GregJazzBlog

Hírek, érdekességek, CD- és DVD-ajánlók, valamint koncert-beharangozók és beszámolók elsősorban a tengerentúli kortárs fúziós jazz világából.

Utolsó kommentek

Naptár

október 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Címkék

4th dimension (1) adam deitch (1) ahmad jamal (2) al di meola (2) al jarreau (3) andy narell (2) anna maria jopek (2) bb king (1) béla fleck (2) béla fleck & the flecktones (2) billy cobham (3) bill evans (2) bill frisell (2) bill frisell trio (1) biréli lagréne (2) bob james (1) borlai gergő (3) brad mehldau trio (1) branford marsalis (2) branford marsalis quartet (2) brian bromberg (1) candy dulfer (3) cassandra wilson (1) charlie haden (2) charnett moffett (1) chick corea (9) christian mcbride (1) chris botti (3) chris potter (1) chuck loeb (1) cotton club singers (1) dave holland (1) dave holland sextet (1) dave koz (2) david sancious (1) diana krall (3) dominic miller (4) duke ellington (1) elek istván (1) esbjörn svensson (1) esbjörn svensson trio (1) esperanza spalding (4) etienne mbappé (4) five peace band (4) fourplay (2) frank zappa (1) freddie hubbard (1) freddy cole (1) gary burton (1) gary peacock (1) gary willis (1) george benson (3) george duke (2) george gershwin (1) gerald toto (1) gereben zita (1) hajdu klára (1) harcsa veronika (1) harry connick jr (4) herbie hancock (6) hilary james (1) hiram bullock (2) horgas eszter (1) incognito (1) jack dejohnette (3) jaco pastorius (1) james brown (1) james taylor (1) jamie cullum (3) jan garbarek group (5) jazz at lincoln center orchestra (1) jeff lorber (1) jim hall (1) joe lovano (1) joe sample (3) joe zawinul (5) john mclaughlin (5) john patitucci (1) john patitucci trio (1) john scofield (4) jonathan butler (2) joshua redman (3) kaltenecker zsolt (2) keith jarrett (3) keith jarrett trio (1) kenny g (2) kenny garrett (2) kenny kirkland (1) kevin kastning (1) kirk covington (1) krantz carlock lefebvre (1) kurt elling (1) lars danielsson (1) lars danielsson quartet (1) lenny white (2) leszek mozdzer (2) lionel loueke (3) living colour (1) lokua kanza (1) louis armstrong (1) maceo parker (2) manu katché (3) marcus miller (7) marc copland (1) mccoy tyner (1) medeski martin & wood (2) mezzoforte (2) michael brecker (1) michael bublé (2) micheller myrtill (1) michel camilo trio (1) mike stern (7) mike stern band (6) miles davis (5) miroslav vitous (1) msmw (1) nils landgren (3) nils landgren funk unit (2) norah jones (2) oregon (3) oscar peterson (1) paolo vinaccia (1) pat metheny (3) pat metheny trio (3) paul jackson jr (1) piety street band (2) ralph towner (1) randy brecker (2) randy crawford (2) raul midón (1) rebekka bakken (1) return to forever (3) richard bona (23) robben ford (2) ron carter (1) roy hargrove big band (1) salif keita (1) scott kinsey band (1) smv (6) snétberger ferenc (3) sonny rollins (1) soul bop band (1) soul insiders (1) spyro gyra (4) stanley clarke (7) steve gadd (1) steve lukather (1) steve vai (1) sting (6) szabó gábor (1) szabó sándor (1) take 6 (2) tal wilkenfeld (2) the crusaders (2) the derek trucks band (1) the manhattan transfer (1) the police (1) the rippingtons (1) the stanley clarke trio (1) the syndicate (1) the zawinul syndicate (2) tomasz stanko quintet (1) tommy emmanuel (1) toto bona lokua (2) tower of power (1) uehara hiromi (1) victor bailey (1) victor bailey group (2) victor wooten (7) victor wooten band (2) viktoria tolstoy (2) vinnie colaiuta (4) wayne shorter quartet (2) weather report (1) wynton marsalis (5) yellowjackets (4) zakir hussain (1) Címkefelhő

Koncert-beszámoló: Snétberger & Bona

2009.05.10. 22:10 :: GregJazz

2009. május 2-án a Művészetek Palotájában 1700 néző előtt csoda történt. Annak ellenére, hogy Snétberger Ferenc, Richard Bona és Paolo Vinaccia ebben a formációban életükben először játszottak együtt, két órára szó szerint elvarázsolták a nagyérdeműt.

Snétberger Ferenc

Az 52 éves salgótarjáni születésű Snétberger Ferenc gitárművész már több mint 20 éve él Berlinben. Kora gyermekkorában roma muzsikát játszott, tinédzserként klasszikus gitárt tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett jazz szakon. Később a brazil és a spanyol zenei irányzatokat tanulmányozta, majd beépítette saját stílusvilágába, a tangó és az indiai muzsika mellé. Példaképei között éppúgy megtalálható édesapja, valamint Egberto Gismonti, Django Reinhardt, Wes Montgomery, Jim Hall és Johann Sebastian Bach. A végtelen szerénységéről és profizmusáról híres gitáros itthon elsősorban a Trio Stendhal formációval lett ismert, s a későbbiekben olyan világsztárokkal nyílt lehetősége együtt játszani, mint Didier Lockwood, Dhaffer Youssef, Anthony Jackson, Bobby McFerrin, James Moody, Herb Ellis, Pat Metheny és Markus Stockhausen. Snétberger 2004-ben alapította a Trio Nomadot, amelyben a norvég bőgős legenda Arild Andersen, illetve az olasz származású, de Oslóban élő ütőhangszeres - a szóban forgó est egyik közreműködője - Paolo Vinaccia szerepel.

Richard Bona

A tíz esztendővel fiatalabb basszusgitáros-énekes-zeneszerző Richard Bonát nem kell különösen bemutatni. Egy kis kameruni falucskában, Mintában született. A saját maga által fabrikált hangszereken játszó és templomokban éneklő tehetség meg sem állt Párizsig, majd később New Yorkba költözött, hogy ott próbáljon szerencsét. A Zawninul Syndicate, a Pat Metheny Group, a Mike Stern Band és a Steps Ahead után manapság saját szólómunkáira és bandájára koncentrál. Nagy szerencsénkre a gulyásleves és Magyarország iránt érzett szeretetéről már rengetegszer megbizonyosodhattunk élőben is. Hihetetlen technikai tudása, csodaszép énekhangja és egyedülálló humora nagyon hamar a világ egyik legkeresettebb jazz zenészévé tette.

Snétberger & Bona 1

Az általam csak „SnétBonának” keresztelt együttest teljes teltház fogadta a Duna-parton. A koncertet Mészáros Zoltán, a Veszprémi Ünnepi Játékok szervezője nyitotta meg, így számomra azonnal világossá vált, hogy ismét az ő zseniális munkáját dicséri ennek az egyedülálló bandának az összehozása. A volt pedagógus és egykori rádiós felhívta a figyelmet a világzene, a jazz és a különböző kultúrák összeolvasztásának kísérletére, amely e hangverseny alatt valóban ki is bontakozott előttünk. Becslésem szerint a trió tagjai összesen legalább nyolc nyelven beszélnek (magyar, roma, német, angol, douala, francia, olasz és norvég), de az egyetlen közös nyelv - az angolon kívül - azonban maga a nagybetűs ZENE! Ennek a tanúbizonyságát mindenki láthatta-hallhatta, aki ellátogatott erre a páratlannak ígérkező és talán soha vissza nem térő alkalomra.

Vinaccia-Snétberger-Bona 1

Snétberger Ferenc akusztikus gitárjával egyedül kezdte meg a parádés koncertet. A nyugodt, latinos ízű ballada, már az első másodpercektől fogva teljesen lekötötte a közönség figyelmét, az emberek rezzenéstelenül ültek és néma csend uralta a hangversenytermet. A hihetetlenül pontos és precíz gitárjáték emelkedett hangulatot teremtett, amelyet a sztárvendég felkonferálása és színpadra érkezése, s a trió harmadik tagjának megjelenése még tovább fokozott. Az első közös nóta egy pörgős tempójú szerzemény volt, Bona részéről alázatos és kottából játszott walking bass-zel. A pastoriusos színezések mellett rögtön egy virtuóz basszusgitár szólóban is gyönyörködhettünk, a sodró perka nagyon hangulatosan szólt, a gitár pedig hol dallamot, hol improvizációt, hol sikálást hozott. Egy vad ütőhangszeres szólót követően jött némi nyugalom, majd a visszatért a téma, azután seprűzés és a stílusos befejezés. Egészen idáig a művészeken kívül szerintem senki sem tudta pontosan, hogy milyen produkcióra is számíthat Snétbergertől és Bonától, még azok sem, akik külön-külön jól ismerik mindkettőjük munkásságát. Nos, ez az igazi fúzió! A harmadik, népdal-jellegű, lassú és gyönyörű nóta Richard részéről fegyelmezett basszus-kíséretet követelt - némi üveghanggal tarkítva -, de a szólójába poénból beleszőtte a Summertime dallamát is. A negyedik dal szintén magyar népdal elemeket tartalmazott, izgalmas váltásokkal, időleges gyorsulással, majd lassulással. A gitár végig csodálatosan, érzékien szólt, az őrületes Fodera-szóló alatt csak Paolo perkája kísért. A sorrendben ötödik szerzemény gyönyörű intróját követően a kameruni pacsirta is dalra fakadt. A dallamos, angyali ének szólamát később a gitár is ugyanúgy megismételte. Finom cinek, dörmögő basszus és ismét egy szépséges basszus-szóló jellemezte ezt a leginkább talán Pat Metheny stílusára emlékeztető tízpercest, amely egy sokáig kitartott énekhanggal ért véget. A következő, keleties hangzású szám sejtelmesen és speciális ütős effektekkel kezdődött. Bona csak később csatlakozott be a szép ívű kompozícióba, amikor is ügyes akusztikus gitár és basszusgitár kérdezz-felelek alakult ki a két művész között. Snétberger ismételten fantasztikusan érzékien és könnyed stílusban pengetett, majd egy húzós gitár és perka szóló után Bona előhozta az ismert basszus futamot, amelyet rendszerint a Laisser Parler előtt szokott előadni. Mindez találóan illeszkedett a nóta ezen részéhez, majd slappelésbe torkollott a vég, elpoénkodott perka-gitár-basszus effektek egymásra licitálásával. Az egész mű nekem úgy hatott, mintha elindultunk volna John McLaughlintól Jan Garbareken át, egészen Paco de Lucíáig.

Snétberger & Bona 2

Ezek után Feri és Paolo elhagyták a színpadot, és Bona egyedül csapott bele a szokásosnak nevezhető basszus-ének szólójába, különös figyelmet fordítva az extra mély hangokra. Először egy rögtönzést, majd Mike Stern Still There című lírai szerzeményét adta elő. A nyolcadik nótában Bona harmonika effektjével szállt be az ismét Metheny-s feelingű előadásba Snétberger mellé, aki bravúrosan szólózott szinte a dal teljes időtartama alatt, míg Vinaccia érzékien seprűzött. Richard dörmögő basszusa szinte hangról-hangra megegyezett a harmadik számban előadottal, de itt még a híres Tutu melódiáját is felismerni véltem, amelyet Marcus Miller 1986-ban írt Miles Davis-nek. A minden szerzeményt megelőző hangolás alatt Richard ezúttal fütyült egyet, nevetést váltva ki ezáltal a közönségből. Az ütős heves tapssal indította a vérbeli flamencot, amelyet szédületes sebességű gitár-basszus uniszóló, szuper perkázás, valamint kemény basszus-gyűrés jellemzett, visszatérő elemként szintén a Laisser Parler előtti résszel. Az első ráadásban, mely az est vitathatatlan fénypontja volt, Bona régi ígéretét váltotta be azzal, hogy végre - most már valóban! - egy magyar dalt adott elő. Azt mondta, aggodalomra semmi ok, nála van a szöveg és a kotta is, úgyhogy megkérte Ferit, hogy játssza el neki előre a melódiát és utána ő folytatja. A nóta a Kis kece lányom című népdal volt, amelyet Richard afrikai akcentussal, de végül is érthetően énekelt el a nézők nagy-nagy örömére. Amikor a rajongók is besegítettek, Richard komolyan elcsodálkozott a magyarok muzikalitásán. A jelenet kísértetiesen hasonlított a tavaly júliusi Herbie Hancock-koncertre Veszprémben, ahol Lionel Loueke dalolta el a Tavaszi szél vizet áraszt című nótát. A második ráadás, azaz a tizenegyedik szerzemény hatalmas slappelések közepette kezdődött el, s a nagy jammelés alatt a közönség ütemesen tapsolni kezdett. A dal a The Champs 1958-as, mindenki által ismert instrumentális Tequilája volt, ezúttal magyarosítva „Pálinká”-ra. Ezt a slágert Bona hozhatta be a repertoárba, hiszen az év elején a hasonló felállású Sylvian Luc-Steve Gadd-Richard Bona trió adta elő többször nagy sikerrel. Paolo és Bona rengeteget hülyéskedtek a beszólásaikkal, majd egy csúcs basszus-perka szóló következett. A meghajlások után kedves gesztusként a vendég Bona mutatta be a főszereplő Snétbergert a nagyérdeműnek. A közönség óriási tombolással követelte vissza a művészeket, miután egyedül Snétberger Feri jött vissza a színpadra, hogy: „Kiküldtek meghajolni.”.

Vinaccia-Snétberger-Bona 2

Az esemény szerintem már most májusban is nyugodtan nevezhető „az év koncertjének”. A három zenész között olyan összhang jött létre az első pillanattól kezdve, mintha mindig is együtt játszottak volna, és nem most életükben először. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bona 2005-ből a Veszprémi Fesztiválról már nem emlékezett az előtte fellépő Snétberger-Andersen-Vinaccia trióra, így a YouTube-on nézett/hallgatott utána gitárosunknak. Érdekes látvány volt, ahogyan mindhárman végig ülve, sokszor puszta kézzel játszottak (nem használt egyikük sem pengetőt, s néha az ütős verőt sem), igazán jó hangulatban, jól emészthető, könnyed stílusban, amely Ferencre korábban ennyire nem volt jellemző. Snétberger előadott szerzeményei egytől-egyig tökéletes remekművek voltak, játéka pedig a világ legnagyobb gitárosaival vetekszik. Visszafogottsága és zárkózottsága miatt nem volt a szavak embere, ezért a banda bemutatásán kívül sajnos semmilyen extra információt nem osztott meg velünk. Bonayuma végre-valahára teljesen más arcát mutatta, mint a megszokott A38-beli koncerteken, hiszen ő itt vendég és kísérőzenész volt, nem pedig zenekarvezető. Szemmel láthatóan élvezte a közös és új kihívásokat jelentő munkát, s azon sem lennék meglepve, ha egyszer ennek a projektnek folytatása lenne... Richard főleg kottából játszott, de amikor rögtönzött, nagyon sokszor mosolygott össze Snétbergerrel és Vinacciával. Az ütőhangszeres/dobos Paolo volt a nap kellemes meglepetése, hiszen szakadt, metálos kinézete ellenére, ritmuszenészként dallamokban és harmóniákban képes gondolkodni, s annyira finoman és érzékkel virgázik, hogy az valóban ritkaság. A Trio Stendhal és a Trio Nomad után a Snétberger-Bona-Vinaccia trió egyértelműen beleírta magát Snétberger Ferenc - sőt, talán Richard Bona - életművébe. Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy a magyar Szabó Gábor és Zoller Attila mellett magasan ott ragyog Snétberger Ferenc csillaga a világ legnagyszerűbb jazzgitárosainak egén, akivel nagy nemzetközi sztárok is ilyen szívesen és ekkora örömmel muzsikálnak együtt.

A banda:

Snétberger Ferenc - akusztikus gitár 
Richard Bona - basszusgitár & ének
Paolo Vinaccia - ütőhangszerek

Richard Bona énekel (hátulnézetből):



Kis kece lányom (hátulnézetből):

 

Fotók: (c) Greg

17 komment

Címkék: richard bona snétberger ferenc paolo vinaccia

A bejegyzés trackback címe:

https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr781013721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.05.10. 23:28:09

Richard Bona nekem írt, rövid személyes véleménye a koncertről:

"Excellent gig
Snet is a very good musician and a wonderful person
Thanks for coming
Peace
R"

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.05.11. 22:41:45

Ha valaki esetleg emlékszik vagy feljegyezte volna magának a setlistet, az kérem ossza meg velünk is! Köszi!

Kölcsi 2009.05.11. 23:02:52

Hello Greg!

Ígértem még korábban, hogy én is leírom a benyomásaimat. Sajnos én nem tudok ennyire pozitívan nyilatkozni a koncertről, de itt rögtön le kell szögeznem, hogy talán pont ez a szép a zenében, hogy annyi módon értelmezhetjük, és élhetünk át dolgokat.
Röviden összefoglalva a legnagyobb problémám az volt, hogy számomra ez nem egy Snétberger ÉS Bona koncert volt, hanem egy Snétberger koncert, ahol Bona kísért basszusgitáron. Alapvetően még ezzel sem lett volna problémám, ha látom a koncepciót a dologban, mivel igazából Bona „csak” lekísérte Snétberger számait, és nekem úgy tűnt, hogy nagyon próba sem volt előtte. Ez persze ezen a szinten már nem okoz problémát, mert egy Bona kaliberű zenész bármit leblattol, de ezzel az erővel jöhetett volna egy másik, hasonló élvonalbeli basszusgitáros is, pont az tűnt el, ami Bonát különlegessé teszi.
És itt be kell, hogy valljam (most ezért kövezzetek meg), nekem pont emiatt unalmassá is vált a koncert. Snétberger elképesztően jó gitáros, de szerintem nem jó dalszerző, a számai nekem egysíkúak és összefolytak, a koncert végén csak Bona szólórészéből tudtam felidézni dallamokat. (A zongoristák között egyébként ugyanígy vagyok Oláh Kálmánnal is egy picit) Nem volt igazi katarzis, leszámítva, csak az utolsó két szám lendített valamit a dolgon. Félreértés ne essék, nem azt vártam, hogy ugyanaz történjen, mint egy A38-as Bona koncerten, amikor a pl. a Djombwe közben felrobban a levegő,
Emellett én még abban látom a problémát, hogy vagy Snétberger „merevsége”, vagy Bona időhiánya miatt nem volt idő és lehetőség egy mélyebb, közös koncepció kialakítására. Már az is jobb lett volna, ha legalább fele-fele arányban játsszák egymás szerzeményeit, mert érdekes lett volna Bona dolgait meghallgatni egy ilyen felállásban és értelmezésben. Így nem láttam azt, hogy a Bona által hozott afrikai gyökerek és Snétberger kelet európai, roma hagyományokból táplálkozó zenéje igazán összeforrt volna.
Bocsánat, a sok negatív felhangért, csak kicsit csalódott vagyok, mert mást vártam, illetve úgy látom, hogy két ekkora kaliberű zenész találkozásából sokkal több is kisülhetett volna. Emellett el kell ismernem, hogy a koncert nagyon profi volt, kiválóan előadva, és a hangzás tökéletes volt, de számomra elmaradt az a szükséges plusz.
Egyébként először úgy gondoltam, hogy a zenei „előítéleteim” miatt vélekedem így, de a koncertre elhoztam 60-as éveiben járó édesanyámat is, aki alapvetően csak klasszikus zenét hallgatott, Bonától én mutattam neki néhány dolgot, ami kíváncsivá tette, de összességében ő is hasonló véleményen volt.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.05.13. 19:02:59

@Kölcsi: Köszi a véleményedet! Sok igazság van benne, de én nem láttam ilyen borúsan a helyzetet... Ez alapvetően Snétberger koncertje volt, ő volt a házigazda, aki meghívta Bonát. Bár a nóták igen hasonlóak voltak egymáshoz, én olyan koncepciót véltem felfedezni az egészben, hogy a hangsúly a könnyen emészthető melódiákon volt. És "Snét" tényleg gyönyörűen játszik! Vinaccia király volt, Bonáról nem is beszélve... Az utolsó szám és talán az ötödik nóta is Ricsi ötlete/szerezménye lehetett. Én A38-as feelingre nem számítottam, és örültem is nagyon, hogy nem kaptam belőle! :))

SumQuiSum 2009.05.19. 12:11:51

Bocsazoffért:
A csütörtöki BJO&Duke-ról lesz iromány?:)

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.05.19. 14:48:28

@SumQuiSum: Nem leszek ott, ezért nem valószínű... :(( De ha Te ott leszel és van kedved hozzá, szívesen várom az összefoglalódat az Üzenőfalon!

Herbie 2009.05.19. 15:56:14

Én írok róla szívesen. A tracklistet már lehet is tudni. Lesz Brazilian Love Affair is :)

SumQuiSum 2009.05.19. 18:36:20

Greg: meghagyom Herbi-nek a feladatot, én nem tudnék elfogulatlanul írni az eseményről, lévén részt veszek a produkcióban - nem mint zenész.
Herbie: stimm :)

Herbie 2009.05.20. 15:02:48

@SumQuiSum: Milyen minőségben veszel részt? Remélem kijön Dukey dedikálni, ha nem akkor csak irigyellek.

SumQuiSum 2009.05.20. 15:27:46

Herbie: Ha jól sikerült a buli, akkor elmondom :D Duke egyébként kettőre érkezik elvben a Müpához, akkor talán el lehet kapni, koncert utáni dedikálásról passzolok.

syba61 2009.05.21. 02:59:02

Debrecenben volt dedikálás koncert után. Be is gyűjtöttem egy csomót (Duke + Michael Manson).Most kicsit alszom. Debrecen - Szeged 220 km...

syba61 2009.05.21. 09:57:03

Néhány szó a debreceni koncertről,annak, akit érdekel. Összegezve, örülök , hogy láttam. Nekem a régi számok tetszettek, de nagyon. Brazilian Love Affair, Cravo E Canela, Summer Breezin', Frank Zappa egyveleg, néhány "lírai" szerzemény a '70-es évek elejéről. Michael Manson zseniális basszeros, Jeff Lee Johnson is remek gitáros, a mester is remek formában volt.Nekem az új számok ("real funky") nagyon nem tetszettek, bár én inkább jazz kedvelőnek tartom magam. Mindemellett remek hangulatot varázsoltak a Kölcseybe, remek - a számokat ismerő- közönségnek. Több, mint két órán át dübörgött a zene, csak az utolsó 20-25 perc ült le a számomra. De biztos van, akinek ez is tetszett. Még egyszer összegezve nagyon megérte ott lenni, a koncert végén dedikálás, beszélgetés, fotózgatás, minden volt, nagyon közvetlen, remek embert ismertem meg Mr.Duke személyében. (Még a "Tutu" CD-met is dedikálta, bár első pillantásra nem tudta, mi az. :-)))