Augusztusban a gitáros-énekes Lionel Loueke a hónap jazzere, aki 1973-ban született Beninben, Nyugat-Afrikában. Sokáig afro-pop koncertek lelkes látogatója volt, majd 17 évesen örökölte meg első gitárját zenész bátyjától. Rendkívüli szegénységben és lehetőségek híján kezdte el muzsikusi pályafutását, tönkrement gitárhúrjait például kénytelen volt kerékpár fékkábelekkel helyettesíteni. Erről így emlékezik:

„Bántotta a kezemet, de éveken át azokat használtam, amikor elkezdtem játszani. Érdekeltek az átiratok is, de nem volt hozzá megfelelő eszközöm. Így lemerülőben lévő elemeket tettem a kazettás lejátszóba, hogy lelassítsam és hallás után lejegyzeteljem a felvételeket. Amikor rengeteg kihívásokkal teli országban élsz, muszáj rögtönöznöd és kreatív megoldások felé kell fordulnod.” – Lionel Loueke 

Loueke belevetette magát az afrikai tradicionális muzsikába, a beninin kívül tanulmányozta még a nigériai, a kongói, a zairei, a mali és a szenegáli hagyományokat. Egy Párizsból kapott George Benson lemez hatására azonban úgy érezte, szeretné kiszélesíteni látókörét. További gitáros példaképei Wes Montgomery és Joe Pass lettek. Rengeteg időt szentelt a tanulásnak és szinte valamennyi intézményt elvégzett, amit csak lehetett: Elefántcsontparton a National Institute of Artot, Párizsban az American School of Modern Music-ot, Bostonban a Berklee College of Music-ot, valamint – az akkor még californiai központú – Thelonious Monk Institute of Jazzt. Az abszolút őstehetségnek számító művész rengeteg sztárral játszott már együtt eddigi, felfelé ívelő karrieje során. Volt tanárai, Terence Blanchard és Herbie Hancock együtteseiben is zenélt, illetve pillanatnyilag is zenél.

„Lionel egy rendkívül egyedi zenész. Ha az ember meghallja, nehezen tudja elhinni, hogy mindez a gitárjából és az ő képzeletéből szűrődik ki. Mindamellett egy nagyon kedves ember. Biztos vagyok benne, hogy mindez az emberiességéből fakad.” – Herbie Hancock

Louekének három szólóalbuma jelent meg ezidáig: 2005-ben az élő In A Trace, 2007-ben a Virgin Forest, és idén a Karibu. A Gilfema (vagy más néven a Lionel Loueke Trio) formáció másik két tagja az olasz-svéd származású bőgős Massimo Biolcati, valamint a magyar dobos Németh Ferenc, akik a Berklee-n és a Monk Institute-on is együtt végeztek. Lionel Loueke fantasztikus érzékkel elegyíti az afrikai zenei elemeket és a modern jazzt. Életútja és előadásmódjai is sok tekintetben párhuzamba állítható a kameruni Richard Bonáéval, akivel idén szeptember végén közös duett koncerteket adnak a New York-i Lincoln Centerben.

Lionel Louekének találhatunk magyar vonatkozású pontokat is az életében. Tavaly a MOL Jazz Fesztivál keretében a MüPában lépett fel, idén pedig Veszprémben Herbie Hancock gitárosaként, ahol előadta a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. 2008-as CD-jén található a Zala című szerzemény, amely barátja és zenésztársa, Németh Ferenc szülőhelye után kapta a nevét.

Nézzétek meg mit művel Lionel egy szál gitárral és mikrofonnal:



És itt a folytatás, egy kis magyarázattal egybekötve: