GregJazzBlog

Hírek, érdekességek, CD- és DVD-ajánlók, valamint koncert-beharangozók és beszámolók elsősorban a tengerentúli kortárs fúziós jazz világából.

Utolsó kommentek

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

4th dimension (1) adam deitch (1) ahmad jamal (2) al di meola (2) al jarreau (3) andy narell (2) anna maria jopek (2) bb king (1) béla fleck (2) béla fleck & the flecktones (2) billy cobham (3) bill evans (2) bill frisell (2) bill frisell trio (1) biréli lagréne (2) bob james (1) borlai gergő (3) brad mehldau trio (1) branford marsalis (2) branford marsalis quartet (2) brian bromberg (1) candy dulfer (3) cassandra wilson (1) charlie haden (2) charnett moffett (1) chick corea (9) christian mcbride (1) chris botti (3) chris potter (1) chuck loeb (1) cotton club singers (1) dave holland (1) dave holland sextet (1) dave koz (2) david sancious (1) diana krall (3) dominic miller (4) duke ellington (1) elek istván (1) esbjörn svensson (1) esbjörn svensson trio (1) esperanza spalding (4) etienne mbappé (4) five peace band (4) fourplay (2) frank zappa (1) freddie hubbard (1) freddy cole (1) gary burton (1) gary peacock (1) gary willis (1) george benson (3) george duke (2) george gershwin (1) gerald toto (1) gereben zita (1) hajdu klára (1) harcsa veronika (1) harry connick jr (4) herbie hancock (6) hilary james (1) hiram bullock (2) horgas eszter (1) incognito (1) jack dejohnette (3) jaco pastorius (1) james brown (1) james taylor (1) jamie cullum (3) jan garbarek group (5) jazz at lincoln center orchestra (1) jeff lorber (1) jim hall (1) joe lovano (1) joe sample (3) joe sample trio (1) joe zawinul (5) john mclaughlin (5) john patitucci (1) john patitucci trio (1) john scofield (4) jonathan butler (2) joshua redman (3) kaltenecker zsolt (2) keith jarrett (3) keith jarrett trio (1) kenny g (2) kenny garrett (2) kenny kirkland (1) kevin kastning (1) kirk covington (1) krantz carlock lefebvre (1) kurt elling (1) lars danielsson (1) lars danielsson quartet (1) lenny white (2) leszek mozdzer (2) lionel loueke (3) living colour (1) lokua kanza (1) louis armstrong (1) maceo parker (2) manu katché (3) marcus miller (7) marc copland (1) mccoy tyner (1) medeski martin & wood (2) mezzoforte (2) michael brecker (1) michael bublé (2) micheller myrtill (1) michel camilo trio (1) mike stern (7) mike stern band (6) miles davis (5) miroslav vitous (1) msmw (1) nils landgren (3) nils landgren funk unit (2) norah jones (2) oregon (3) oscar peterson (1) paolo vinaccia (1) pat metheny (3) pat metheny trio (3) paul jackson jr (1) piety street band (2) ralph towner (1) randy brecker (2) randy crawford (2) raul midón (1) rebekka bakken (1) return to forever (3) richard bona (23) robben ford (2) ron carter (1) roy hargrove big band (1) salif keita (1) scott kinsey band (1) smv (6) snétberger ferenc (3) sonny rollins (1) soul bop band (1) soul insiders (1) spyro gyra (4) stanley clarke (7) steve gadd (1) steve lukather (1) steve vai (1) sting (6) szabó gábor (1) szabó sándor (1) take 6 (2) tal wilkenfeld (2) the crusaders (2) the derek trucks band (1) the manhattan transfer (1) the police (1) the rippingtons (1) the stanley clarke trio (1) the syndicate (1) the zawinul syndicate (2) tomasz stanko quintet (1) tommy emmanuel (1) toto bona lokua (2) tower of power (1) uehara hiromi (1) victor bailey (1) victor bailey group (2) victor wooten (7) victor wooten band (2) viktoria tolstoy (2) vinnie colaiuta (4) wayne shorter quartet (2) weather report (1) wynton marsalis (5) yellowjackets (4) zakir hussain (1) Címkefelhő

Koncert-beszámoló: John Scofield

2008.12.14. 21:15 :: GregJazz

John Scofield ismét nagy fába vágta a fejszéjét (gitárját), hiszen egy merőben új és izgalmas vállalkozásba kezdett. Megalakította a gospel dalokat blues stílusban előadó Piety Street Bandet (amely egy New Orleans-i utca és egy híres hangstúdió neve is egyben). Az idén ősszel rögzített és 2009 márciusában megjelenő albumuk munkálatai befejeztével, november 12-én turnézni indultak, és szerencsénkre első koncertjük helyszínéül épp a budapesti Millenáris Teátrumot választották.

John ScofieldAz 57 éves gitáros-zeneszerző Scofield mindig is a nagy újítók közé tartozott a modern jazz világában. Gyermekkorában Ohio államból Connecticutba költöztek, ahol elkezdett komolyan érdeklődni a zene iránt. 11 éves korától gitározni tanult, elsősorban rock és blues muzsikusok hatására. A bostoni Berklee College of Music-ot elvégezve egyből Chet Baker trombitással és Gerry Mulligan baritonszaxofonossal kezdett dolgozni, majd a Billy Cobham-George Duke formáció következett. Később Charles Mingussal vonult stúdióba, ezután Gary Burton kvartettjének lett a tagja, Pat Metheny-t pótolva. Első szólóalbuma 1977-ben jelent meg, John Scofield címmel. 1982-től három és fél évig dolgozott Miles Davis bandájában, és a Mester vele rögzítette három híres albumát: a Star People-t, a You're Under Arrestet és a Decoy-t. A komoly hírnevet szerző Scofield egy idő után elégedetlenné vált a Davis által nyújtotta lehetőségekkel (nem szeretett volna például több Cindy Lauper és Michael Jackson feldolgozást játszani), ezért kilépett, hogy karrierjét a saját szájíze szerint alakíthassa. Az elmúlt 20 esztendő során szinte megszámlálhatatlan formáció vezetője és tagja volt. A már említetteken kívül olyan emlékezetes és meghatározó kooperációk kötődnek a nevéhez, mint a közös zenélés Jaco Pastorius-szal, Pat Metheny-vel, Herbie Hancockkal, Bill Frisellel, Mike Sternnel, a Medeski Martin & Wood trióval, valamint a ScoLoHoFo formáció vagy az Überjam album zenekara. Az egyedi stílusú Scofield több mint 30 szólólemezzel büszkélkedhet, és évente kb. 200 napot tölt koncertezéssel.

Piety Street Band

És mit érdemes tudni dióhéjban a Piety Street Band további tagjairól? Jon Cleary billentyűs-énekes Angliában született, de 20 éve már New Orleans-ban él, és teljesen beépült az ottani R&B és funk életbe. Saját bandája az Absolute Monster Gentleman, amely idén júniusban járt a Millenáris Fogadóban. A basszusgitáros-énekes George Porter, Jr. tősgyökeres New Orleans-i, a híres The Meters, illetve Paul McCartney zenekarának tagjaként ismert. Ricky Fataar dél-afrikai multi-instrumentalista (elsősorban dobos és gitáros), színész, producer és zeneszerző, mellesleg egykoron a The Beach Boys tagja volt. Fataar és Cleary együtt játszanak Bonnie Raitt blues-country énekesnő együttesében is.

„Legyen szó zenei stílusokról - jazz, R&B, funk és akár a country -, én mindet szeretem. Nem váltok gitárt, amikor az egyik műfajból a másikba megyek át, sőt, mindezt főleg egyszerre játszom. Csupán a hangsúlyokat váltogatom. Igazán örömmel tölt el, hogy a kedvenc zongoristámmal és énekesemmel John Cleary-vel, a legendás George Porter, Jr.-ral és a sziklaszilárd Ricky Fataaral dolgozhatom együtt.” - John Scofield

Jon Cleary

A majdnem teltházas Millenárison elsőként egy fülbemászó blues csendült fel. Kezdetben Cleary Hammond orgonán, majd egy elég hangos, de gyönyörű hangszínű Roland RD-700SX elektromos zongorán játszott igazi rhythm & blues-osan, nagyon mély és magas hangokat egyaránt alkalmazva. Egy rövid basszusgitár szólót is hallhattunk Portertől, később egy kis dobszóló zárta a dalt Fataar részéről. A második szerzemény szintén egy igazán slágeres mű volt, amelyben Cleary orgonálás közben énekelt is, miközben csak úgy forgott Leslie hangszóró. Természetesen az egészet megfejelte egy rendkívül hangulatos Scofield-szóló. Miután a gitáros-zenekarvezető udvariasan köszöntötte a budapesti közönséget, máris belecsaptak a harmadik nótába, a Motherless Childba. Ebben Jon Cleary számomra leginkább Joe Cockerre emlékeztető hangon és stílusban dalolt, s Scofield végig pompásan játszott, mintha az Überjam egyik számát adta volna elő. A következő instrumentális szám reggae-alapra épült, Jon egyszerre játszott orgonán és zongorán, miközben Scofield hajmeresztő, effektes szólókat nyomott, looppal, playbackkel és némi reszeléssel. A banda bemutatása során Sco megemlítette, hogy ez a legelső koncertjük ebben a formációban, nemrég rögzítették az új lemezüket, és főként régi gospel dalok átdolgozásait hozták el ma nekünk. Az ötödik, kellemes lüktetésű His Eye Is On The Sparrow című Marvin Gaye-dalt szintén Cleary énekelte mindenki nagy örömére. A Never Turn Backben fordult a kocka, a basszeros George énekelt, Jon vokálozott, orgonán és tamburinon játszott. A Just A Little While You Stay Here-t John gitár-intrója vezette fel, majd kifejezett pengetéseivel tette emlékezetessé az előadást. Engem a Sting-féle Down So Longra hasonlító kezdetet követően, a Something’s Got A Hold On Me-t hallhattuk, felváltott Jon-George dalolással, majd kissé elhúzott és ismétlődő befejezéssel. Egy gyönyörű blues ballada jött a sorban, a Hank Williams-szerzemény, az „ijesztő akkordokat” felvonultató The Angel Of Death, amelyben Sco hol érzékien, hol rockosan játszott Ibanez AS-200-asán. A következő számnak kétszer kezdtek neki a zenekar tagja, nagy nevetés kíséretében. A zongora által dominált, húzós rock ‘n’ roll nóta végig kemény basszus-alappal és ének nélkül szólalt meg. Scofield a következő szerzemény felkonferálását eltévesztette, az igazi örömzeneként aposztrofálható That’s Enough helyett először még az 1900-as évek előtt íródott, lassúbb tempójú, éneket csak a legvégén tartalmazó The Old Ship Of Zion szólalt meg. Ezután a szintén nagyon régi Walk With Me jött, melynek a szerzője ismeretlen, s később számos nóta alapjává vált. A cammogó ritmus és a dúdolás után az egyik legpörgősebb R&B-t élvezhettük, amely emlékezetes és szenzációs gitárszólót foglalt magában. Az „I’m a soldier…” kezdetű sorokat a kiálláskor a bandában mindenki együtt énekelte, még maga John Scofield is dalra fakadt! A záró dallamok hirtelen átcsaptak a When The Saints Go Marching In klasszikusba. Az első ráadás előtt John pár szóban megemlékezett magyar származású tanárairól, Zoller Attiláról és Szabó Gáborról egyaránt. Az 1929-es I’ll Fly Away során Cleary ritmusgitározott, Scofield pedig brilliánsan skálázgatott ebben a kellemes és könnyed kis slágerben. A szűnni nem akaró vastaps meghozta az eredményét, a Piety Street Band tagjai másodszorra is visszatértek a színpadra. „Ez most egy nagyon kínos szituáció!” - poénkodott John, mivel nem készültek több közös dallal. Így végül az 1961-ben Bobby Bland által előadott Turn On Your Love Light blues standardre jammeltek egy óriásit.

George Porter, Jr.

A zenészek és a közönség is szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. Mivel az új együttesnek ez volt az első fellépése, természetesen csúsztak be apró bakik, de mindezt nagyon lazán és humorosan kezelték a fiúk. A projekt főnöke egyértelműen John Scofield volt, aki gyakran vezényelte, hogy mikor ki következik. Scofieldban leginkább a hihetetlen egyedi hangzását, a kifogyhatatlanul kreatív megoldásait (pengetővel, körömmel, hüvelykujjal is penget és bevet mindenféle effektet), és a szinte soha véget nem érő, ötletes szólóit csodálom, amelyekből végül valamilyen „varázslat” folytán, de mindig sikerül kijönnie... Jon Cleary tehetséges muzsikus, azonban végig nagyon előre lett tolva, nemcsak a szerepét illetően, hanem hangerőben is. A ritmusszekció ehhez képest igen-igen a háttérbe szorult, George Porter, Jr. a P-Bass-en (Fender Precision és Jazz Bass kombináció) nem igazán tudta megcsillogtatni a tehetségét, Ricky Fataar bár megbízható alapot nyújtott, de egyértelműen mellékszereplő maradt DW dobszerkójával és Zildjian cinjeivel. Egy Überjam, egy Up All Night és a tavalyi Medeski, Scofield, Martin & Wood koncert után nem mondhatom, hogy ez volt életem legmeghatározóbb élményű Scofield show-ja, de mindenképpen érdemes volt egy ilyen igazi premiert élőben látni és hallani. Nekem azért jobban tetszik, amikor John nem „öreguras” környezetben, réges-régi dallamokat zeng, hanem fiatalokkal körülvéve sziporkázik.

Ricky Fataar

A banda:

John Scofield
- gitár
Jon Cleary - billentyűk, gitár & ének
George Porter, Jr. - basszusgitár & ének
Ricky Fataar - dob

A repertoár:

1. ???
2. Ninety Nine And A Half
3. Motherless Child
4. ???
5. His Eye Is On The Sparrow
6. Never Turn Back
7. Just A Little While To Stay Here
8. Something’s Got A Hold On Me
9. The Angel Of Death
10. But I Like The Message
11. The Old Ship Of Zion
12. That’s Enough
13. Walk With Me
14. It's A Big Army
Ráadások:
15. I’ll Fly Away
16. Turn On Your Love Light

Porter & Scofield

Köszönet Kardos Zsuzsinak és a RitmusDepo-nak a koncertfotókért!

5 komment

Címkék: john scofield piety street band

A bejegyzés trackback címe:

http://gregjazz.blog.hu/api/trackback/id/tr78740953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

keeroy · http://music.blog.hu 2008.12.16. 20:09:37

Nagyon jó a poszt. Scofieldtől az Überjam-et mindig is nagyon bírtam, ritka egy őrült zene, mit ne mondjak. :)
A doboson pedig ez a kalap ez egészen egyszerűen irdatlan! :))

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.12.16. 22:00:42

Köszi Keeroy! Az Überjam valóban mindent visz! :)) Rickynek szuper kalapjai vannak, és van egy egészen prózai oka, hogy miért hordja ezeket...

turorudi · http://check.blog.hu 2008.12.17. 00:18:49

Szia,
a Davisszel legalább 8 lemezt készített és az utolsót 87-ben (Music from Siesta) vették fel. Több mint 5 évig dolgoztak együtt.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.12.17. 10:25:56

Köszi! A WikiPedia is 1982-1985-öt és csak 3 lemezt említ:
en.wikipedia.org/wiki/John_Scofield
Azt is javítani kéne! :))

A '87-es Miles Davis & Marcus Miller észrevétel jogos, de több közös stúdió anyagot nem találtam, lehet, hogy csak válogatások vagy bootlegek...?
209.85.173.132/search?q=cache:D3rMq-rW2gQJ:www.geocities.com/scoguitar/disco.htm+john+scofield+discography&hl=hu&ct=clnk&cd=1