Victor Bailey a világ egyik legjobb basszusgitárosa. Közhelynek tűnhet, de tényleg így van. 23 évesen már a fergeteges sikereket elért Weather Report nevű fúziós jazz formációban játszott, ahol - minden basszeros példaképét - Jaco Pastorius-t váltotta. Sokszínűségét bizonyítja, hogy kirándulást tett a popbizniszben, többek között Madonna zenészeként. Bailey szólókarrierje is figyelemreméltó, legújabb együttesével 2009. március 25-én lépett fel a Millenárison. A koncertet követően öltözőjében adott interjút, két cigaretta között és egy pohár vörösbor kortyolgatása mellett.
Közvetlen stílusáról, jó humorézékéről a közönség is megbizonyosodhatott már a fellépés során, s négyszemközt sem cáfolt rá minderre. Korábbi munkáiról, zenésztársairól, ellopott hangszeréről, megsemmisült új lemezéről, betegségéről, jövőbeli terveiről, magyar jazz zenészekről és még sok minden másról beszélgettünk. Őszintén, nyíltan, lazán, amolyan Bailey-sen...
Greg: Hogy vagy mostanában?
Victor: Minden rendben.
Greg: Tulajdonképpen dobosként kezdted a pályafutásodat, igaz?
Victor: Igen.
Greg: Milyen egyéb hangszereket próbáltál még ki?
Victor: Alapvetően a dobot, a basszusgitárt és a zongorát.
Greg: És hogyan találkoztál a jazzel?
Victor: Az apám zeneszerző, hangszerelő és tenorszaxofonos. A
jazz mindig is az életem része volt. Másoknak lehet, hogy
ez egy idegen műfaj, de a házunkban állandóan jelen volt
a jazz, az R&B, a pop és minden egyéb.
Greg: Elmesélnéd, hogy hogyan kerültél a Weather Reportba?
Victor: Ó, a Weather Reportba?! Párszor felléptem a dél-afrikai
énekesnővel, Miriam Makebával, akinél Omar Hakim
dobolt. Aki második show után Omar megszólalt: „Hé,
engem bevettek a Weather Reportba, Jaco (Pastorius)
meg kilépett, úgyhogy épp basszusgitárost keresnek!
Felhívom Joe (Zawinul)-t, mesélek neki rólad, te meg küldj
egy felvételt!”. Így aztán elküldtem egy kazettát Joe-nak,
és most meg itt vagyok.
Greg: Találkoztál személyesen is Jaco Pastorius-szal?
Victor: Igen, ismertem Jacot.
Greg: Milyen ember volt?
Victor: Egyetlen dolgot mondhatok róla, azt, hogy nem volt őrült.
Sajnos az élete vége felé pszichológiai problémákkal
küszködött, de ez nem az a Jaco volt, akit én megismertem.
Egy normális, rendes fickó volt, és tényleg egy hatalmas
zenész. Bárcsak az emberek ezt az oldalát is ismernék...
37 évet élt, és lehet, hogy az utolsó 3 vagy 4 évben voltak
gondjai, de mindenki csak erre emlékszik. Ez az én Jaco-
sztorim. Óriási ember volt! És majdnem annyira jó, mint
én… (mosolyog)
Greg: A Weather Report után játszottál még a Weather Update-
ben és a The Zawinul Syndicate-ben is. Mondanál valamit a
nagyszerű Joe Zawinulról?
Victor: Nagyon komoly zenész volt. Nem akart híres lenni, nem akart
trendi lenni vagy menő. Halálosan komolyan vette a zenei
minőséget. Mostanában sokan csak játszanak, de nem
zenélnek. Ő rendkívüli módon a ZENÉRE koncentrált. És ez
az, amit mindenki eltanulhat tőle.
Greg: Van olyan zenész, akivel még sohasem játszottál együtt, de
nagyon szeretnél?
Victor: Egyértelműen Herbie
Hancock.
Greg: Úgy hallottam, egyszer
elveszett a
basszusgitárod. Mi
történt?
Victor: Ellopták a
hangszeremet a
houstoni reptéren,
Texas államban
2002-ben. Aztán
2006-ban visszakerült
hozzám.
Greg: Visszavásároltad?
Victor: Valaki megvette egy
zaciból, tudod, ahová
bármit beadhatsz. Nos,
eladták egy ilyen
boltnak úgy 100
dollárért. A srác aki
megvette, szerette
volna kideríteni honnan
is származik. A neten felment a Fender oldalára, megtudta,
hogy ez egy Victor Bailey-basszusgitár. Ezután ellátogatott
az én oldalamra, és mivel basszeros volt, egyből felismerte,
hogy ez az én hangszerem. Küldött nekem egy képet róla
e-mailen, aztán a Fender adott neki egy másik basszusgitárt,
én meg visszakaptam a sajátomat.
Greg: Mesélnél a következő lemezedről, a Slippin’ N’ Trippin’-ről?
Victor: Mit is mondhatnék? Nagyon jó! (mosolyog) Ez lesz a legjobb
albumom! Még több basszus lesz rajta, mint eddig. Mindegyik
lemezemen egy csomó vendégsztár szerepelt, de most még
jobban előtérbe helyezem magam. Játszik rajta Ron Carter,
Lenny White, Omar Hakim, Poogie Bell, Peter Horvath.
Egyébként egy tipikus album lesz, sokfajta stílussal és sokféle
feelinggel.
Greg: Említetted a ma esti koncerten, hogy újra kellett csinálnod,
mert valaki letörölte az anyagot.
Victor: Igen, újra kellett rögzítenem az egészet. Hát, ez nem volt
valami frankó!
Greg: És mennyire vagy elégedett a második verzióval?
Victor: Meg vagyok vele elégedve, valami talán még jobban is
sikerült. Elég kemény, amikor ilyen történik az emberrel.
Szóval, már dolgozom rajta egy jó ideje...
Greg: Mit jelent a lemez címe, a Slippin’ N’ Trippin’?
Victor: A címeim mindig valamilyen saját élménnyel kapcsolatosak.
Van egy neurológiai betegségem, ami pontosabban egy
jelátviteli probléma az agyam és a lábaim között. Ezért
aztán mindig botladozom és elesem. Egyszer meg is
jegyeztem, hogy: „Állandóan csetlek-botlok.”, aztán ezt
felírtam magamnak. Mindig nálam van az iPhone és beleírok
olyanokat, amiket mások mondanak. Poogie-tól nemrég
hallottam valami jót a jazzről, és azt is feljegyeztem.
Szóval, a Slippin’ N’ Trippin’ így született, aztán szereztem
hozzá egy dalt, és végül ez lesz a lemez címe is.
Greg: Milyen más projekteken
dolgozol a jövőben?
Victor: Tervezek egy triót
Poogie Bellel és a
nagyszerű jazz
gitárossal, Bobby
Broommal. Még
kölyökkorunkban
zenéltünk közösen.
Legutóbb 20 évvel
ezelőtt játszottunk
együtt. Úgyhogy ez
lesz a fő projekt, meg
az én szóló munkám.
Egy kis fellépés itt,
egy kis fellépés ott,
hol a trióval, hol a
saját bandámmal.
Szóval, ezekkel
foglalkozom most.
Greg: Elég sok magyar
zenészt ismersz, ugye?
Victor: Igen, ismerek néhányat. Szakcsit, Babost, (Katona) Klárit.
Ismertem az elhunyt George Jindát. Meg van egy csomó
Lakatos nevű cigányzenész. Mindenki, akit Lakatosnak
hívnak, az nagyon „rossz”! És itt van Peter Horvath. (a
billentyűs épp belép az öltöző ajtaján)
Greg: Szóval, szeretsz játszani velük?
Victor: Mindenkivel szeretek, aki tud játszani.
Greg: Azt olvastam rólad, hogy nemcsak a zenében vagy
tehetséges, hanem más művészeti ágakban is.
Victor: Igen, szoktam festeni.
Greg: Volt már kiállításod is?
Victor: Ja, épp volt egy New Yorkban. Ez a másik dolog, amivel
foglalkozom.
Greg: Mit üzensz a magyar rajongóknak, főleg a
basszusgitárosoknak?
Victor: Vegyétek meg az új lemezem! (mosolyog, közben Poogie
Bell dobos a háttérben hatalmasat nevet) Kérem!
Greg: A neten fog megjelenni?
Victor: Igen, a neten. A weboldalamon, az Abstract Logix-on, az
iTunes-on, és mindenhol ahol zenét lehet venni.
Greg: Paco Sery dobosról egyszer írtál egy érdekes számot, a
Where is Paco?-t. Ez pontosan miről szól?
Victor: (gondterhelten sóhajt egyet) Hát, mit is mondhatnék erre?
Pacoról szól. Hol van Paco? (Poogie Bell ismét kacagni
kezd az öltözőben)
Greg: Mindig eltűnik valahová?
Victor: A dal önmagáért beszél. Paco a barátom, így nem akarok
semmi olyat mondani, ami negatívumnak tűnhet. Szeretem
Pacot! És a dal tényleg önmagáért beszél. Paco egy
nagyszerű fickó! Ha éppen itt van...
Greg: Holnap Pécsre utaztok, holnapután pedig Szegedre.
Victor: Igen, ez a magyarországi világturné! (mosolyog)
Greg: És március 27-én lesz a születésnapod...
Victor: Igen, itt töltöm a születésnapomat Magyarországon.
Greg: Boldog szülinapot kívánok, és köszönöm szépen az interjút!
Victor: Kedves tőled, én is köszönöm!
Hallgassátok meg Victor Bailey magyar rajongóknak szánt rövid üzenetét! :)
A fotóalbum lapozásához használjátok a jobb és bal nyilakat!
Fotók: (c) Nagy Attila János
Köszönet a Zene.hu-nak és a Millenáris szevezőinek!
Interjú: Victor Bailey-vel
2009.04.04. 23:45 :: GregJazz
5 komment
Címkék: victor bailey
A bejegyzés trackback címe:
https://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr931013680
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.04.06. 19:39:04
Két rövid sztorim a Bailey-vel való találkozásról a kulisszák mögött:
Az interjú előtt említettem Victornak, hogy ez egy rövid interjú lesz, mivel nem szeretném sokáig feltartani. Erre azt felelte, hogy: "Nem tartasz fel. Max. akkor mondanék ilyet, ha a lemezeim milliós példányszámban fogynának." :))
A beszélgetés után kértem tőle egy közös fotót, de előtte még megjegyezte nekem: "Jó az öltönyöd! Úgy nézel ki, mint Wynton Marsalis!" :))
Az interjú előtt említettem Victornak, hogy ez egy rövid interjú lesz, mivel nem szeretném sokáig feltartani. Erre azt felelte, hogy: "Nem tartasz fel. Max. akkor mondanék ilyet, ha a lemezeim milliós példányszámban fogynának." :))
A beszélgetés után kértem tőle egy közös fotót, de előtte még megjegyezte nekem: "Jó az öltönyöd! Úgy nézel ki, mint Wynton Marsalis!" :))
syba61 2009.04.16. 15:39:47
A szegedi koncerten aláírattam Victorral a "Bottom's Up" CD-met (meg persze Poogie-val a két CD-jét,és Dean-nel a "Groove Warrior"-t.)(Sajnos Horváth Péter "Foreign Matter" CD-je egy nappal később érkezett meg)
Tegnap a feleségemmel,kisfiammal elkezdtük nézni a múlt héten ebay-ról vásárolt Madonna "Girlie Show~Live Down Under" DVD-t. Közben olvasgattam, aztán először a "Bye Bye Baby" című szám alatt kaptam fel a fejem. Milyen "groove"-os háttér !! Aztán megláttam őket: Omar Hakim, Victor Bailey, Louis Conte, Michael Bearden...azannya!! Nem gyenge háttér zenekar! :-))))
GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2009.04.16. 17:54:25
Szia Syba! Köszi az élménybeszámolót! A szegedi koncert milyen volt a budapestihez képest? Volt valami szülinapi meglepetés Victornak?
Utolsó kommentek