Andy Narell New York-i születésű zenész, zeneszerző, zenetanár. Korábban Californiában élt, jelenleg Párizsban lakik és dolgozik, és egy speciális fém ütőhangszer, angolul a „steel drum” vagy „steel pan” mestere.

Az első ilyen konkáv, akusztikus hangszert Venezuela partjaitól nem messze, Trinidad és Tobago szigetein alkották meg 1946-ban, használt olajos hordókból. A fém dobokat különleges eljárási technikával kalapálják ki, vagyis hangolják, majd felhevítik és lehűtik őket. (Aki különösen érdeklődik a téma iránt, az innen letölthet egy 176 oldalas angol nyelvű kézikönyvet Steel Pan Tuning címmel.) A gyakran százas létszámot is elérő pan zenekarok a társadalom alsó rétegeiből, illetve bűnözőkből verbuválódtak össze, és jellemzőek voltak közöttük a bandaháborúk. A karibi karneválok jellegzetes hangszere a második világháború után az Egyesült Királyságban is gyorsan elterjedt és nagy népszerűségnek örvendett. Hangterjedelem és darabszám alapján tíz steel drumot különböztetünk meg egymástól, úgymint: tenor (1), dupla tenor (2), dupla szekund (2), kvadrofon pan (4), négy pan (4), gitár pan (2), cselló pan (3), tenor basszus (4), hat basszus (6) és kilenc basszus (9).

Andy Narell édesapja szociális munkásként bandázó gyerekeket ismertetett meg a steel pannel. A kis Andy zongorázni tanult, sok jazzt hallgatott, majd maga is részt vett az utcákon folyó zenei versengésben. A feladat jól sikerült, végül ő és fivére, Jeff szintén steel drum művészek lettek. Andy Narell kiemelte ezt a gyönyörű hangú hangszert a nagyzenekarokból, és kifinomult játékával szólista szintre emelte. 1979-ben jelent meg első önálló lemeze, amelyet azóta még egy tucat követett. Munkáival hamar meghódította a straight-ahead és a smooth jazz világát, de írt muzsikát mozifilmhez és reklámokhoz is. Andy Narell eddig olyan világhírű zenészekkel és együttesekkel működött együtt, mint Marcus Miller, Béla Fleck & The Flecktones, Spyro Gyra, Airto Moreira, Dave Samuels, Toto vagy a WDR Big Band. Saját albumain többek között Michael Brecker, Mike Stern és David Sanchez játszottak vendégművészként.

„Sok jazz zenész nem veszi komolyan a steel pan zenekarokat. Ezért volt fontos számomra, hogy [a lemezeimen] a szólisták ne csupán nagyszerű muzsikusok legyenek, hanem tisztelettel viseltessenek az effajta zene iránt, és azzal a várakozással jöjjenek el a felvételre, hogy egy feszes, szvinges big banddel dolgoznak majd együtt, amilyen a Calypsociation is. Az elvárásaim elég magasak voltak, de nekik sikerült felülmúlniuk azokat. Egy egészen új dimenziót adtak az albumhoz. Csodálatosan játszottak, és a steel pan zenekar előtt előadott szólóik számomra is teljesen új és izgalmas élményt nyújtottak.”

Andy Narell két legutóbbi lemezére, a 2004-ben megjelent The Passsage-re, illetve a 2007-es Tatoomra is jellemzőek a nagyon hangulatos, dallamos és igen hosszú (10-15 perces) steel orchestrára írt kompozíciók. Idén újabb albummal örvendezteti meg a calypso zene rajongóit, amelynek címe „rejtett kincs”, azaz Hidden Treasure lesz. Zenekarvezetőként együtt dolgozott, illetve dolgozik a következő formációkkal: Caribbean Jazz Project, Sakésho, Calypsociation. Ezen utóbbi, a párizsi székhelyű zeneiskolájának neve is egyben. Narell összesen több száz koncertet adott már a világ minden táján, Ázsiától egészen Dél-Afrikáig. Idén márciusban hazánkban is fellépett, a 9. Győri Nemzetközi Ütősfesztiválon.

További neves steel drum játékosok: Othello Molineaux, Rudy Smith, Len „Boosie” Sharp, Leroy Williams.