Victor Bailey a világ egyik legjobb basszusgitárosa. Közhelynek tűnhet, de tényleg így van. 23 évesen már a fergeteges sikereket elért Weather Report nevű fúziós jazz formációban játszott, ahol - minden basszeros példaképét - Jaco Pastorius-t váltotta. Sokszínűségét bizonyítja, hogy kirándulást tett a popbizniszben, többek között Madonna zenészeként. Bailey szólókarrierje is figyelemreméltó, legújabb együttesével 2009. március 25-én lépett fel a Millenárison. A koncertet követően öltözőjében adott interjút, két cigaretta között és egy pohár vörösbor kortyolgatása mellett.
Közvetlen stílusáról, jó humorézékéről a közönség is megbizonyosodhatott már a fellépés során, s négyszemközt sem cáfolt rá minderre. Korábbi munkáiról, zenésztársairól, ellopott hangszeréről, megsemmisült új lemezéről, betegségéről, jövőbeli terveiről, magyar jazz zenészekről és még sok minden másról beszélgettünk. Őszintén, nyíltan, lazán, amolyan Bailey-sen...



Greg: Hogy vagy mostanában?
Victor: Minden rendben.
Greg: Tulajdonképpen dobosként kezdted a pályafutásodat, igaz?
Victor: Igen.
Greg: Milyen egyéb hangszereket próbáltál még ki?
Victor: Alapvetően a dobot, a basszusgitárt és a zongorát.
Greg: És hogyan találkoztál a jazzel?
Victor: Az apám zeneszerző, hangszerelő és tenorszaxofonos. A
           jazz mindig is az életem része volt. Másoknak lehet, hogy
           ez egy idegen műfaj, de a házunkban állandóan jelen volt
           a jazz, az R&B, a pop és minden egyéb.
Greg: Elmesélnéd, hogy hogyan kerültél a Weather Reportba?
Victor: Ó, a Weather Reportba?! Párszor felléptem a dél-afrikai
           énekesnővel, Miriam Makebával, akinél Omar Hakim
           dobolt. Aki második show után Omar megszólalt: „Hé,
           engem bevettek a Weather Reportba, Jaco (Pastorius)
           meg kilépett, úgyhogy épp basszusgitárost keresnek!
           Felhívom Joe (Zawinul)-t, mesélek neki rólad, te meg küldj
           egy felvételt!”. Így aztán elküldtem egy kazettát Joe-nak,
           és most meg itt vagyok.
Greg: Találkoztál személyesen is Jaco Pastorius-szal?
Victor: Igen, ismertem Jacot.
Greg: Milyen ember volt?
Victor: Egyetlen dolgot mondhatok róla, azt, hogy nem volt őrült.
           Sajnos az élete vége felé pszichológiai problémákkal
           küszködött, de ez nem az a Jaco volt, akit én megismertem.
           Egy normális, rendes fickó volt, és tényleg egy hatalmas
           zenész. Bárcsak az emberek ezt az oldalát is ismernék...
           37 évet élt, és lehet, hogy az utolsó 3 vagy 4 évben voltak
           gondjai, de mindenki csak erre emlékszik. Ez az én Jaco-
           sztorim. Óriási ember volt! És majdnem annyira jó, mint
           én… (mosolyog)
Greg: A Weather Report után játszottál még a Weather Update-
          ben és a The Zawinul Syndicate-ben is. Mondanál valamit a
          nagyszerű Joe Zawinulról?
Victor: Nagyon komoly zenész volt. Nem akart híres lenni, nem akart
           trendi lenni vagy menő. Halálosan komolyan vette a zenei
           minőséget. Mostanában sokan csak játszanak, de nem
           zenélnek. Ő rendkívüli módon a ZENÉRE koncentrált. És ez
           az, amit mindenki eltanulhat tőle.
Greg: Van olyan zenész, akivel még sohasem játszottál együtt, de
          nagyon szeretnél?
Victor: Egyértelműen Herbie
           Hancock.
Greg: Úgy hallottam, egyszer
          elveszett a
          basszusgitárod. Mi
          történt?
Victor: Ellopták a
           hangszeremet a
           houstoni reptéren,
           Texas államban
           2002-ben. Aztán
           2006-ban visszakerült
           hozzám.
Greg: Visszavásároltad?
Victor: Valaki megvette egy
           zaciból, tudod, ahová
           bármit beadhatsz. Nos,
           eladták egy ilyen
           boltnak úgy 100
           dollárért. A srác aki
           megvette, szerette
           volna kideríteni honnan
           is származik. A neten felment a Fender oldalára, megtudta,
           hogy ez egy Victor Bailey-basszusgitár. Ezután ellátogatott
           az én oldalamra, és mivel basszeros volt, egyből felismerte,
           hogy ez az én hangszerem. Küldött nekem egy képet róla
           e-mailen, aztán a Fender adott neki egy másik basszusgitárt,
           én meg visszakaptam a sajátomat.
Greg: Mesélnél a következő lemezedről, a Slippin’ N’ Trippin’-ről?
Victor: Mit is mondhatnék? Nagyon jó! (mosolyog) Ez lesz a legjobb
           albumom! Még több basszus lesz rajta, mint eddig. Mindegyik
           lemezemen egy csomó vendégsztár szerepelt, de most még
           jobban előtérbe helyezem magam. Játszik rajta Ron Carter,
           Lenny White, Omar Hakim, Poogie Bell, Peter Horvath.
           Egyébként egy tipikus album lesz, sokfajta stílussal és sokféle
           feelinggel.
Greg: Említetted a ma esti koncerten, hogy újra kellett csinálnod,
          mert valaki letörölte az anyagot.
Victor: Igen, újra kellett rögzítenem az egészet. Hát, ez nem volt
           valami frankó!
Greg: És mennyire vagy elégedett a második verzióval?
Victor: Meg vagyok vele elégedve, valami talán még jobban is
           sikerült. Elég kemény, amikor ilyen történik az emberrel.
           Szóval, már dolgozom rajta egy jó ideje...
Greg: Mit jelent a lemez címe, a Slippin’ N’ Trippin’?
Victor: A címeim mindig valamilyen saját élménnyel kapcsolatosak.
           Van egy neurológiai betegségem, ami pontosabban egy
           jelátviteli probléma az agyam és a lábaim között. Ezért
           aztán mindig botladozom és elesem. Egyszer meg is
           jegyeztem, hogy: „Állandóan csetlek-botlok.”, aztán ezt
           felírtam magamnak. Mindig nálam van az iPhone és beleírok
           olyanokat, amiket mások mondanak. Poogie-tól nemrég
           hallottam valami jót a jazzről, és azt is feljegyeztem.
           Szóval, a Slippin’ N’ Trippin’ így született, aztán szereztem
           hozzá egy dalt, és végül ez lesz a lemez címe is.
Greg: Milyen más projekteken
         dolgozol a jövőben?
Victor: Tervezek egy triót
           Poogie Bellel és a
           nagyszerű jazz
           gitárossal, Bobby
           Broommal. Még
           kölyökkorunkban
           zenéltünk közösen.
           Legutóbb 20 évvel
           ezelőtt játszottunk
           együtt. Úgyhogy ez
           lesz a fő projekt, meg
           az én szóló munkám.
           Egy kis fellépés itt,
           egy kis fellépés ott,
           hol a trióval, hol a
           saját bandámmal.
           Szóval, ezekkel
           foglalkozom most.
Greg: Elég sok magyar
          zenészt ismersz, ugye?
Victor: Igen, ismerek néhányat. Szakcsit, Babost, (Katona) Klárit.
            Ismertem az elhunyt George Jindát. Meg van egy csomó
            Lakatos nevű cigányzenész. Mindenki, akit Lakatosnak
            hívnak, az nagyon „rossz”! És itt van Peter Horvath. (a
            billentyűs épp belép az öltöző ajtaján)
Greg: Szóval, szeretsz játszani velük?
Victor: Mindenkivel szeretek, aki tud játszani.
Greg: Azt olvastam rólad, hogy nemcsak a zenében vagy
          tehetséges, hanem más művészeti ágakban is.
Victor: Igen, szoktam festeni.
Greg: Volt már kiállításod is?
Victor: Ja, épp volt egy New Yorkban. Ez a másik dolog, amivel
           foglalkozom.
Greg: Mit üzensz a magyar rajongóknak, főleg a
          basszusgitárosoknak?
Victor: Vegyétek meg az új lemezem! (mosolyog, közben Poogie
           Bell dobos a háttérben hatalmasat nevet) Kérem!
Greg: A neten fog megjelenni?
Victor: Igen, a neten. A weboldalamon, az Abstract Logix-on, az
           iTunes-on, és mindenhol ahol zenét lehet venni.
Greg: Paco Sery dobosról egyszer írtál egy érdekes számot, a
         Where is Paco?-t. Ez pontosan miről szól?
Victor: (gondterhelten sóhajt egyet) Hát, mit is mondhatnék erre?
          Pacoról szól. Hol van Paco? (Poogie Bell ismét kacagni
          kezd az öltözőben)
Greg: Mindig eltűnik valahová?
Victor: A dal önmagáért beszél. Paco a barátom, így nem akarok
           semmi olyat mondani, ami negatívumnak tűnhet. Szeretem
           Pacot! És a dal tényleg önmagáért beszél. Paco egy
           nagyszerű fickó! Ha éppen itt van...
Greg: Holnap Pécsre utaztok, holnapután pedig Szegedre.
Victor: Igen, ez a magyarországi világturné! (mosolyog)
Greg: És március 27-én lesz a születésnapod...
Victor: Igen, itt töltöm a születésnapomat Magyarországon.
Greg: Boldog szülinapot kívánok, és köszönöm szépen az interjút!
Victor: Kedves tőled, én is köszönöm!



Hallgassátok meg Victor Bailey magyar rajongóknak szánt rövid üzenetét! :)




A fotóalbum lapozásához használjátok a jobb és bal nyilakat!



Fotók: (c) Nagy Attila János

Köszönet a Zene.hu-nak és a Millenáris szevezőinek!