A szavazás győztese augusztusban a Ti véleményetek alapján ismét a felülmúlhatatlan Vinnie Colaiuta lett!

Vinnie 1990-ben csatlakozott Sting, a The Soul Cages turnéra szerződtetett új zenekarához, majd az azt követő hét évben is az együttes dobosa maradt. 1999-ben azonban már nem vállalta el a munkát a hihetetlenül fárasztó és szokatlanul hosszúra nyúló világkörüli turnék miatt. Stinggel együtt játszott a Ten Summoner's Tales (1993) és a Mercury Falling (1996) lemezeken, valamint három nótában a Brand New Day (1999) és két dalban a Sacred Love (2003) albumokon. 2003. szeptemberében viszont egy rövid időre ismét visszatért Stinghez, akivel néhány fellépés erejéig a Sacred Love promó koncertjein működött közre, azonban a világkörüli koncertkörutat ismét visszautasította.

„Mindig is a stúdió volt a munkahelyem. Session zenészként építettem fel a karrieremet, és ebből a szempontból szerencsésnek érezhetem magam, mivel éjszakánként haza mehetek és mindig ugyanott alhatok, ami nagyon jó dolog ennyi év turnézás után.” – Vinnie Colaiuta

Íme még néhány érdekes sztori Colaiutától:

„Robben Ford egyszer megkérdezte, hogy szeretnék-e Stinggel együtt játszani. ’Viccelsz? Csakis Sting vagy Peter Gabriel kedvéért tenném ki a lábamat ebből a városból!’ - válaszoltam. Teltek-múltak a hónapok de nem történt semmi, úgyhogy már le is tudtam magamban a dolgot. Aztán egyszer csak felhívott Sting menedzsere, aki megkérdezte, hogy volna-e kedvem részt venni egy meghallgatáson Angliában, viszont a repülőjegyet saját magamnak kell megvennem. ’Ha meghallgatásra megyek, csakis akkor fizetem ki a jegy árát, hogyha nem engem választanak.’ - feleltem. Végül nem nekem kellett fizetnem...” – Vinnie Colaiuta

„Amikor odaértem, az első dolgunk az volt, hogy ettünk egy lasagnét. Aztán a menedzser adott nekem egy DAT-ot a The Soul Cages mixeivel, ami kb. egy 45 perces anyag volt. Egyszer meghallgattam, majd leültünk és elkezdtünk játszani. Először az Every Breath You Take-et nyomtuk, meg még egy pár Police-számot. Ezután belekezdtünk a The Soul Cages dalaiba. Úgy másfél órán keresztül zenéltünk, csak Sting, a gitáros Dominic Miller és jómagam. Nagyszerű volt! Hasonló, mint amikor Frank Zappánál megkaptam a melót. Sting azt mondta: ’Tiéd az állás, de van még néhány előre megbeszélt időpontom, amelyeket tiszteletben kell tartanom!’.” – Vinnie Colaiuta

„Nem szóltam senkinek, mivel még nem tűnt véglegesnek a dolog. De másfél napra rá ismét felhívott a menedzser és hivatalosan is megerősítette. Így elutaztam Angliába, ahol öt napot próbáltunk és a második napon megjelent Peter Gabriel. A dél-amerikai Amnesty International koncertekre készültünk és Peter is velünk próbált, majd Chilében együtt léptünk fel. Hatalmas volt! Végül mindkettejükkel játszhattam; azzal a két pasassal, akikkel bármikor elindultam volna turnézni.” – Vinnie Colaiuta

„Amikor az első két albumot, a Ten Summoner’s Tales-t és a Mercury Fallingot vettük fel, legtöbbször rögtönözni kezdtünk Sting ötleteire, amelyeket Synclavieren vagy sequenceren mutatott meg nekünk. Ezekre az alapokra építkeztünk, s megnéztük kisül-e belőlük valami. Volt amikor Sting előállt egy groove-ötlettel, vagy csak úgy elkezdett játszani. Szólt, ha nem tetszett neki valami, vagy mást szeretett volna hallani, aztán elénekelte nekem, hogy mire is gondolt. Például az, hogy a páratlan ütemű nótákban a cinekkel és a lábcinnel a taktus felett negyedeket játsszak, az ő ötlete volt és nem az enyém! Ennek a koncepciónak a segítségével aztán sikerült a közönséget is rávezetni a páratlan ütemre. Micsoda briliáns megoldás!” – Vinnie Colaiuta

„Sting egy igazán nagyvonalú pasas és nagyon jól elvan mindenkivel. Rendkívül okos, nagyszerű zenekarvezető és remek muzsikus. Az igen szűk énekes-dalszerző-basszusgitáros réteghez tartozik. Az egész olyan volt, mint egy nagy csapat: ő, mi, a technikusok, így mindannyian együtt, mind egyenrangú felekként. Barátok voltunk és nem az ment, hogy: ’Hé, majd a beálláson esetleg látjuk egymást!’, amikor a főnöknek megvan a saját külön világa. Ő egyáltalán nem ilyen volt.” – Vinnie Colaiuta

„Mindig a lehető legjobb szeretnék lenni az adott muzsika és előadóművész számára. Nemrég az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy egy Steve Gadd számára adott koncerten játszhattam Bostonban. Eleve izgatott voltam, mivel Steve-ről szólt mindez, ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy kilestem a nézőtérre mielőtt felmentem volna a színpadra. Megláttam Louie Bellsont, Roy Haynes-t és Elvin Jones-t, akik mind ott ültek a közönség soraiban! Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára annyira ideges. Ezek az emberek mind a hőseim voltak, a jazz történelmének és a dobolás kiemelkedő egyéniségei!” – Vinnie Colaiuta

Colaiuta 18-szor nyerte el a Modern Drummer magazin olvasói felmérését, az úgynevezett „Év dobosa" díjat. Ezek közül 10-szer az „Összességében a legjobb” kategória győztese lett. Szintén a Modern Drummer jóvoltából Vinnie „Hall of Fame", azaz örökre szóló tagságot kapott a Zenei Hírességek Csarnokában 1996-ban. A kiadvány Colaiutát a jelenkor legjelentősebb dobosának nevezte. A brit Rhythm magazin pedig minden idők 50 legfontosabb dobosa közé választotta.


Vinnie Colaiutát legközelebb élőben 2008. október 27-én láthatjuk/hallhatjuk a világ egyik legnagyszerűbb formációjával, a Five Peace Banddel (John McLaughlin, Chick Corea, Christian McBride, Kenny Garrett) a bécsi Stadthalléban. Kihagyhatatlan! :)

Köszönet Kardos Zsuzsinak (RitmusDepo) a veszprémi fotókért!