GregJazzBlog

Hírek, érdekességek, CD- és DVD-ajánlók, valamint koncert-beharangozók és beszámolók elsősorban a tengerentúli kortárs fúziós jazz világából.

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

4th dimension (1) adam deitch (1) ahmad jamal (2) al di meola (2) al jarreau (3) andy narell (2) anna maria jopek (2) bb king (1) béla fleck (2) béla fleck & the flecktones (2) billy cobham (3) bill evans (2) bill frisell (2) bill frisell trio (1) biréli lagréne (2) bob james (1) borlai gergő (3) brad mehldau trio (1) branford marsalis (2) branford marsalis quartet (2) brian bromberg (1) candy dulfer (3) cassandra wilson (1) charlie haden (2) charnett moffett (1) chick corea (9) christian mcbride (1) chris botti (3) chris potter (1) chuck loeb (1) cotton club singers (1) dave holland (1) dave holland sextet (1) dave koz (2) david sancious (1) diana krall (3) dominic miller (4) duke ellington (1) elek istván (1) esbjörn svensson (1) esbjörn svensson trio (1) esperanza spalding (4) etienne mbappé (4) five peace band (4) fourplay (2) frank zappa (1) freddie hubbard (1) freddy cole (1) gary burton (1) gary peacock (1) gary willis (1) george benson (3) george duke (2) george gershwin (1) gerald toto (1) gereben zita (1) hajdu klára (1) harcsa veronika (1) harry connick jr (4) herbie hancock (6) hilary james (1) hiram bullock (2) horgas eszter (1) incognito (1) jack dejohnette (3) jaco pastorius (1) james brown (1) james taylor (1) jamie cullum (3) jan garbarek group (5) jazz at lincoln center orchestra (1) jeff lorber (1) jim hall (1) joe lovano (1) joe sample (3) joe zawinul (5) john mclaughlin (5) john patitucci (1) john patitucci trio (1) john scofield (4) jonathan butler (2) joshua redman (3) kaltenecker zsolt (2) keith jarrett (3) keith jarrett trio (1) kenny g (2) kenny garrett (2) kenny kirkland (1) kevin kastning (1) kirk covington (1) krantz carlock lefebvre (1) kurt elling (1) lars danielsson (1) lars danielsson quartet (1) lenny white (2) leszek mozdzer (2) lionel loueke (3) living colour (1) lokua kanza (1) louis armstrong (1) maceo parker (2) manu katché (3) marcus miller (7) marc copland (1) mccoy tyner (1) medeski martin & wood (2) mezzoforte (2) michael brecker (1) michael bublé (2) micheller myrtill (1) michel camilo trio (1) mike stern (7) mike stern band (6) miles davis (5) miroslav vitous (1) msmw (1) nils landgren (3) nils landgren funk unit (2) norah jones (2) oregon (3) oscar peterson (1) paolo vinaccia (1) pat metheny (3) pat metheny trio (3) paul jackson jr (1) piety street band (2) ralph towner (1) randy brecker (2) randy crawford (2) raul midón (1) rebekka bakken (1) return to forever (3) richard bona (23) robben ford (2) ron carter (1) roy hargrove big band (1) salif keita (1) scott kinsey band (1) smv (6) snétberger ferenc (3) sonny rollins (1) soul bop band (1) soul insiders (1) spyro gyra (4) stanley clarke (7) steve gadd (1) steve lukather (1) steve vai (1) sting (6) szabó gábor (1) szabó sándor (1) take 6 (2) tal wilkenfeld (2) the crusaders (2) the derek trucks band (1) the manhattan transfer (1) the police (1) the rippingtons (1) the stanley clarke trio (1) the syndicate (1) the zawinul syndicate (2) tomasz stanko quintet (1) tommy emmanuel (1) toto bona lokua (2) tower of power (1) uehara hiromi (1) victor bailey (1) victor bailey group (2) victor wooten (7) victor wooten band (2) viktoria tolstoy (2) vinnie colaiuta (4) wayne shorter quartet (2) weather report (1) wynton marsalis (5) yellowjackets (4) zakir hussain (1) Címkefelhő

A szavazás győztese: Oregon

2010.02.03. 21:00 :: GregJazz

Poll Results 2010-01Januárban a tavalyi év azon jazz koncertjeiről szavazhattatok, amelyekkel a GJB kiemelten foglalkozott. Egybehangzó véleményeitek alapján a legjobb 2009-es koncert az Oregon őszi, A38-on tartott fellépése lett! Bevallom, maximálisan egyetértek a végeredménnyel, hisz a viszonylag szűk közönségnek valóban fantasztikus élményben lehetett része. Aki aznap este ott volt, az megtapasztalhatta milyen az igényes és tökéletes muzsika, illetve a sokoldalú és végtelenül szerény zenekar. A dalválasztások, a zenei stílusvilág színessége és a bemutatott hangszerarzenál is lenyűgöző volt. Ralph Towner felváltva játszott akusztikus gitáron és zongorán, hiszen eredetileg zongoristaként kezdte a karrierjét, majd elég későn, 22 éves korában vágott bele a klasszikus gitár tanulásába. További részleteket a 40 éve fennálló együttes budapesti műsoráról korábbi beszámolómban olvashattok!

A második helyezett Snétberger Ferenc és Richard Bona egyedi és megismételhetetlen közös fellépése lett, amely 2009 májusában ejtette rabul a MüPa közönségét. A buli csúcspontja egyértelműen a Kis kece lányom című magyar népdal közös előadása volt. Harmadikként az izlandi Mezzoforte végzett, akik nem jeges, hanem nagyon is fiatalos és dinamikus show-t adtak. A tavalyi év egyébként bővelkedett a világhírű szaxofonosok fellépéseiben (Wayne Shorter, Jan Garbarek, Maceo Parker, Branford Marsalis, Candy Dulfer), de ők furcsa módon a listán csak lejjebb kaptak helyet.

Az Oregon koncertjéről TV-felvétel is készült, amelyet a tagokkal készített interjúkkal kiegészítve a Magyar Televízió tűz majd műsorára idén, kb. 60 percben. Addigi is, fogadjátok szeretettel az alábbi videót, amely 2006-ban készült Leverkusenben, Németországban. A nóta címe Doff, amelyet ugyan a hajón nem játszottak, de külön érdekessége, hogy Paul McCandless tenorszaxofonon játszik! Jó szórakozást kívánok hozzá!


2 komment

Címkék: oregon

CD-ajánló: The Ten Shades Of Blues

2010.01.30. 09:00 :: GregJazz

The Ten Shades Of BluesRichard Bona ötödik stúdióalbuma, a The Ten Shades Of Blues tavaly októberben jelent meg, azonban itt a blogon még nem ejtettünk róla szót részletesen. Szubjektív elemzésem során ismét dalról-dalra haladok, de előtte néhány érdekességet is szeretnék megosztani Veletek. Kezdeném rögtön azzal, hogy Bona már bő egy esztendővel a CD megjelenése előtt a GregJazzBlog olvasóinak egy interjúban elárulta, hogy az új anyag címe Twelve Shades Of Blues lesz. Nos, a Universal kiadó emberei valószínűleg kettőt lealkudtak a címből, de a nóták száma így is tizenegy maradt.

A modernkori sámán kinézetű Bona Penda Nya Yuma Elolo a lemezborítón éppen légbasszusgitározik. Az eddigiekkel ellentétben, csakis a vezetékneve szerepel a lemezen, az is a kék tízféle árnyalatában díszelegve. A tízes szám amúgy két szempontból is aktuális ezen album esetében. Az egyik, hogy az intrón kívül tíz nótát hallgathatunk meg, amelyekben mind-mind megtalálhatóak a blues stílus elemei, legyen a származási helyük akár Afrika, Amerika vagy Ázsia. A másik, hogy a legújabb projekt megjelenése tíz évvel első lemeze, a Scenes From My Life megszületését követően történt.

„A blues csupán néhány hangból áll, de mindnek megvan az ereje ahhoz, hogy kinyúljon és elérjen. Az összes populáris zenében megtalálható, a világ minden részén, ott visszhangzik az emberek szívében.” - Richard Bona

1. Take One: Rögtön egy kakukktojással indul a lemez, hangszerek nélkül. Egy teljesen nyugati jellegű acapella nótát hallhatunk, de semmi extra. Bona a címben viccesen a Take 6 énekegyüttesre utal.

2. Shiva Mantra: Az Újdelhiben, Bombay-ben és Madras-ban rögzített dal először indiai utcazajokkal kezdődik, majd „igazi indiánok” következnek. Egy igazán jó lüktetésű, több témát - kicsit talán túl sokat is - tartalmazó szerzemény, amelyet érthető módon a fellépéseken egészen eltérően játszottak. Négy autentikus vendégénekes és egy szitáros gondoskodik a megfelelő ívről és fokozásról. Érdekesség a Shiva Mantrát záró indiai konnakol és afrikai duala ének-duett.

3. Good Times: Frank McComb billentyűs-énekes közreműködésével sikerült Bonának egy második Please Don't Stopot írnia, bár szerintem a John Legenddel készített nóta profibb. A valószínűleg universalos megrendelésre készült angol nyelvű, vidám slágerben Bona ének helyett csak vokálozik. A stílusát soul-reggae-blues-pop kombinációként határoznám meg. Gregoire Maret szájharmonikás (Bona utódja a Pat Metheny Groupban) fantasztikus érzékkel muzsikál. A New Band két új fúvósa, a trombitás Michael Rodriguez és a harsonás Marshall Gilkes mellett egy szintén fiatal és tehetséges zenész, a szaxofonos Bob Reynolds is többször felbukkan az albumon.

4. Mbemba Mama: Richard édesanyjának írt szerzeménye a kedvencem erről a CD-ről, a cím jelentése: „Egy anya könnyei”. Igazi gyöngyszem, szívből szóló ballada, akusztikus kvartett formációban előadva. Bona két francia barátjával, Sylvian Luc-kel és Jean-Michel Pilc-kel, valamint a Haitiről származó új dobossal, Obed Calvaire-rel rögzítette ezt a felvételt. A csodálatos dallamvilág, zongora- és gitárszólók hamisítatlan bonás nótává teszik ezt a művet, amely úgy szól, mintha valamelyik régebbi lemezről csendülne fel. „Dankurma e e dankurma...”.

5. Kurumalete: Nos, számomra itt a lemez majdnem véget is ér, kivéve még talán a Yara's Blues-t. Gyors, afrikai nóta, sok-sok ütőhangszerrel, eléggé összetett és bonyolult szerkezettel, de nekem valahogy sajnos nem jön be. A szám egyébként egy boszorkányról szól, elég éles váltás az előző nótához képest. Állítólag Bona kiskorában azt mondogatták: „Ha nem hagyod abba sírást, hívom Kurumaletét!”

Richard Bona

6. Souleymane: A Szulejmán elején végre egy kis bass-t is hallhatunk a főszereplőtől, mintha eddig nem is egy basszusgitáros CD-jét hallgattuk volna... Maga a nóta Richard Bona és Jojo Kuoh dobos duettje. Szintén igazi afrikai feeling, nekem itt már sok, hogy az éneklésen és basszgitározáson kívül Bona még billentyűkön, gitáron, dobon és ütős hangszereken is játszik. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a Michael Brecker, Pat Metheny, Omar Hakim, Vinnie Colaiuta és Mike Stern muzsikáltak Bonayuma albumain? Amúgy a nóta tökéletes.

7. African Cowboy: Számomra erőltetett ez a country-vonal. Először Stingnél is megmosolyogtam az I'm So Happy I Can't Stop Cryingot vagy a Fill Her Upot, de véleményem szerint ez a stílus Bonához egyáltalán nem illik. Van itt hegedű, meg bendzsó is, de szögezzük le, Ryan Cavanaugh nem Béla Fleck.

8. Esukudu: Az iskoláról szóló kompozíció szimpatikus, dallamos kezdettel és fretless bass-zel startol, ám szerintem nem egy átütő Bona-nóta. A felállás tulajdonképpen ismét Richard Bona önzőzéséről szól, kivéve a flua flute-on játszó Bailo Baat. A dal végi éneklés mindenesetre kellemes élményt nyújt.

9. Yara's Blues: Igazi jó kis blues, amelyet Richard angolul énekel feleségéhez. A svájci Gregoire Maret ismét remekel a harmonikán, a holland Bert Van den Brink pedig zseniális Hammond-alapot hoz. A „No, no, nothing... vokál szerintem szintén feldobja a szerzeményt. Bona eredetileg duala nyelven írta meg a szöveget, amelyet egy barátja fordított le angolra.

10. Sona Moyo: E dal pedig Bona sógorának szól. Így ez is a családban marad. Egy kis indiai kezdetet követően, nagy afrikai folytatás jön... És ahogy Pat Metheny mondta a Margitszigeten 2002 nyarán: „On everything: Richard Bona!”.

11. Camer Secrets: Kamerun titkairól szóló kellemes szám, aranyos szintivel, csodás szopránszaxofonnal a végén. Ennyi.

Bona legnagyobb kedvenceim egyike, hihetetlenül nagy tehetség és kedves figura, de ez a lemez számomra nem nyújtja azt az élményt, mint az első három albuma. A CD hossza mindössze 49 perc, és nekem rendkívüli módon hiányoznak róla a korábbi zenészek, például az alaptagnak számító billentyűs: ATN Stadwijk. Helyette Nashville-i, indiai vagy a Brooklyn-i házi stúdióban készült felvételeket kapunk. És hol marad a többi új nóta? A már 2008-ban Pécsett játszott igazi makossa, a Luc-Gadd-Bona turnékon előadott számok, vagy a Millenárison hallott, brazil fogorvosnak íródott unplugged Bona-ballada? Egy szó mint száz, szerintem a The Ten Shades Of Blues nem az eddigi legjobb lemez Bonától, sőt, már az előző Tiki sem volt az... Az biztos, hogy sok-sok hallgatással hozzá lehet szokni, de úgy vélem, Richard túlságosan sokmindent szeretne nekünk elmondani ezen a lemezen. Rengeteg stílust akar egymás után felsorakoztatva, illetve egymással összegyúrva lenyomni a torkunkon. Ráadásul szinte az összes hangszeren ő kíván brillírozni. Nos, ennyi minden azért neki sem megy egyszerre... Sajnos.

Az új CD előnyei közé sorolhatók a fiatal muzsikusok és a kellemes hangszerelések. Nagyjából ennyit tudok említeni. Aki igazi jazzt vagy blues-t vár, az csalódni fog. Aki szereti a world music-ot vagy kimondottan az afrikai muzsika megszállottja, annak még akár a kedvence is lehet!

A folytatás kiderül majd március 31-én Pécsett!



Kíváncsian várom a véleményeiteket!

5 komment

Címkék: richard bona

A hónap jazzere: Biréli Lagrène

2010.01.16. 11:00 :: GregJazz

A gitáros Biréli Lagrène az év első hónapjának jazzere. A roma származású 44 éves muzsikus a franciaországi Soufflenheim városában született, közvetlenül a német határ mellett. Négyéves korában kezdett el gitározni, édesapja hegedűművész volt. Csodagyerekként nyolcesztendősen már Django Reinhardt repertoárját játszotta, négy évre rá Strasbourgban fesztivált nyert, és németországi turnéra indult. 1981-ben jelent meg első albuma, a Routes To Django című koncert-lemez, amelyen Gaiti nevű fivére is közreműködött. Az USA-ban alkalma volt olyan nagyszerű jazz muzsikusokkal találkoznia, mint Benny Goodman, Benny Carter és Larry Coryell. A legendás Jaco Pastorius-nak is bemutatták, aki bevezette őt a fúziós jazz világába, így Biréli a cigányzene, az akusztikus jazz, a flamenco, a swing és a post bop stílusok mellett az elektronikus jazz képviselőjévé is vált. Eddigi karrierje során több, mint 30 lemezt, illetve 4 DVD-t jelentetett meg, s közösen muzsikált az alábbi nagyszerű előadókkal: Stéphane Grappelli, Al Di Meola, John McLaughlin, Sylvian Luc, Dennis Chambers, Anthony Jackson, Dominique Di Piazza, Hadrien Feraud, André Ceccarelli, Roy Haynes, Niels-Henning Ørsted Pedersen.

Biréli Lagrène

A rendkívül tehetséges és technikás zenész igazán kedveli az ismert slágerek és jazz standardek egyedi interpretációit, s hangulatos muzsikája hamar rabul ejti az embert. Olyan dalokat dolgozott fel többek között, mint az All Of Me, a Caravan, a Time After Time, az Isn't She Lovely, az All The Things You Are, a Someday My Prince Will Come, a Summertime, a So What, a My One And Only Love, a Donna Lee, az Autumn Leaves, a Stella By Starlight, az I Got Rhythm, a Three Views Of A Secret stb. De létezik olyan nótája is, amelynek Hungaria a címe (Move, 2005), illetve egyik személyes kedvencem a dinamikus, fúziós és hip-hopos stílusú Hips (Electric Side, 2008). A muzsikus legutóbbi két munkája a szintén francia gitárossal, Sylvian Luc-kel közösen készített második duett CD, a tavalyi év májusában megjelent Summertime, illetve az októberben kiadottt Gipsy Trio. Lagrène a gitár mellett a hegedűvel és basszusgitárral is mesterien bánik.



 

4 komment

Címkék: biréli lagréne

DVD-ajánló: A Winter's Night...

2010.01.10. 19:00 :: GregJazz

Gordon Sumner, azaz Sting legfrissebb munkája a tavaly év végén kiadott If On A Winter's Night... című lemez, a Deutsche Grammophon gondozásában. Nem egy szokványos Sting CD ez, sokkal inkább a 2006-ban megjelent lantos, középkori dalokat felelevenítő Songs From The Labyrinth folytatásának tekinthető. Az új hanganyag téli szerzeményeinek háttere részletes bemutatásra került Máté Attila barátom jóvoltából a Sting.hu-n. Jómagam most arra vállalkozom, hogy a CD után megjelent koncert DVD-t, A Winter's Night... Live From Durham Cathedralt veszem górcső alá.

A Winter's Night...„Amikor belekezdtünk ebbe a projektbe, valójában olyan dalokat válogattunk össze, amelyek a telet ünneplik, leginkább klasszikus oldalról. De amikor a többi zenész csatlakozott hozzánk, segítettek minket az iránymutatásban. Olyan folk muzsikusok szerepelnek rajta, mint Kathryn Tickell, Mary Macmaster és további nagyon jó népzenészek Észak-Angliából és Skóciából. Így az album inkább ebbe az irányba kanyarodott el. Más lett a végeredmény, mint amilyennek kezdetben terveztük, de azt hiszem nagyszerű lett. Maradtak benne azért komolyzenei elemek, mint Henry Purcell nagyszerű és mély muzsikája. Egy nagyon érdekes projektnek bizonyult, bár nem gondolom, hogy népszerű poplemez lesz belőle. De azt hiszem, ez Stinget egyáltalán nem érdekli. Igazi kihívás volt. Adtunk egy koncertet a Durham katedrálisban nemrég, amely egy óriási dolog volt és rengeteg munkába telt.” - Dominic Miller

Sting az 1030-ban alapított durhami székesegyházat választotta koncertje helyszínéül, amely Anglia észak-keleti részén található, s a keresztény építészet máig egyik legszebb alkotása, 1986 óta az UNESCO Világörökségének része. Az éneklő, gitáron és lanton játszó egykori Police-frontember mellett hatalmas együttes működött közre az élő DVD-felvétel elkészítésekor: Robert Sadin zenei igazgató és karmester, Dominic Miller gitáros, Kathryn Tickell hegedűs és northumbriai dudás, Peter Tickell hegedűs, Marry Macmaster hárfás, négy vokalista, egy csellista, egy nagybőgős, egy trombitás, egy harmonikás, három ütőhangszeres, valamint egy 28 tagú nagyzenekar, egy gyermekkórus és egy táncos.

Az intró Sting suttogó narrációjával indul, ezután kezdődik az ...All This Time-hoz hasonlóan varázslatos élő show, az alábbi dalokkal:

1. The Snow It Melts The Soonest: Szép, nyugodt, Newcastle-i nóta Sting és Dominic duettje, minimális bőgő kísérettel. Kissé zavaró, hogy Sting szinte folyamatosan a padlón lévő súgógépről olvassa a dalszövegeket, azonban a székesegyház nemcsak kívülről, hanem belülről is csodálatos látványt nyújt.

2. Gabriel's Message: Sting egyik klasszikus karácsonyi dala, amelyet először a '80-as évek végén énekelt el, még abban az időben, amikor növeszteni kezdte a haját. A trombitás Chris Gekker meglehetősen bottis feelinggel fúj.

3. Soul Cake: Popos beszámolás után jönnek a halloweeni Lélek sütik, amely az egyik leginkább slágeres szerzemény az új lemezről. A szakállas Sting egy kis akusztikus gitáron penget, miközben már az egész banda bekapcsolódik, a háttérénekesek pedig lelkesen dalolnak. Az egyik résznél nekem mindig a Russians című dal refrénje ugrik be. Kathryn Tickell és öccse, Peter felállnak a helyükről és úgy szólóznak tovább hegedűiken.

4. There Is No Rose Of Such Virtue: Az első „rózsás szám” közel-keleti ízzel szólal meg, amelyen Sting saját énekét lanttal kíséri, s nagyon meghatározó a marokkói származású Rhani Krija ütőhangszeres jelenléte is ez előadás során.

Sting in Durham Cathedral Live 1

5. Lo, How A Rose E'er Blooming: Sting kicsit belebakizik a felkonfba, majd a melodeon intrót követően szépen kibontakozik előttünk egy gyönyörű Michael Praetorius-szerzemény, hegedűk pizzicato játékával és northumbriai dudával.

6. Christmas At Sea: Gordon Sumner egyik kedvenc karácsonyi éneke, Mary Macmaster hárfaművész csodás kíséretével és a háttérénekesek fantasztikusan találó és hangulatos kelta énekével. A brazil Cyro Baptista ütős is kitesz magáért, aki korábban Herbie Hancock, John Zorn, Cassandra Wilson, a Spyro Gyra, Yo-Yo Ma, Laurie Anderson és Trey Anastasio zenésztársa volt. Szerintem ez az audio lemez egyik legerősebb trackje.

7. Now Winter Comes Slowly: Henry Purcell klasszikus darabja, amely több kompozícióval együtt a DVD-n tévedésből tradicionális nótaként került feltüntetésre.

8. Cold Song: Dominic Miller személyes kedvence az If On A Winter's Night...-ról, szintén Henry Purcelltől. Finom és gondolatébresztő muzsika.

9. The Burning Babe: A középkori angol író és jezsuita pap, Sir Robert Southwell versének megzenésítése a szintén angol Chris Wood jóvoltából (nem összetévesztendő a Medeski Martin & Wood bőgősével). Folkos és popos megoldás, komolyzenészek és népzenészek által előadva. Az eredeti lemezen a nóta óriási jammelésben ér véget, Jack DeJohnette dobos és Kenny Garrett szaxofonos jóvoltából.

10. Ghost Story: Sting egyik legszebb szerzeménye a Brand New Day című albumról. Az eredeti country-s verzióhoz képest ez a folkos feldolgozás is nagyon jól sikerült. A dalt az énekes a Why Should I Cry For You?-hoz hasonlóan édesapja emlékének írta, kulcssora így szól: „It's time that I confess, I must have loved you”.

11. Team Spirit: A Tickell testvérek három nótájának egyvelege (Confluence, Team Spirit, New Rigged Ship), amelyben Sting észak-kelet angliai gyökerei elevenednek meg, bár ő nem játszik bennük. Ezen dalok nem szerepelnek az új stúdió albumon, azonban korábban Kathryn Tickell meghatározó szólistája volt már több Sting-lemeznek is.

Sting in Durham Cathedral Live 2

12. The Hounds Of Winter: A Mercury Falling téli témájú kezdő dala jó választásnak bizonyult erre a CD-re, illetve DVD-re is, bár személy szerint nekem ez az utóbbi, élő verzió sokkal jobban bejön.

13. Cherry Tree Carol: A vallási témájú, cseresznyefa-sztoris tradicionális dalt Sting - csakúgy mint a lemezen - egyedül adja elő, gitáron kísérve önmagát.

14. Balulalow: A skót altatódalt Peter Warlock (1894-1930) szerezte, igazi nyugtató hatású, kellemes melódia.

15. Bethlehem Down: Az audio CD egyik bónusz trackje, szintén Warlock szerzeménye, amellyel a Daily Telegraph énekíró versenyét nyerte meg. Gyönyörű kompozíció.

16. Coventry Carol: A lemezen egyáltalán nem szereplő 16. századi dal, itt egy gyermekkórus előadásában látható/hallható.

17. Lullaby To An Anxious Child: Dominic Miller és Sting szerzeménye, 1996-ból a You Still Touch Me single-ről. Igazi akusztikus csemege, Kathryn Tickell addicionális hegedűszólamával kiegészítve. A dal címét Sting mostanában átkeresztelte Lullaby For An Anxious Childra. Dom igazi flamencos ízű szólót játszik, miközben Sting bemutatja zenekarát a közönségnek.

18. I Saw Three Ships: Az 1997-ben megjelent karácsonyi válogatás-albumon, a Very Special Christmas 3-on Sting ezt a nótát énekli szinti kísérettel, itt azonban igazi örömzeneként csendül fel. Ez a nóta szintén nem szerepel az album stúdió verzióján.
 
19. You Only Cross My Mind In Winter: A ráadásban Sting ismét lanton ad elő egy számot, mégpedig egy Bach-szerzeményt, amelyhez ő írta a romantikus angol szöveget. Elmondása szerint ez is egy kísértettörténet.

Sting in Newcastle

Az audio CD egyik kiadása rendelkezik DVD melléklettel is, amely hat fejezetben, dalrészletekkel és interjúkkal teletűzdelve mutatja be 20 percben a stúdió lemez születésének körülményeit Sting toszkániai birtokán. A DVD második, extra lemeze a The Documentary címet viseli, és érdekes, 50 perces ötvözete az előző filmnek, illetve egy nosztalgikus Newcastle-i sétának, egy kocsmai mini Sting-koncertnek, réges-régi zenésztársakkal való találkozásnak, és a durhami székesegyház-beli hangverseny kéthetes előkészületeinek.

A lemez és a koncertfilm is Sting kedvenc évszakáról, a télről szól, nem pedig a kereskedelmi értelemben vett karácsonyról. Saját magamon tapasztalom, hogy minél többször hallgatom meg ezen, kissé melankolikusnak tűnő szerzeményeket, annál jobban tetszenek. Érdekes módon, Sting nem a popos, pláne nem a punkos hangját, hanem az egészen mély és lágy tónusát alkalmazza, akárcsak a Songs From The Labyrinth-en. A koncert lélegzetelállító képsorai, a gyönyörű helyszín, a hangulatos fények, a nagyszerű kameramozgások és a remek hangminőség igazi élményt varázsolhat mindenki otthonába, aki elindítja az A Winter's Night... DVD-t, természetesen egy téli éjszakán...



 

2 komment

Címkék: sting

Közös nevező: One Shot Not

2010.01.07. 19:30 :: GregJazz

Adott egy francia dobos, Manu Katché, aki muzsikált már Peter Gabiellel, Stinggel, Jan Garbarekkel és volt zsűritag egy zenei tehetségkutató műsorban. Adott egy francia, illetve német nyelvű csatorna, az Arte, ahol a fókuszban a művészet áll. Gondoltak egyet a műsorkészítők, s megalkották a One Shot Not című TV show-t, ahol különböző műfajok (pop, rock, jazz, world music) képviselői lépnek a színpadra élőben, ahol gyakran a dobos-konferanszié Katché is besegít. A zenész műsorvezető társa a szépséges Alice Tumler, aki folyékonyan beszél franciául, agolul és németül.

Alice Tumler & Manu Katché

Íme egy kis válogatás a jazz képviselőinek legjobb produkcióiból:

Manu Katché:
Clubbing



Jan Garbarek Group:
 Once I Dreamt A Tree Upside Down



Marcus Miller: Blast


 
Joe Sample Trio feat. Randy Crawford: Street Life



Raul Midón: State Of Mind



Vélemények? ;))

8 komment

Címkék: marcus miller manu katché raul midón randy crawford jan garbarek group joe sample trio

süti beállítások módosítása