Az 5. Veszprémi Ünnepi Játékok záró koncertjének megkezdése előtt néhány perccel, sikerült exkluzív interjút készítenem a kulisszák mögött Richard Bonával a Magyar Televízió és a RitmusDepo számára. A beszélgetést nagyjából onnan folytattuk, ahol két évvel ezelőtt az A38-on abbahagytuk. Íme a teljes anyag:

Veszprém, Érseki Palota, 2008. július 27. 20:00

Riporter: Greg
Operatőr: Tatuska
Fotós: nAndra

Greg: Hol találkoztál először a másik két úriemberrel, Gerald
          Totóval és Lokua Kanzával?
Bona: Először Párizsban találkoztam velük. Mindketten Párizsban
          laknak. Gerald Martinique-ről származik, de Párizsban
          született és ott is nőtt fel. Lokua pedig Közép-Afrikából,
          Kongóból, nem messze onnan, ahol én születtem. Így szoros
          a kapcsolat közöttünk, ami nemcsak a közös gyökerekre,
          hanem a zenére is értendő. Ugyanolyan muzsikát hallgattuk
          gyermekkorunkban.
Greg: Kinek az ötlete volt ez a projekt?
Bona: Az ötlet egy Laurent Bizot nevű fickótól származik, aki abban
          az időben a Universal Music jogi osztályán dolgozott. Valahogy
          meghallotta mindhármunk hangját, aztán elkezdtünk vele
          beszélgetni. „Miért is ne?!” - vágtam rá. Négy napot
          töltöttünk el a stúdióban, és a projekt tulajdonképpen ott
          született meg. Igen, négy nap alatt vettük fel a lemezt.


Greg: Minden együttesben minden tagnak megvan a maga feladata.
          Nálatok milyen a szerepek leosztása?
Bona: Igazából nincsenek kimondott szerepek. Tulajdonképpen ezek
          nem is dalok, csupán ötletek. Valaki bedob egy ötletet, aztán
          hagyja, hogy a másik befejezze. Végül, visszahallgatva az
          anyagot, olyan érzésem támadt, hogy az én szerepem az
          alapok lefektetése volt, olyanoké mint az ütőhangszerek és a
          basszus. A többiek pedig inkább a dallamért voltak felelősek.
Greg: A közös Toto Bona Lokua albumotok négy évvel ezelőtt
          jelent meg. Hogyhogy az idén újra összeálltatok és
          elindultatok turnézni?
Bona: Ez a projekt nem kimondottan turnézási céllal jött létre.
          Igazából csak a lemezről volt szó. Tavaly nyáron viszont
          közösen adtunk egy koncertet Montreálban. Aztán az
          ügynököm, Katherine McVicker egyszer csak megkérdezte:
          „Hé fiúk! Miért nem léptek fel így együtt jövő nyáron
          Európában is?”. „Miért is ne?!”. Ez spontán dolog volt, nem
          terveztük előre. És jól volt ez így! Aztán elkezdtünk együtt
          játszani, miközben a zene is változott.
Greg: Elárulod, mi lesz a ma esti repertoár? Szerepelnek új anyagok
          is, vagy a koncert alapját a lemez dalai adják?
Bona: A lemez dalait fogjuk előadni, de lesz néhány új dolog is.
          Viszont az album anyaga köré építjük ezeket az
          újdonságokat. Már hét hete turnézunk Európában és nagyon
          jó volt a fogadtatás. Azt hiszem, itt is ez lesz a helyzet. Jó
          néhányszor léptem már fel Magyarországon, és mindig nagyon
          fogékony volt a közönség, így valószínűleg erre is az lesz.
          Jó poén!
Greg: Milyen nyelveken fogtok majd énekelni? Gondolom angolul,
          franciául, douala nyelven…
Bona: Douala, lingala és szuahéli nyelveken is, mivel Lokua kongói
          és ruandai, így beszél szuahéliül. Ez egy igazán széleskörű
          projekt, és elég nehéz pontosan meghatározni, hogy mindez
          milyen muzsika. Olyan amilyen. Globális zene, ahogyan én
          hívom.


Greg: Milyen lemezt tervezel a közeljövőben?
Bona: Elkezdem készíteni a következő szólóalbumomat 2009-re. A
          mostani turné befejeztével, augusztusban és szeptemberben
          ezen dolgozom majd. Remélhetőleg márciusra el is készül.
          Már címe is van: Twelve Shades Of Blues. Ez lesz a következő
          lemez. Aztán lehet, hogy még változni fog, ki tudja... De
          egyelőre ez lesz a címe.
Greg: És milyen terveid vannak kísérőzenészként? Van valamilyen
         speciális projekt a láthatáron?
Bona: Most nem igazán lesz semmilyen speciális dolog. Izraelben
          játszom majd Mike Sternnel és Randy Breckerrel. Aztán
          jövő nyáron egy kvartettel turnézunk Richard Galliano
           tangóharmonikással és Gonzalo Rubalcabával, ahol én
          fogok basszusgitározni. A dobost egyelőre még keressük.
          De lemezfelvételem kísérőzenészként most nem nagyon lesz.
          A szólóalbum elég sok munkát igényel majd.
Greg: Vannak híreid a meg nem jelent DVD-del kapcsolatban?
Bona: Arról, amelyiket Magyarországon rögzítettünk? Igen! A kiadó
          nem szerette volna megjelentetni a tervezett időpontra.
          De én nem aggódom emiatt, mert egyik anyag sem avul el,
          a zene nem öregszik. Egyszer majdcsak megjelenik, és akkor
          az emberek megláthatják, mi is történt aznap éjjel
          Budapesten. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, az
          A38 mint helyszín fantasztikus volt, a hang is csodás volt,
          és a közönség is. Hé, ilyen egy igazán szép gulyásos este!
Greg: Köszönjük szépen!
Bona: Köszönöm szépen!
Greg: És várjuk a ma esti koncertet!
Bona: Let’s rock ’n’ roll, baby! Veszprém, baby! Haha! :)



Köszönet Mészáros Zoltánnak, Tatuskának és nAndrának!