Blue Note, a Contemporary, a Verve és a Riverside kiadók gondozásában. Az ő nevéhez fűződik az 1957-es Way Out West album, amelyben elsőként zenéltek szaxofon-bőgő-dob felállásban, zongora nélkül... Ekkoriban „Newk” volt a kor legünnepeltebb tenorszaxofonosa, egészen addig, amíg John Coltrane fel nem tűnt a színen.

„Mire Sonny Rollins előkerült Lexingtonból, és visszajött New Yorkba, Trane már beépült a bandába, és átvette a Sonnynak fenntartott helyet. Trane akkorra már annyira jól fújt, hogy mikor Sonny meghallotta, még ő is stílust váltott, és elvonult gyakorolni, pedig az ő stílusa sem volt piskóta. Párszor kiment a Brooklyn hídra - nekem legalábbis így mesélte valaki -, hogy zavartalanul gyakorolhasson.” - Miles Davis

1959 és 1961 között először vonult félre a zenei közéletből. Visszatérését követően, Jim Hall gitárossal muzsikált, valamint avantgard kísérletezésbe kezdett. A '60-as években csaknem 20 felvétele jelent meg, egyes lemezeken olyan kísérőkkel, mint Coleman Hawkins, Herbie Hancock, Elvin Jones. 1968-tól újabb visszavonulás következett karrierje során. 1971-ben tért vissza, sokkal inkább R&B-, pop- és funk-hatásokkal fűszerezett stílussal, például Billy Cobham oldalán. 1981-ben szerepelt a The Rolling Stones Tattoo You című albumán is. 1986-1996 között szintén nem jelentkezett új lemezzel.

A „Saxophone Colossus” - ahogyan egy korai lemezcíme alapján nevezik - 2001. szeptember 11-én a World Trade Center leomlásakor a pár sarokkal arrébb lévő otthonából, hangszerével a kezében őt is evakuálták. A tragikus események ellenére azonban négy nappal később a neves Berklee School of Musicon lépett fel, amelyet később Without A Song: The 9/11 Concert címmel kiadták CD-n. Ezen az albumon hallható Why Was I Born? nótában előadott szólójával 2006-ban Grammy-díjat nyert. Ugyanebben az évben jelent meg legutóbbi stúdió munkája, a Sonny, Please. Rollins egy fantasztikus és még mindig aktív művész, akit igazán nagy öröm hallgatni! Manapság is turnézik, DVD-i és válogatás lemezei jelennek meg.

„Sonny Rollins világszám volt. Briliáns. Nagyon érdekelte Afrika. Van egy száma, az Airegin, aminek azért adta ezt a címet, mert visszafelé olvasva Nigéria. (...) Egyébként szokása volt, hogy behozta a szerzeményeit a stúdióba, aztán ott helyben rögtön át is írta őket. Letépett egy darab papírt, leírt rá egy taktust, pár hangot, akkordot vagy egy akkordmenetet. Bevonultunk a stúdióba, és megkérdeztem tőle: 'Hol a nóta, Sonny?' Mire ő: 'Még nem írtam meg' vagy 'Még nem fejeztem be'. Ilyenkor azt játszottam, ami már megvolt, ő meg elvonult valahova egy sarokba, lekörmölte a dolgokat egy cetlire, és egy kis idő múlva visszajött, hogy kész. Az egyik nóta, amit így írt, az Oleo volt. Egy akkoriban népszerű margarinfajtáról, egy olcsó vajpótlékról kapta a címét. ” - Miles Davis